Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

28.

Louis

Látását könnyei homályosították el, amelyek megállás nélkül szánkáztak le vörös arcán. Szíve őrült tempóban vágtatott mellkasában, pulzusa az egekben volt és attól félt, hogy a hirtelen jött izgalomtól bármelyik pillanatban elájulhat.
Nem tudta elhinni, hogy egy óra alatt minden a feje tetejére állt és minden összekavarodott körülötte. Olyan hirtelen érte a rajongók megjelenése a kávézóban, hogy csak akkor jött re mekkora bajban van, amikor a férfi, aki gondolatait uralta már napok óta, egyszerűen megjelent a kávézó mosdójában.
Louis egy szívtelen, mocskos alaknak érezte magát, amiért a göndör hajú férfi egy légtérben volt tulajdon lányával, de mégsem tudott a közöttük lévő erős rokoni kapcsolatról. Nem tudott róla, hogy a kékszemű ölében fekvő, síró csecsemő az ő véréből származik. Nem is sejthette, hogy öt hónappal ezelőtt apa lett.
-Louis...Louis, figyelj rám! Hallasz?! Nézz rám, Lou!-Harry erősen megszorította az alacsonyabbik vállát, mire amaz könnyes szemeit levette síró kislányáról, és felnézett azokba a csodálatos zöld szemekbe.
Harry aggódalmasan járatta íriszeit Louis arcán, miközben szorítása enyhült, ujjait felvezette szerelme arcára, ajkai halvány mosolyba húzodtak.
Louis torkában megrekedt a levegő, bőre már-már fájdalmasan bizsergett, ahol a magasabbik férfi megérintette őt. Többet akart, Harry-t akarta, hogy sose engedje el őt..
-Le kell nyugodnod rendben? Kijutunk innen, megígérem, hogy kijutunk innen, csak kérlek.. nyugodj meg-suttogta, mélyen Louis könnyes szemeibe nézve.
-Mégis..mégis, hogyan? O..olyan sokan vannak..és..és nem akarom, hogy észrevegyék Darcy-t nem vehetik észre. Őt nem!-rázta a fejét kétségbeesetten, az apró kislányt mellkasára fektetve. Darcy érezte, hogy valami nincs rendben, a kislány mindig megérezte, most pedig hangosan, torka szakadtából üvöltött Louis fülébe, megijesztve ezzel a mosdóban tartózkodó két férfit.
Louis orrát Darcy göndör hajacskájába fúrta, tenyerét babája hátára helyezte, miközben aprókat rúgozott a helyiségben.
Érezte magán Harry tekintetét, aki ajkait rágva figyelte az alacsonyabb férfit, ahogyan próbálta megnyugtatni az aprócska kislányt, kinek arca egyre vörösebb színben pompázott a megerőltetéstől. Bárcsak máshol lenne..bárcsak egy másik helyen, a világ másik oldalán, nem ebben a szituációban. Bárhol, mindegy, hogy milyen távol, csak el, jó messzire Harry Styles kutakodó, zöld íriszei elől.
-Várj-szólt a férfi hirtelen, mire Louis szemöldökeit ráncolva kapta fel a fejét és nézett fel a magasabbikra, aki sötét pulóvere kapucniját mélyen az arcába húzta.
-Mi..mit művelsz Harry?-Louis szemei elkerekedtek, ahogyan a göndör hajú kezét a mosdó ajtajának kilincsére helyezte.-Ho..hova mész? Ugye..ugye nem..
-Nem hagylak itt-szólt közbe, fejét rázva, miközben lenyomta a kilincset.-csak valahogy kijuttatom magunkat.
-De..
-Várj, itt!-szólt, majd egy utolsó szigorú pillantás után, kilépett a kávézóba, magára hagyva Louis-t, a síró csecsemővel.
Louis néhány másodperc erejéig, némán álldogált az ajtót vizslatva, alsó ajkát fogai közé véve, miközben azon tűnődött, Harry hogyan fogja kijuttatni őket anélkül, hogy címlapra ne kerülne? Több, mint hetven ismeretlen tinédzser lány várt rájuk. Harry-re. Őket akarták, egy fényképet tőlük, egy aláírást, akármit, csak tudja meg az egész világ, hogy találkoztak Harry Styles-szal és jelenlegi...mégis micsodájával? Mit gondolnak az emberek, Louis kicsoda? Mit jelent Harry-nek?
Darcy hatalmas, könnyes szemekkel nézett fel rá, apró ujjaival erősebben megszorítva édesapja felsőjét, magára vonva Louis figyelmét.
-Gyönyörűm..-suttogta a férfi, puszit nyomva kislánya homlokára.-Nemsokára otthon leszünk édesem, megígérem. Nemsokára otthon és akkor majd minden rendben lesz..-mosolyodott el, letörölve Darcy könnyeit, pufók arcáról.
Hangosan sóhajtva nézett hátra válla fölött, majd fejét rázva megfordult, hátát a falnak támasztva leült a hideg cementlapra, a kislányt az ölébe fektetve.
-Apuci, itt van velünk és segít...-suttogta, fél kézzel közelebb húzva magához Darcy dolgait tartalmazó nyuszis kis táskát, melyből kikapta rózsaszín a cumis üveget. -segít..segít apának és neked gyönyörűm. Apuci hazavisz téged...csak előtte nehogy kitekerjem a nyakát...-morogta a kékszemű, összehúzott a szemekkel meredve az ajtóra, amelyen még nem lépett be a várva várt személy. Louis félt..mi van ha Harry meglépett? Itthagyta őket, anélkül, hogy segítetett vona nekik? De hát Harry nem tenne ilyet...ugye? Fejét rázva próbálta eltünteti aggódalmas gondolatait, majd újra lenézett könnyes szemű babájára.
-Ne sírj kicsim, nincs semmi baj-mondta, Darcy szájához illesztve a cumis üveget.
Halkan dúdolva ült, kislányát ringatva az ölében, aki lassan elcsendesedett, sírása már alig volt hallható. Az apró csecsemő szemeit egy pillanatra sem vette le édesapja arcáról, Louis tekintete fogva tartotta az övét, egészen addig, míg az apuka be nem fejezte az eddig énekelt dalt. Darcy szemei lassan becsukodtak, kis ujjai elengedték Louis felsőjét, fejecskéjét a férfi mellkasának támasztotta. Louis sóhajtva rakta le a kiürült üveget, majd kereste elő Darcy kedvenc zsiráfos cumiját, valamint Jay-től kapott rózsaszín plüss lepedőt, amellyel alaposan betakargatta alvó babáját.
Hosszú percek teltek el Harry távozása óta...
Az idő telt, de Harry nem jött és Louis azt vette észre, hogy könnyes szemekkel mered az ajtóra, amely még mindig nem nyílt ki.
Harry nem tehette ezt vele..
Nem vele..
Nem vele, amikor egy öt hónapos csecsemőt tartott a karjaiban.
De Harry-t már régóta nem ismeri. Azóta, hogy megbántotta őt, nem igazán tudja, kis is az az igazi Harry Styles, aki..
Aztán a következő pillanatban az ajtó hirtelen kicsapódott, Louis szíve az ijedtségtől a torkába ugrott.
-Mi a..?
Egy, a kávézóban dolgozó lány, kinek barna haja, szoros copfban lógott feje tetején, kétségbeesett szemekkel nézett fel Harry-re. A göndör hajú fiú, bal lábával berúgta az ajtót, a lányt pedig szorosn magához ölelte jobb kezével, míg bal tenyerét at ijedt lány szájára tapasztotta.
-Harry! Mi a francot művelsz?-sipította Louis, meghökkenve bámulva a zöldszeműt, aki kapkodva rántotta le magáról sötét felsője kapucniját.
-Mondom, kijuttatom magunkat....a fenébe! Te megnyaltad a tenyerem?!-nézett le a lányra szemöldökeit ráncolva, akinek arca hirtelen vörösbe váltott, világos kék szemeiből pedig könnyek szánkáztak le.
-Engedd el! Nem látod, hogy meg van ijedve?
Harry figyelmen kívül hagyta Louis szavait, majd erősen szorította a lányt a falhoz, míg az fájdalmasan fel nem nyűszitett.
Mélyen a barna hajú fiatal szemeibe nézett, Harry ajkai kedvesen felfelé kunkorodtak, aminek látványtól Louis szíve hatalmasat ugrott a mellkasában. Imádta Harry mosolyát..
-Nem akarlak bántani, jó?-szólt kedvesen, mire a lány bólintott.-Tudod ki vagyok ugye?
Újabb bólintás.
-Remek-biccentett a fiú, szorítása pedig enyhülni látszott a vállán.-Figyelj rám..Diana..-az aprócska táblácskán, amely túszuk munkaruhájának jobb oldalára volt feltűzve ez a név szerepelt ívelt, szép betűkkel írva. -nekem és a páromnak muszáj kijutnunk innen. Mint látod, rengetegen vannak, mi pedig nem akarjuk, hogy valaki meglásson. A segítségedet kérem..
Diana szemei, Harry háta mögé vándoroltak, ahonnan Louis megszeppenve nézett vissza rá, miközben ült a földön, Darcy apró testét szorosan magához ölelve.
-Elengedlek..ha megígéred-Harry mutatóujját a magasba tartva nézett le a lányra.-nem mondod el senkinek, hogy találkoztál velünk és azt sem, hogy segítettél nekünk. Nem említed Louis-t senkinek, szintén a lányunkat sem...
Jól hallotta?
Tényleg azt mondta??
Könnyes szemekkel nézett fel a göndör hajú hatalmas alakjára, miközben próbálta felfogni az előbb elhangzott szavait. Nem tudja, mégis elvállalná Darcy-t, mint lehetséges gyereket..és Louis annyira szereti őt..
-...cserébe kapsz egy aláírást valamint egy közös képet, csak segíts.
Diana bólintott.
-Jó, most pedig leveszem a kezem a szádról és elengedlek..ha megpróbálsz elszökni esküszöm, hogy..
-Ugye nem most jön az a rész, amikor megfenyegeted, hogy megölöd?-szólt közbe Louis, halkan kuncogva, mire a magasabbik kimért tekintettel fordult hátra, figyelmét a kékszeműnek szentelve.
-Te meg mi a...jó! Tudom, hogy furcsa ez az egész, de megpróbálnád értékelni, hogy próbálom kimenteni a segged ebből az szituációból?! Gondolom, nem akarod másnap azt látni, hogy egy rohadt címlapról köszön vissza az arcod. És én sem vagyok rá kíváncsi!-zöld szemek mérgesen villantak, Louis arcáról a mosoly lehervadt és fájó mellkassal biccentett, próbálva visszatartani forró könnyeit, melyek kényelmetlenül szúrták szemeit.
-Lou..én..nem..
De Louis csak megvonta a vállát, remegő kezekkel simítva végig Darcy pocakján.
Harry erősen beharapta a száját, sóhajtva fordult vissza Diana-hoz, aki szomorúan meredt Louis irányába. A göndör hajú óvatosan elengedte a lányt, mire az megkönnyebbülten lépett el a faltól, megigazítva magán összegyűrődött ruhadarabjait.
-Tudsz nekünk segíteni?-vonta fel szemöldökét Harry.
Diana vállát masszírozva bólintott.
Louis óvatosan feltápászkodott, nehogy leejtse a kezében tartott kislányát, miközben félkézzel lehajolt a nyuszis táskáért és a vállára kanyarította. Csendben állt, várta Harry-t, hogy végig hallgassa a lányt, aláírja a telefontokját, majd készítsen vele egy fényképet.
Az ő Harry-je, már híres, neki nincs ideje Louis-val foglalkoznia.
-Add ide.
A kékszemű éretlenül kapta fel fejét az előtte álló Harry-re, aki aprót biccentett az alvó Darcy felé.
-Nem..biztos, hogy nem engedem..-rázta a fejét az alacsonyabbik, babáját, lehetetlenül szorosan ölelve magához.-Nem..nem..
-Lou..kérlek..vigyázok rá esküszöm!
-Nekem az nem elég! Nem akarom, hogy nálad legyen!
-Te jó ég Louis!-Harry idegesen túrt szanaszét álló tincsei közé.-Muszáj ennyire hisztisnek lenned az ég szerelmére?! Nem elrabolni akarom és nem megölni. Fogalmam sincs, mit gondolsz rólam, de nem akarom Darcy-t bántani. Kösz, de nem hiányzik, hogy Eleanor családja megöljön!-rázta a fejét.
Meg kell köszönnie Eleanor-nak, amiért kitalált egy jó mesét és nem tálalt ki Harry-nek. És bocsánatot kell kérnie tőle..sürgősen.
-Add át. Nem fogom hagyni, hogy meglássák őt, rendben?
Louis szorosan behunyta szemeit egy pillanat erejéig, majd egy aprócska puszit nyomott Darcy homlokára.
-Hát, szia te kis tündérke-suttogta a göndör hajú. A kékszemű szíve fájdalmasan dobbant, miközben nézte Harry-t, ahogyan tulajdon lányukat tartja erős karjai között. Boldogan mosolyogva nézte az alvó csecsemőt, gyűrűvel díszített ujjaival finoman simogatva aprócska göndör baba hajszálakat. Zöld szemei csillogtak, gödröcskéi édesen megmutatkoztak, és Louis annyira szerelmes volt belé. Csak nézni akarta őt, ahogy lányukat tartja és az égvilágon mást sem csinálni. Darcy semmit sem fogott fel a körülötte történő dolgokból. Békésen aludt, és még az sem ébresztette fel, amikor Diana vezetésével kisiettek a mosdóból. Fejüket lehajtva siettek szorosan a fal mellé lapulva. Louis igyekezett nem meg állni és hátra pillantani Harry-re, aki Darcy-t továbbra is magához szorítva sietett. Hallotta, a hangos beszélgetést, sikításokat, éneklést, látta, hogy mennyien vannak, és szerencséjük volt.
Nem vették észre, ahogy a két fiatal elhagyja az épületet és sietnek az üres parkoló felé egészen Louis autójáig.
-Jól vagy?-Harry, szabad kezével óvatosan megszorította a kékszemű vékony vállát.
-I..igen..csak..kérlek..vigyél haza-pillantott fel a göndör magas alakjára, szemeibe forró könnyek gyűltek a megkönnyebbüléstől.
Harry halványan elmosolyodott, magához ölelte az alacsonyabbikat, miközben ajkait Louis homlokára helyezte.
-Most már minden rendben lesz. Itt vagyok-suttogta a férfi bőrére.
Louis pedig nem tudott mást csinálni, csak bólintani, miközben orrát belefúrta szerelme pulóverébe és belélegezte az ismerős illatot.
Lassan, de kezdett megnyugodni..