Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

36.

Louis

Két erős kart érzett maga körül, mire halványan elmosolyodott.
A kékszemű fiú az ismerős kereszt alakú tetoválás, valamint gyűrűkkel díszített hosszú zongorista ujjak láttán, fejét a mögötte álló szerelme mellkasának döntötte. Légzése pillanatok alatt felgyorsult, ahogyan Harry nedves ajkait Louis érzékeny bőrének nyomta, szorítása pedig erősödött a fiú körül.
-Harry...-motyogta az idősebb, óvatosan próbálva meg elhúzodni a göndör hajútól, kinek ajkain játékos vigyor jelent meg, ahogyan megszívta Louis nyakát pontosan ott, ahol a fiú a legérzékenyebb volt.-ne csináld..odafogom égetni az ebédet..
Harry kuncogva nyomott egy puszit a vörös területre, majd kilépett a férfi mögül, hogy aztán mellé állva figyelje szerelme tevékenykedését.
-Jó illata van, mit eszünk?-kérdezte kíváncsian, jobb karjával továbbra is szerelme derekát ölelve, aki türelmesen kevergette a serpenyőben lévő csirkemell csíkokat.
Louis imádott a konyhában tevékenykedni, ha tehette akkor ömaga főzött hármukra otthon. Mivel Eleanor az egyetlen lány a lakásban, ő mindig is kötelességének érezte, hogy főzzön a két fiúnak, mosson rájuk és takarítson is, így hát Louis eléggé kiszorult a konyhájukból. Ha Eleanor fáradt volt, dolgozott és későn ért haza, akkor is nehezen adta át barátjának a stafétabotot. De a kékszemű mindig meggyőzte a lányt, hogy ő főzhessen és az eredmény mindig varázslatosra sikeredett.
-Mivel csak sajtot és brokkolit találtam a hűtődben-mondta, borsot szórva a félig átsült húsra, majd néhány csipetnyi sót.-ezért brokkolis-csirkés-sajtos tészta lesz. Megfelel?
-Tökéletes-mosolyodott el a magasabbik és egy puszit nyomott szerelme arcára, mire Louis pirulva fordította el fejét.
-Mertél volna mást mondani-forgatta szemeit.
Harry nevetve nyitotta ki a hatalmas, szürke hűtőt és vett ki egy már megbontott gyümölcsleves dobozt. A fiú összeráncolt szemöldökkel pillantott le a tetra palackra, végül vállat vont és csak aztán ivott bele.
-Mondd, hogy nincs lejárva!-kérte Louis, elkerekedett szemekkel kissé megrökönyödve Harry tettén.
-Csak két napja-vont vállat.
-De lejárt!
-Attól még finom-kontrázott a fiatalabbik egy újabbat kortyolva az almaléből.
Louis fintorogva fordult vissza a tűzhely irányába, továbbra is a csirkével foglalkozva.
-Undorító vagy, Harry-morogta az orra alatt.
A zöldszemű vigyorogva csapta le a dobozt a pultra, közvetlenül a kávéfőző mellé, minek tartalma már órákkal ezelőtt el lett fogyasztva. Két lépéssel bezárta a közte és angyalkája közötti távolságot, kezeit pedig Louis dereka köré fonta, miközben ajkaival nedves puszikat hagyott a tarkóján.
-Harry...-sóhajtotta az idősebb, szemeit lehunyva a jóleső érzés hatására. -ne..
Louis nem számolt azzal, hogy a zöldszemű egy kezével előre nyúlt és egy gyors mozdulattal elzárta a félkész étel alatt a lángot, majd fordította meg magával szembe az ő kis angyalkáját.
-Mit művelsz?-suttogta halkan szemöldök ráncolva nézve fel a fiatalabbikra, aki erősen szorította magához. Harry ajkai ördögi vigyorba húzodtak, amikor lehajolt és egy gyors csókot nyomott Louis ajkaira, mielőtt lábai alányúlt és egyszerűen a vállára dobta volna.
-Harry!-sipította az idősebb, kezével Harry melegítő fedte hátsójára csapva.-Tegyél le kérlek!
A zöldszemű hangosan felnevetett amikor a nappaliba beérve ledobta a kékszeműt a tágas, bőrkanapéra.
Louis vörös arccal, kócos hajjal, mellkasában dobogó szívvel nézett a felékerekedő fiúra.
-Mit csinálsz? Már így is dél múlott és..-mondata befejézésében két puha ajak akadályozta meg, amelyek keményen nyomódtak az övéhez. Szemeit automatikusan hunyta be, apró kezeit Harry nyakára kulcsolta, lábaival a fiatalabbik derekát ölelte át.
-Nem nagyon érdekel az idő angyalom. Én a desszertemet akarom. Most. Rögtön. -mély hangjától az idősebbik jólesően borzongott meg, gyomrában érezte azt a jól ismert melegséget és ahogy napokkal ezelőtt, most sem tudott ellenállni Harry Styles szívdöglesztő vigyorának.
*
Harry mellett elaludni. Harry mellett kelni. Hallgatni édes nevetését, látni az édes gödröcskéit arca két oldalán, melyek ellenállhatatlan külsőt kölcsönöztek neki. Belenézni azokba a csodálatos smaragdzöld szemekbe, amelyek minden alkalommal csillogtak akárhányszor ránézett a fiatalabbik. Beletúrni a göndör tincsekbe, amik minden alkalommal olyan puhák, akár a legdrágább selyem. Hallgatni azt a lassú, vonatott, szexi beszédet, amely mindig lázba hozta az idősebbet. Érezni a megszokott kölnit és egyszerűen élvezni az életet, Harry mellett.
Louis-nak ez mind hiányzott. De most Harry újra vele volt.
Amikor a göndör hajú félisten kiszállt az életéből, nem csak a szerelme ment el..A lelkitársa, a legjobb barátja, a bátyja is vele együtt tűnt el, mert magával vitte őket más pedig nem maradt csak egy tátongó űr Louis mellkasában. Amióta Harry újra az életében van, Louis újra tudta élvezni az életet. Újra levegőhöz jutott, és az ostoba világ is jobb helynek tűnt. Harry karjaiban minden olyan egyszerűnek és csodásnak tűnt, legalábbis az idősebbik fiú így gondolta, miközben élvezte szerelme ujjainak simogatását izzadságtól nedves, meztelen bőrén.
Majdnem egy óra a mennyországban és Louis minden baját elfelejtette. Nem gondolt semmire, nem jutott eszébe semmi ami miatt aggódhatott volna. Csak ő és Harry voltak. Szeretett volna egy kicsit önző lenni. Végre egyszer magával törődni hónapok után, amikor minden úgy tűnt, hogy rendbe jön.
Zöldszemű szerelme nélkül az élet egy pokol. Harry nélkül az az egy év is egy pokol volt és többé nem akarja őt elveszíteni. Nem. Soha. 
-Műtöttek?
Louis szemei azonnal kipattantak, amint a hosszú ujjak, a medence csontja feletti, öt hónapos heget érintették. Bár a seb már rég begyógyult, színe mégis élénk rózsaszín volt és kissé érzékeny, ez pedig arra ösztökélte az idősebbet, hogy, minnél előbb kerüljön ki Harry karjai közül. Torkában dobogó szívvel, remegő kezekkel hajolt le a padlóra dobott ruhadarabjaiért.
-Én..én..öhm..Igen..igen-dadogta, miközben egyáltalán nem törődve Harry vizslató tekintetével, húzta át fején pólóját, valamint bújt bele a fiatalabbiktól kapott boxerbe.
-Valami komoly?
Louis nem felelt. Miután magára húzta a több számmal nagyobb melegítő nadrágot, gombóccal torkában próbált kisietni a helyiségből, amely hirtelen túl levegőtlen, túlságosan is fojtogató lett számára. Harry azonnal megragadta szerelme felkarját és húzta vissza őt, mielőtt még megléphetett volna előle, így Louis a göndör egyik combján ült.
Harry félkezével erősen ölelte szerelme vékony derekát, arca ijedten torzult el, amint meglátta Louis csodálatos szemeiben gyülekező könnyeket.
-Gyönyörűm?! Mi a baj?
A kékszemű némán ült, arca lassan átnedvesedett a szemeiből hulló könnyeitől. Reszketeg sóhaj hagyta el torkát, amint fejét Harry kemény mellkasának döntötte és hagyta, hogy a zöld szemű a kócos tincseivel játszon. A hasán lévő heg, mindig az ő csodájára, egy gyönyörű időszakra fogja őt emlékeztetni, amely bár nehéz volt mégsem bánt semmit. A heg az ő gyönyörű kislánya miatt keletkezett, az ő kis csodája, akiért bármit megtenne. Ha szégyellné a sebet, akkor Darcy-t és szégyellné. De most nem tehett mást. Mióta Darcy megszületett, Louis bűntudattal él mellkasában, amely hatalmassá nőtte ki magát, miután Harry újra felbukkant az életében. Harry a saját lányát tartotta számtalanszor a karjaiban, de nem tudott a köztük lévő rokoni kapcsolatról, Louis pedig utálta magát. Gyűlölte magát, amiért nem volt ereje bevallani az igazat élete szerelmének. Nem volt elég erős. És legbelül borzalmasan félt.
-Kérlek..kérlek..ne..ne kérdezz..csak ne kérdezz-suttogta halkan, szemeit erősen összeszorítva. Kezeit Harry nyaka köré fonta, amikor szerelme karjai szintén szorosabban ölelték őt.-csak maradj velem, és ne kérdezz? Még nem tudok rájuk válaszolni, Harry..
-Amit csak akarsz, édesem. Amit csak szeretnél-puszilta meg homlokát egymás után többször.
-Ugye nem hagysz el?
-Soha nem hagylak el.
-Egyszer..egyszer már megtetted..
-Mert egy idióta seggfej voltam, Lou. Többet nem leszek az, ígérem.
-Harry..
-Igen?
-Éhes vagyok-motyogta szégyellősen az idősebbik, mire Harry hangosan nevetve húzta el fejét, hogy megcsókolja őt.
-Mi lenne, ha te szépen kényelembe helyeznéd magad, amíg én befejezem a kaját?-döntötte homlokát Louisénak.
Louis mosolyogva biccentett.

-Szeretnélek elvinni valahová-mondta a zöldszemű az előtte álló szerelmére nézve.
Két órával később a két fiatal jól lakottan üldögélt a kanapén, halkan beszélgetve, míg Louis telefonja eszeveszett csörgésbe nem kezdett. Zayn hívta, hogy sürgősen takarodjon haza, mert a terv változott, neki és Eleanor-nak dolgoznia kell menni, Lottie pedig nem tud vigyázni Darcy-ra egyedül. Louis bármennyire nem akart, muszály volt hazamennie, hiszen kislányát önző módon otthon hagyta barátaival és húgával. Hiányozott már neki az ő kis göndör hajú babája, de Harry-vel olyan jól érezte magát, hogy egyszerűen nem akart távol lenni tőle. Aztán meg kitudja mikor találkoznak újra..
De hát nem tehetett mást. Harry szólt az egyik megbízható testőrénel, hogy azonnal jöjjön és vigye haza Louis-t. Kisérje fel a lakásába, és győződjön meg róla, hogy kényelmesen érzi magát.
-Ez..ez egy randi?-kíváncsiskodott az idősebb, átölelve szerelme nyakát.
-Hmm...inkább nevezzük-csókolta meg Harry, óvatosan húzva magához Louis apró testét.-egy "szeretnék mindent rendbe hozni és szeretném, ha újra az enyém lennél" napnak.
-Igen?
-Igen.-biccentett határozottan.-szeretnélek egy csodálatos helyre vinni, ami majdnem olyan csodás, mint te és..
-És nem drága. Nem akarom, hogy valami milliós helyre vigyél, Harry.
-Itt nem te döntesz. Oda viszlek, ahová akarlak. Ha a világ másik végére, akkor oda, ha a csillagokat akarom lehozni, akkor lehozom neked, mert megtehetem és ha ez a módja, hogy boldognak lássalak, akkor legyen.
-De engem te teszel boldoggá-csúszott ki az idősebbik száján. Arca azonnal pirba borult, fejét Harry mellkasának nyomta szégyenében.
-Engem pedig, te angyalom. Nem is tudod mennyire.
P

ercekig álldogáltak egymást ölelve. Elveszve a másikban.
Szerelmesen ölelkezve.
-Mielőtt még elmész-kezdte Harry, amint meghallotta a kintről beszűrődő autó motorjának hangját.-oda kell adnom ezeket..
*
-Jegyeket?! Jegyeket adott neked?!-csapott a pultra Zayn.
Louis csupán szemeit forgatta barátján, aki műszak kezdése előtt sem bírt az indulataival. Louis-t pedig idegesítette és már alig várta, hogy a pakisztáni elmenjen dolgozni.
-Miért? Mit kellett volna adnia? Pénzt?-mordult fel. -Add ide-nyúlt a Lottie ülében ülő kislánya után. Darcy halkan gügyörészve ült, szájában egy rózsaszín, virág alakú rágókát tartva. Az öt hónapos kislány fogai lassan nőni kezdtek, ami sok sírással, rengeteg ébren töltött éjszakával, valamint nyállal járt.
-Mondjuk. Én legalábbis azt kértem volna tőle, ha már lefekszem vele-összeráncolt homlokkal tette hozzá.-kétszer is.
Louis száját eltátva nézett barátjára.
-Mi van?
-Mi van?!-reagált Lottie is.-Kétszer is lefeküdtetek? Én csak egy alkalomról tudok!
-Arról sem kéne tudnod és nem igaz, hogy má...
-Oh, dehogynem!-horkant fel Zayn, lecsapva a kezében tartott üvegpoharat.-le ne merd tagadni Tomlinson, tudom, hogy nem színeztetek Styles-szal! A nyakad olyan, mintha megtámadt volna valami pióca, aztán meg úgy mész, mint akit pont megfarkallt valami énekes csávó! Háhh!
A kékszemű fiú félkezével hajába túrt.
-Fogd be. Most már komolyan-mondta.
-Nem értem mit vagy úgy oda Zayn-jelent meg Eleanor, kabátja cipzárjával bíbelődve.-Harry jó szándékból adta a jegyeket, mert számít ránk élete első koncertjén. Mellesleg semmi közöd hozzá, hogy mit csinálnak kettesben..
-Köszönöm Eleanor-mosolyodott el a fiú hálásan, nyálas arcú kisbabáját szorosan ölelve magához.
-Ugye azért védekeztetek?-tette hozzá a lány, mire Lottie hangosan felnevetett, bátyjával ellentétben aki élesen beszívta a levegőt.
-Igen védekeztünk! Mind a két alkalommal védekeztünk, szóval kopjatok le és menjetek dolgozni!
A lány védekezően emelte fel a kezét. Mielőtt kilépett volna az ajtón sorra puszilta arcon a fiút, a kislányt, valamint Lottie-t.
-Ti mehettek erre a szar koncertre de én nem fogok-kezdte Zayn.-utálom ezt az embert és nem fogom támogatni a jelenlétemmel.
Louis ismét szemet forgatott, majd ördögien elvigyorodott.
-Liam is ott lesz. Őt támogatnád a jelenléteddel nem?
A kékszemű fiú tisztán látta a pakisztáni arcát színező pírt.
-Kapd be Tomlinson!-mutatta fel középsőujját
-Harry elég mérges lenne...-motyogta Lottie félhangosan.
-Charlotte!-sipította a fiú.
Zayn hangosan röhögve fogta fejét, amikor a Louis ölében lévő kislány egyetlen, apró fogát megvillantva nevetett fel.
-Nem szép kinevetni apát-mosolyodott el a fiú, miközben egyetlen, göndör hajú kisbabája, gurgulázó nevetését hallgatta....

A borító is hamarosan megváltozik