All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

1.

Sziasztok! Először is még így az elején szeretném felhívni a figyelmeteket,hogy aki nem nézte vagy nézi Cameron YouTube csatornáit azok számára pár szereplő ismeretlen lehet, viszont ajánlom figyelmetekbe mivel én nagyon megszerettem őket is és nem igazán éreztem volna hitelesnek a történetet nélkülük .

Sok valóságon alapuló szálat csempésztem bele a sztoriba,apróbb átalakítással ,remélem tetszeni fog!😚😚

***

Sietős léptékkel hagytam el a stúdiót ahol a fél napomat töltöttem a Victoria Secret új kollekciójának fotózásával. Amint beszálltam az autómban,ahol miközben elindultam az első dolgom volt felhívni Sierrát,a legjobb barátnőmet aki a mai nap folyamán már 15 alkalommal próbált elérni.

-Ne haragudj Si, a stúdióban voltam egész nap, nem láttam hogy kerestél!-kezdek mentegetőzni amint meghallom a vonal másik végén a barnahajú szépség hangját -Baj van?-kérdezem aggódva miközben megállok egy piros lámpánál és a kezembe veszem a készüléket
-Találkozunk kell! Gyere az itteni kedvenc kávézónkba! Dobsz egy hatást, ha elmondom mi történt velem!-hallom csilingelő hangját ami az izgatottságtól egyre vékonyabb lesz
- 20 perc és ott vagyok!-bólintok mosolyogva, ami felesleges hisz úgysem látja. Bontjuk a vonalat én pedig célba veszem az említett kedvenc New Yorki helyet. Sierra a barátjával,Brenttel érkezett a nagy almába pár napra ,én pedig pár fotózás miatt majd együtt utazunk vissza míg én Los Angelesbe, barátnőm Chino Hillsbe.

Szerencse,hogy nem lakunk messze egymástól így a találkozás könnyen megoldható. Sierraval az egyetemen találkoztunk,azaz 4 éve azóta vagyunk nagyon jo barátnők. Így nem meglepő a pár év korkülönbség köztünk,mivel míg barátnőm 26, én 22 éves vagyok.

Belépve a hangulatos és letisztult színekben pompázó étterembe egyből megpillantom barátnőmet, az egyik fal melletti asztalnál ülve,miközben idegesen kopogtatja körmeit az asztalon és a lába megállás nélkül jár.

A pulthoz lépek ahol rendelek magunknak két alkohol mentes koktélt majd az asztalhoz sietek. Si egyből felpattam és csontropogtató öleléssel ajándékoz meg,majd egymással szemben helyet foglalunk.
Az egyik kezét az asztál alá teszi még másikkal még mindig dobol
-Hé minden oké? Miért vagy ilyen ideges?-teszem kezem az övére ezzel leállítva
-Oké,figyelj. Neked mondom el először, se anya se az öcsém nem tudja de azt akartam,hogy te legyel az első aki ezt megtudja mert te voltál ott velem amikor találkoztam Brenttel aki már biztos hogy az életem szerelme és elmondhatatlanúl szeretem és biztosam allítom,hogy kifogtam a számomra létező legtökéletesebb férfit akivel le szeretném élni az életem és akivel most..-kezével maga előtt mutogatva egyre hangosabban és hadarva beszél ebből is egyértelműen rájövök mennyire ideges

-Terhes vagy?-vágok szavába, az egy értelmes választ az idegességére ami eszembe jut hirtelen
-Mi?Dehogy!-vág először értetlen fejét majd határozottan megrázza -Brook én..-ejti ki félénken nevemet majd az asztal alatt lévő jobb kezét lassan felemeli -Férjhez megyek!-mutatja felém az ujján csillogó ékszert,közben hallom ahogy lábával toporzékol örömében és a mosoly mégnagyobbra nő az arcán. Teljsen ledöbbenve ülök előtte majd szám elé kapom a kezem.
-Férjhez mész!-kiáltok fel -Úristen a barátnőm ferjhez megy!-pattanok fel kiabálva, majd karjaimba zárom.

Nagyokat szipog,amitől az én szemeim is megtelnek könnyel. Ha ő boldog, én is. És ismerem Brent, beszélt is már nekem az eljegyzés ötletéről de nem gondoltam, hogy itt New Yorkban teszi meg.

A kávézóban ülő emberek tapsolni kezdenek,néhányan fütyülni szóval hallották a kis kirohanásomat.
-Mesélj el mindent!- ültem le elé? közben végig a kezét szorongattam
-Tegnap este, az Empire State Building tetején,az egész annyira romantikus volt. Beszélgettünk, vacsoráztunk, aztán felmentünk megnézni a kilátást és egyszercsak letérdelt. Szólt a zene, körbeálltak minket az emberek. Brook ez annyira hihetetlen!-fogja meg a fejét még mindig könnyes szemekkel.
-És ki is tűztétek az időpontot?-kérdezem mosolyogva
-Az évfordulónkon szeretnénk..-mosolyog rám picit félve
-Dehát az..-kezdem megdöbbenve
-Július tizenkettő!-mosolyog izgatottam
-Másfél hónap alatt akarod megszervezni az esküvőd?-tátom el a számat meglepetten
-És meg szeretném kérdezni,hogy lennél e a tanúm..nem muszáj én csak rád gondoltam először mert..-kezd el idegesen hadarni
-Sierra,nyugi! Én vagyok a legboldogabb, hogy felkértél!-simogatom meg kezét -Mindenben segítek,hogy tökéletes legyen az esküvőd!-könnyezek ismét amivel őt is megsiratom
-Akkor amint hazaértünk elkezdjük!-csapja össze két tenyerét. Nagyot kortyolok a kiérkezett koktélból. Azthiszem kemény másfél hónap elé nézünk Sierra Dallassal.