All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

57.

-Remélem örülni fogtok.-jelenti ki barátnőm miután elénk helyezte a dobozt. Egyszerű barna ajándék doboz volt, így sejtésem sem volt mi lehet benne. Cameronra pillantok aki a lehető legflegmább stílusban teszi a kezét a doboz egyik oldalára míg én a másikra.
Egyszerre emeljük meg a doboz tetejét amiben egy apró body van rajta egy icipici cipellővel. A fehér színű bodyn egy fekete felirat díszeleg miszerint "I'm on my way!". Kell pár másodperc míg felfogom mi történik és még így is előbb kapcsolok mint Cameron.

-Úr isten!-kiáltok fel szám elé kapva a kezem. Sierra szemei könnytől csillognak az arca mégis hihetetlenül boldog. -Terhes vagy?-a kérdésem hallatán Cameron is azonnal felpattan amikor pedig barátnőm bólint az én szemeim is megtelnek könnyel. Örömkönnyektől ázva borulunk egymás nyakába miközben csak azt hajtogatom, hogy el sem hiszem, gyerekük lesz. Szülők lesznek. A legjobb barátnőm anyuka lesz. Mindig is erre vágytam, az Ő boldogságuk pedig az enyém is.

-Mióta tudjátok? -kérdezi Cameron hatalmas vigyorral az arcán miközben megöleli nővérét.

-2 hete, de nem akartunk szólni amíg nem biztos. Nézzétek ez itt Ő!-mutat elénk Sierra egy fekete fehér ultrahang fotót amin még nem igazán lehet látni semmit azonban Ő mégis meg tudja mutatni hol is van a jövendőbeli kis Mallozzi.

-Annyira örülök nektek!Gratulálok!-ölelem meg Brentet aki ekkor élete legrosszabb poénját süti el.

-Te vagy a következő!-kacagja mire arcomra fagy a mosoly. Mindig is fiatal anyuka akartam lenni akár az én anyukám azonban a helyzetet nézve erre az esély igen csekély. Meghát a munkám mellett sem lenne tanácsos épp most egy kisbaba. Brent poénján csak Ő és Sierra nevet én csak megforgatom a szemem Cameron pedig tudomást sem vesz róla. Na nem mintha többet vártam volna.

1 órával később végre túl vagyunk az ebédnek késői de meg vacsorának sem nevezhető étkezésen amiért ugye a véremet adtam. A hangulat jó volt, azon kívűl, hogy Cameron folyamatosan méregetett ha pedig oda néztem úgy tett mintha semmi nem történt volna, a beszélgetés közben pedig hozzám sem szólt. Ennek ellenére a telefonját percenként nyomkodta, amint csippant válaszolt valakinek ez pedig eléggé idegesített.

Már 6 óra körül jár az idő mikor Cameron elköszön pár perc múlva pedig én is követem a példáját.

-Tényleg Shawnnal találkozol?-kérdezi barátnőm mire felnevetek

-Ő nyitja meg a következő show-t csak adok neki pár támacsot!-forgatom meg a szemeimet majd egy puszit nyomok az arcára és én is elhagyom a házat. Épp elcsipem ahogy Cameron halkan szitkozódik egyet amiért a kukát közvetlenül az autója mögé tették le, és mivel előtte én parkoltam nem igazán tudott kiállni amíg én nem mentem el.

-Hogy lehet ilyen hülyén parkolni? Megtennéd, hogy arrébb állsz, ha ez nem túl nagy kérés? Mennék..-enyhe sokkot kapok a szavai hallatán, sosem hallottam még így beszélni velem szemben pedig főleg nem engedett meg eddig ilyen stílust. Az első gondolatom az, hogy bepattanok az autóba és szó nélkül itt hagyom, hisz tudom, hogy csak fel akar idegesíteni és sajnos sikerült is neki.

-Na ide figyelj, Dallas!-fordulok sarkon és egyenesen elé állok. Hátrahőköl picit mikor a mutatóujjamat mellkasának nyomom. -Elegem van a szarságaidból, meg ebből a stílusból. Nézz már magadba, olyan vagy mint egy hisztis gyerek. Elküldtelek tegnap, sajnálom, hibáztam! De amíg én egész éjszaka azon őrlődtem vajon hogy tehetném jóvá, te látom elég jó elfoglaltságot találtál magadnak. Hányszor akartok még megalázni? Csak mert ahogy emlékszem te kértél tőlem új esélyt te kérted, hogy bebizonyíthasd mennyit jelentek neked és az első adandó alkalommal összeszeded az egyik exed, Cameron mégis hogy képzelted ezt? Vagy ennyire nem érdekel mit érzek? Semmi baj, csak kérlek ne tedd ezt. Szándékosan ne tegyél tönkre! Minden este vacsorázz mással viszont akkor ennek ami köztünk van most van vége. Belefáradtam, Cam. Én csak boldog akartak lenni.-szomorú mosolyt festek az arcomra miközben kibújik egy könnycsepp a szememből amit azonnal letörlök. Többször szólásra nyitja a száját azonban nem mondd semmit egészen addig még el nem indulok az autómhoz.