Különös dolog a szerelem. Sokszor ad és elvesz, éltet olykor meghalnál érte.
Talán ezekkel a szavakkal tudnám leírni a legjobban a mi kapcsolatunkat.
Persze a hangsúly a szerelmen van, mivel a világ legnagyobb ajándékát kaptam,mikor megismertem Ő...
A sminkes még egy kis highlightert tesz az arcomra majd végighúzza akjaimon a matt, inkább barna mint rózsaszín árnyalatú rúzst amég a fodrász fixálja a szögegyenesre sütött hajam. Október 18.van, délután 4 óra. A Dolce & Gabanna különleges kollekciójának ma megrendezett divatbemutatójára készülök, amit utána az éves kampányt lezáró párti követ Hollywood legelitebb tetőri éttermében. Az eseményen nem lépek fel,viszont mivel részt vettem a kampányban illő megjelennem. Belelépek a hófehér magassarkúmba aminek a pántját bokám köré csatolom majd megigazítom a szoknyámat. Egy hófehér kicsivel térd alá erő,mély dekoltazsú, derekán arany mintha levél mintával díszített ruhát választottunk, ami a fehér, térdig erő hosszú selyem kardigánnal igazán illett az őszi eseményre.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fehér borítékolásomba teszem a telefonom majd Sean, a stylist helyeslő pillantásai és egy közös kép után a rám váró fekete autóhoz igyekszem. A kezemen lévő arany óra csatjával játszom szinte végig, azon a durván másfél órás úton míg Los Angeles legelitebb városrészébe érkezünk. Az autóból kiszállva rengetegen állnak a kordonnal körülvett rész mögött. A vakuk megállás nélkül villognak, és kiáltják a nevem ami most fogalmam sincs miért frusztrál ennyire. Fellélegzek mikor Brian int egyet felém,majd hátamra simítja a kezét és az előcsarnokba invitál. Több ember szólít le, vagy köszön én pedig próbálok kedvesen csevegni és köszönni mindenkinek. Lassan átvonulunk a bemutató helyszínére ahol az ülésrend szerint helyet foglalunk. Briannal beszélgetek aki idióta poénokat mond és röhög rajta. Vigyorogva rázom a fejem miközben elfordítom a fejem a mellettem ülő mókamestertől majd ezzel egy időben az előttünk lévő, színpad másik oldalára pillantok. A mosoly az arcomra fagy mikor ismerős barna szempárral tálalom szembe magam. Hirtelen sípolni kezd a fülem, és ha akarnám sem tudnám elszakítani a pillantásomat. Ő is engem néz, halvány huncut mosollyal amilyennel mindig levesz a lábamról. Fehér pólót visel aminek az alját fekete farmerébe tűrte, mellé egy őszi fekete bokacsizma a kezén pedig azt a karperecet vélem felfedezni amit együtt vettünk. A csuklómra simítom a kezem, ahonnan hiányzik az ékszer pedig én is rengeteg ideig hordtam. Ajkába harap mikor egy pillanatra dekoltázsomra néz így jobban kihúzom magam és megigazítom a ruhám pántját. A hangos zene zökkent vissza a való világba, majd elindul az első modell. Figyelmemet a lányoknak szentelem,ezt azonban csak pár percig tudom elvezni. Az előttem ülő volt barátom pillantásait szünet nélkül magamon érzek. Szúrós szemekkel nézek rá mire elvigyorodik. Mellette ül Mario aki a modell karrierjét segíti,ő viszont, ahogy Brian is a bemutatót figyelik. Az előttem elvonuló lány ruhájára nézek,mikor azonban eltűnik előlem ismét Cameron szemeivel találkozom. A kezében észreveszem a telefonját, így táskámból kiveszem az enyémet , leveszem a fényerőt majd kikeresve a telefonszámát egy gyors üzenetet kezdek pötyögni. "Fejezd be!" -küldöm a rövid üzenetet majd újra az előttünk lévő színpadra nézek. Pár másodperc múlva ismét rezegni kezd a telefonom. "Képtelen vagyok" jön a válasz mire összeráncolom a homlokom. "Erőltesd meg magad és nézd a showt,azért jöttél " -küldöm a nem épp kedves üzenetet majd lezárom a telefonom. Amég telefonját nyomkodja rá pillantok. A haja tökéletesen hátra van fésülve, a póló pedig ráfeszül a bicepszére. A fehér anyagon keresztül látszik a kidolgozott felsőteste, a lefelé néző arca tökéletes vonala látván pedig akaratlanúl préselem egymásnak ajkaim. Nő létemre képes lennék a puszta látványtól izgalomba jönni? A telefonom rezgése zökkent vissza a következő pillanatban pedig engem néz. Megnyitom az üzenetet. "Igazából gondoltam, hogy eljössz és látni akartalak. Nem hiába, gyönyörű vagy!" Őszinte mosoly kúszik az arcomra. Ajkamba harapok hogy visszafogjam picit de hiába. Zakatolni kezd a szívem. Akármi történt,minden nőnek szüksége lenne egy ilyen törődő és édes pasira. "Nagyon nőcsábász duma, de köszönöm!" -pötyögöm a gyors üzenetet egy huncut mosollyal az arcomon. Miután elküldöm ránézek. -Mit mosolyodsz ennyire?-hajol fülemhez Brian mire azonnal a modelleket kezdem nézni -Ja csak Sierraval beszéltem.-legyintek közel hajolva hozzá hogy hallja amit mondok -Oh nézd,ott van Cameron és Mario!-löki meg gyengén a vállam és az említettek felé bök a fejével -Hol?-nézelődök értetlenséget tetetve -Itt előttünk!-suttogja nevetve -Ha vége köszönhetünk nekik.-mosolyog Brian mire kikerekdnek a szemeim -Szuper.-dörmögöm inkább magamban. "Mario azt üzeni mesés a ruhád"-kapom a következő üzenetet mire mikor felnézek Mario kedvesen mosolygó arcával tálalom szembe magam.Viszonzom a mosolyt majd ő újra a showra tereli figyelmét. "Én meg azt hogy anélkül is mesésen nézel ki" -írja a következőt mire az ütő is megáll bennem. Köpni nyelni nem tudok hirtelen.Zavartan piszkálom körmeimmel a telefonom sarkát majd válaszolok a frappáns üzenetre. "Jó duma.Kár hogy az én ágyamba nem ilyen könnyű az út." Az üzenet elküldése után vetek rá egy mérges pillantást majd mostmár tényleg a divatbemutatót figyelem. A telefonom folyamatosan rezeg, azonban nem törődöm vele.A durván egy órás műsornak 7kor vége is lesz így miután megtapsoltuk a tervezőt és a modelleket átfáradunk az épület tetőtéri éttermébe. A liftből kilépve a hatalmas teraszt végig fényűzés veszi körbe, beépített lámpa áll minden sarokban az asztalok pedig akár egy esküvőn fehér abrosszal vannak lefedve,amiken arany színű D&G logóval ellátott szalvéták és díszek vannak. Az ominózus hely hatalmas, rengeteg férőhellyel.
A vacsora dög unalmasan telik,szerencsére itt van Sarah, akit még Milánóban ismertem meg így van mit mesélnünk egymásnak azóta. -Gyere egy pillanatra.-lép mellém Brian így bocsánatot kérek az angol lánytól és Briannal kezdek sétálni egy pohár pezsgővel a kezemben. -Na miaz?-kérdezem belé karolva. Nem mond semmit csak egy magas,kerek pici asztalhoz vezet ahol megpillantom először az öltönyös, pici barna hajú Mariot majd az eddig nekem háttal álló Cameront. Brian kedvesen üdvözli a fiúkat, kezetfognak így most én jövök. Találkoztam már a fiú menedzserével így a bemutatkozást skipeljük, egy szia után két puszival köszönöm majd Cam felé fordulok. -Szia.-köszönök elhadarva majd egy lépést hátrálok -Miújság?Hogy vagytok?-érdeklődik Brian mire nekem megcsörren a telefonom. Kiveszem gyorsan a táskámból majd elnézést kérve arrébb lépek és fogatom Taylor hívását. -Épp a Dolce &Gabanna partiján vagyok,gyorsan mondd!-szólok bele a telefonba sürgetve -Neked is szia kedves Brooklyn!Jut eszembe,Cameron is ott van nem?-kérdezi egy kis gúnnyal a hangjában -De.-forgatom meg a szemeimet mire hallom ahogy felkacag -Na csak azért hívlak mert Aaronnal megvettük a jegyeket szóval keddre ne legyen programod!Na jó szórakozást Cammel,puszilunk!-és mielőtt rávágnám hogy semmi közöm az említett személyhez bontja a vonalat. Megrázom a fejem azonban mielőtt lezárom a telefonom, gyorsan végigfutom a kapott üzeneteimet. "Nem úgy értettem,Brook" "Nemár, nem akartalak megbántani " "Tudom hogy utálsz de ha mérges vagy még gyönyörűbb vagy" "Brooklyn" Ismét válasz nélkül lezárom a telefonom majd megfordulok azonban ijedtemben majdnem eldobom a kezemben lévő készüléket. -Ezért esküszöm egyszer megpofozlak!-kapok szívemhez felsóhajtva majd kikerülném de elém áll -Neharagudj!-néz le rám kiskutya szemekkel -Mert megijedtem? Nyugi túlélem.-legyintek kacagva leplezve mennyire zavarban vagyok -Nem azért,Brook!-lép elém ismét mikor ki akarom kerülni.Melleim alatt összefonom a kezem majd rá nézek. -Nem haragszom.-vonok vállat majd megrázom picit a fejem -De igen,és te is tudod hogy nem úgy gondoltam!-néz rám jelentőségteljes arccal. -Oké,mindegy!-sohajtok fel majd leengedem a kezem és ellágyult arccal nézek rá -Béke?-tartja fel a kisujját mire felnevetek -Gyere ide!-rántom meg picit a pólóját mire elvigyorodik kezeit pedig derekam köré fonja,míg én nyakát karolom át. -Beszélnünk kéne!-suttogja fülembe. Mélyen szívom be különleges fűszeres illatát majd elválok tőle. -Tudom.-bólintok szemébe nézve -Ooohw, van kedvetek egy interjút adni?Milyen újra együtt?-érkeznek a kérdések a vakuvillanással egy időben. Elengedem Cameron nyakát,ahogy Ő is a derekamat. -Köszönjük nem!-válaszol Cam majd megfogja a kezem és a menedzsereinkhez húz. Az éjféli beszédet megvárjuk,amiben a tervező, az igazgató és a szervező is jó pár perces beszédet mond. Én már most mennék.Fázom és unom az egészet azonban Briant nem lehet indulásra bírni.Megköszönik mindenki munkáját,elmondják a statisztikákat majd további jo szórakozást kívánnak. -Gyere hozzám!-lép mögém Cameron a beszéd utolsó sorainál miután hallotta hogy panaszkodtam Briannek.Suttogó hangjától kiráz a hideg, a gyomrom pedig egyből összeugrik. -Mi?-fordulok felé. -Nyugi nem akarok semmit,csak én innen 20 percre lakom.-von vállat mosolyogva -Nem tudom jó ötlet e ez..-nézek körbe zavaromban -Bízz bennem!Hazaviszlek.-néz rám mire sóhajtok majd bólintok. A beszédet megtapsoljuk majd mikor újra elindul a zene Brianhez lépek akivel közlöm a távozásom majd Cameronnal az oldalamon elhagyom a partit. Micsoda éjszaka elé nézünk.
