All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

40.

A fehér, zöld pálmalevelekkel díszített inget és fehér nadrágot viseli ex barátom arca ugyan olyan meglepett mint az enyém így gyanítom ő sem tudott a többiek kis tervéről.
-Ott fogsz állni egész nap vagy kapok egy ölelést ?-kérdezi vigyorodva Chris aki eddig Cameron mellett állt. Elszakítom a tekintetem Cameronról, pedig a mellkasig kigombolt inge elég jó látványt nyújtott majd otthagyva a bőröndömet a legjobb barátja felé lépek és mosolyogva ölelésembe vonom.
-Megöllek titeket!-sziszegem a többiek felé akik tekintetükkel köztem és a zsebretett kezű, kocsinak támaszkodó Cameron között cikáznak.
-Szia!-nézek zavartan volt barátomra akinek haja tökéletesen áll. Ahogy látom stílust váltott, az eddigi égbemeredő helyett most inkább hátrafelé van simítva. A nyakában logó nyakláncok izmos, napbarnított mellkasára simulnak amire legszívesebben rásimítanám a kezem.
-Szia!-köszön vissza. Hangjától összerezzenek és kiráz a hideg. Egymás előtt állunk kínos csendben, és ismét egymást pásztázzuk tekintetünkkel.
-Ki jön velem a hotelba?-töri meg a csendet a mellettem álló fekete hajú fiú mire én akár egy szorgalmas elsős feltartom a kezem.
Chris bepakolja a bőröndöm az autóba amivel ő érkezett majd beszáll még Aaron a többiek pedig a másik autóval mennek.
-Ti mind tudtátok?-fordulok vádlóan először a hatul ülő Taylorhoz majd a volán mögött ülő Chrishez
-Szerettük volna ha mindketten jöttök, de gondoltuk te úgysem jönnél el ha tudod hogy Cam is itt van!-von vállat Taylor
-Még szép hogy nem!-háborodok fel -És ti mikor érkeztetek?-kérdezem a sofőrt
-2 órája kb. Nem akartuk hogy találkozzatok a reptéren és sarkon fordulj!-húzza el a száját mire hitetlenkedve nézek rá
-Ezt nem hiszem el!-dőlök hátra a puha bőr ülésen amit úgy béreltek arra az időre ameddig itt leszünk
-Nyugi, élvezni fogod!-paskolja meg a combomat a fogszabalyzós fekete hajú Chris. Felsóhajtok majd inkább a gyönyörű kilátásnak szentelem a figyelnem.
A hotel olyan ahogy vártam. Barátságos és gyönyörű. A hallban mindannyian kaptunk egy egy olyan virágból készült nyakláncot, és mikor Aloha-val köszöntek teljesen elolvadtam.
Egy kedves közép körű hölgy megmutatta a szobáinkat. A srácok egy hatalmas lakosztályt foglaltak, amihez több szoba és egy közös nappali,konyha és 3 fürdő tartozik. Király. 5 napig szinte együtt kell laknunk.
-Pakoljatok ki,öltözzetek át aztán irány fürödni!-adja az utasításokat Chris mire mindenki a szobájába vonul.

A tegnap délutánt a parton töltöttük este pedig hullaként estünk be az ágyba. Bebizonyosúlt, hogy Hawaii tényleg egy álom és ha tehetnem ideköltöznék. Minden gyönyörű, igaz a városnézést mára terveztük, az emberek kedvesek, hihetetlen jó idő van és akaratlanúl ragad mindenkire a mérhetetlen jó kedv.
Az erkélyen csicsergő madarak hangjára és a beszűrődő napsugarakra már kezdtem ébredezni mikor kintről hangos pisszegéseket hallottam.
-Kussoljatok már!-hallom Sierra parancsoló hangját -Nem érdekel,te is jössz!-ezután annyira csitítják egymást hogy azon kénytelen vagyok elmosolyodni.
Az ajtónak háttal fekszem, derékig betakarózva mikor hallom ahogy halkan nyitódik az ajtó majd mindannyian egyszerre kezdik énekelni a születésnapokon megszokott nótát.
Egyből feléjük fordulok majd felülök az ágyon. Könnyeimmel küszködve figyelem a nekem éneklő társaságot. A végén a szám elé rakom a kezem próbálva visszafolytai az örömkönnyeimet. Középen áll Sierra egy rózsaszín B betűs tortával amin ég a 22-es számú gyertya. Körülötte pedig ott vannak a többiek. Felnevetek Aaron tortával borított arcán. Nem tudom ő milyen ébresztést kapott de én nem szeretnék olyat.
-Köszönöm srácok!-állok fel letörölve egy öröm könnycseppet. Először Sierrát ölelem meg majd sorra a többieket, Aaront kihagyva akinek én is boldog szülinapot kívánok majd az ölelés helyett kap egy pacsit és ujjammal veszek le egy kis torta darabot az arcáról.
Cameronra pillantok. Egy fehér, szürke mintás fürdő rövidnadrágot visel és egy fehér ujjatlant. Hajába túr mire nekem a kidudorodó bicepszére szalad a pillantásom.
Az idili pillanatot Aaron zavarja meg aki hozzám dörgölőzve belém keni a rajta lévő süteményt.
-Aaron!-sikítok fel majd menekülni kezdek. A szülinapos barátom a nyomomba ered,így kergetőzünk egy szál selyem hálóingben a lakosztályban.
A végére mind ketten ugyan olyan ragacsosak lettünk amin a többiek jót nevetnek.
A mosogató felett állva próbálom leszedegetni a ruhámra ragadt nagyobb darabokat. Megrázom az ujjamra ragadt tortadarabot ami veletlen az ekkor belépő szemely arcára repül. Egyből odakapom a fejem, mire Cameron póló nélküli tökéletes felsőtestével és meglepett arcával tálalom szembe magam.
-Neharagudj!-kapom szám elé a kezem ezzel eltakarva a kitörő nevetést
-Oh, ilyen viccesnek tálalod?-lép a pulton lévő torta felé. Ijedten kezdek hátrálni mikor ujját Aaron összetört tortájába mélyeszti majd a ráragadt darabbal közelít felém
-Cameron , ne!-hátrálok magam elé téve a kezem. A pult felé iramodok ahol farkasszemet nézünk majd ellépek az egyik irányba azonban a másikba kezdek futni. Hát a kiskoromban bevállt tervem most elfüstöl mivel ex barátom nagyon jól tudta mire készülök így elkapja derekamat majd a pult és a teste közé szorítva arcomra keni a hatalmas darabot.
Először felnevetek majd a mosolyom egyre inkább átvált vágyakozásba mikor megpillantom telt, kívánatos ajkait amitől életem legfinomabb csókjait kaptam.
Mikor gyönyörű szemeibe nézek elmosolyodik,ezzel tudatva hogy lebuktam.
Meg akarok támaszkodni magam mellett a pulton, annyira remegnek a lábaim és olyan érzést vált ki a közelsége mint még soha.
Véletlenül az ő kezére simítom a tenyerem mire mindketten odakapjuk a fejünket.
Mikor ismét arcára nézek Ő már engem pásztáz szemeivel.
Egy pillanatra lehunyja a szemeit, és mikor kinyitja teljesen meglepődök. A szemei megváltoztak. Az előző huncut, mosolygósból most átváltott fájdalmas kissé dühösre. Kire dühös? Rám?Nem én csaltam meg.
Amint eszembejutnak a történtek makacsul kapom el a fejem.
-Boldog szülinapot,Hercegnő!-hajol a fülemhez suttogva. Ajkai súrolják a fülcimpám mire jóleső borzongás fut végig rajtam. Nem!! Nem lehet! Felejts már el!!
Ellöki magát a pulttól majd távozik a konyhából én pedig ottmaradok a könnyeimmel küszködve. Utálom hogy ilyen hatással van rám még mindig. Nem akarom!Nem akarom hogy mégegyszer megbántson és kihasználjon. Gyűlölöm.