All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

33.

Igaz a mondás,hogy ha olyannal vagy akit szeretsz gyorsabban telik az idő. Így lett ismét péntek, mi pedig a lányokkal egy kis csajos iszogatásra megyünk az egyik közeli bárba. A fiúk felbátorodtak az ötlettől, így ők is pasi bulit tartanak Taylornál.
Miután lefürödtem és hajat mostam Sierra is megérkezett. Egymás mellett ülve sminkeltünk, míg én egy szolidabb barnás szemhélyfestéket és tusvonalat használtam Sierra a szokásos sötétébb árnyalatoknál maradt. Kifestettem a pilláimat majd a számra kentem a barnás rózsaszínes sötét rúzst és kivasaltam a hajam.
Nem igazán akartam kiöltözni, egy egyszerű barna testhez simuló ruha mellett tettem le a voksom aminek spagettipántjai voltak, a mell és a szoknya rész között pedig nyitott volt. Beleléptem a bézs színű magassarkúmba majd küldtem egy képet Cameronnak. Amég elpakoltam a kistaskámban,meg ia érkezett a válasz.
" Szólok Sierranak tartson szemmel,még a végén lecsapnak a kezemről. Gyönyörű vagy, érezd jól magad!" Elmosolyodtam az üzenetén majd válaszoltam,hogy nekik is jó szórakozást és lehetetlen hogy barki is lecsapjon a kezéről majd a táskámba sűllyesztettem a telefonom.
-Kész vagy?-lépett be a szobámba barátnőm mire bólintottam. Sierra egy fekete, szűk ruhát viselt piros magassarkúval ami passzolt a rúzsához.
Taxival elmentünk Kristenért, majd szórakozó hely felé vettük az irányt .
Fél óra volt az út, fizettünk majd felmutatva a személyinket beléptünk stílusos helyiségbe. A bárban főleg a fekete szín dominált, amit a villogó rózsaszín fények és a fekete bárpulton végigfutó pink csík dobott fel.
Egyből a pulthoz léptünk és rendeltünk a ház specialitásából ami nem meglepően egy rózsaszín ütős koktél volt.

Az este hihetetlen jól alakult, a fiúk által küldött videókon rengeteget nevettünk amint Aaron és Cameron ivóversenyt tartottak amit a barátom nyert meg.Így Aaronnek a fiúk által kevert italt kellett meginnia ami ránézésre is undorító volt. Ahogy láttuk ők is nagyon jól érezték magukat így mi is bátrán vetettük bele magunkat a táncoló tömegbe és gurítottuk le a sokadik tequilát.

Örültem, hogy nem arra a gyötrő fejfájásra keltem.
Sierra velem egy időben kelt fel, akinek viszont iszonyúan fájt a feje és ezt már abból leszűrtem ahogy nyöszörögve a fejéhez kap. Hangosan nevettem fel a kínlódásán mire egy díszpárnát hajított felém .
-Fogd be!-nyöszörög tovább
-Gyere csinálok neked kávét!-húzom le róla a takarót mire nyűgösen kezd fetrengeni az ágyamban. Nevetve hagyom a szobámban azonban mire a kávé kész lesz barátnőm is megjelenik.
-Nagyon fáj a fejem!-kezdi az említett testrészét masszírozni mire az én első Cameronnal alvásom jut eszembe.
-Felmegyek a telómért ,Cameron már tuti aggódik!-forgatom meg a szemem nevetve
-Hagyd majd én,úgyis fel kell hívnom Brent. -áll fel a púlttól. Bólintok majd a pultra könyököve kortyolok bele a meg italba.
-Jézusom,már dél elmúlt!-hallom barátnőm nevető hangját-Úgy nézek ki mint akit a sínek alól szedtek ki!-sikít fel, mire én is hangosan felnevetek.
A lába gyors kopogását hallom a lépcsőn azonba az egyszer megszűnik majd pár perc múlva újra elindul.
-Istenem!-lép le az utolsó lépcsőfokról kezét szája elé tartva. Arca teljesen el van fehéredve a hangja pedig olyan mintha szellemet látott volna. Ijedt.
-Azért ennyire nem rossz a helyzet!-nevetek fel ijedt arcára nézve. Rám kapja a szemét amik most nem tükrözik azt a vidámságot amit szoktak.
-Sierra, mi történt?-kérdezem felhúzott szemöldökkel miközben felegyenesedek és leteszem a kezemben tartott fehér porcelanbögrét
-Azthittem az én telefonom, és véletlenül belenéztem én csak..-dadog mire kérdőn nézek rá. A két ugyan olyan rose gold Iphoneal mutogat maga előtt majd újra az egyikre néz miután könnyes szemmel néz fel rám.
-Jézusom,mi az?-szaladok hozzá aggódva majd mikor kikapom a kezéből a telfonom egybol felismerem hogy az enyém.
Lassan vezetem a tekintetem barátnőm sápadt arcáról a készülék képernyőjére.
Már akkor eluralkodik rajtam a düh amikor az üzenet feladóját olvasom amikor viszont rányomok az apró küldött képre, ami ekkor az egész telefont betölti sokkot kapok.
A szívem kihagy egy ütemet, a fejem szédülni kezd a fülem pedig sípolni amikor a képernyőn megpillantom az alvó Cameront és Rachealt.
Cameron meztelen felsőteste és alvó arca látszik a képen, mellette pedig a képet készítő Racheal aki teljesen meztelenül a mellét takarja.
Kiejtem a telefont a kezemből annyira elernyednek az izmaim. Sokkot kapva bámulok magam elé miközben a szemem megtelik könnyel.
-Brooklyn!-ejti ki nevem a mellettem álló Sierra majd a kanapéhoz vezet.
Percekig ülök néma csendben majd hangos zokogás tör ki belőlem. -Istenem én annyira sajnálom!-karol át barátnőm -Esküszöm, megölöm mind a kettőt!-sziszegi miközben karomat simogatja. A telefonom ismét rezegni kezd, Sierra megy érte.
-Nem akarok vele beszélni!-szólalok meg sok idő után először. Nem kell mondania ki az, hogy tudjam Cameron hív.
-Ha nem telefonom, de meg kell vele beszélned!-ül elém az üveg asztalra -Elviszlek,jó?-töröl le egy könnycseppet az arcomról mire újra elsírva magam bólogatni kezdek. Megcsalt. Az akit a világon a legjobban szerettem képes volt rá. 2 honap alatt olyan érzéseket váltott ki belőlem mint még soha senki és felültetett. Azzal akit a legjobban utálok.
Talán egy órát, kettőt ülhetek a kanapén gubbasztva, mikor újra a kezembe veszem a telefont és megnézem a képet.
Dühösen csörtetek fel a lépcsőn, majd remegő kezekkel rángatom magamra az első kezembe kerülő farmert, pólót és cipőt majd visszatrappolok a nappaliba.
-Menjünk!- indulok az ajtó felé
-Nem kéne először lehiggadnod? Beszéljük meg mit fogsz mondani!-áll elém barátnőm mire ingerülten nézek rá
-Nem hagyom, hogy hülyét csináljanak belőlem,Sierra! Ha nem viszel el majd megyek egyedül!-kiáltok rá mire összerezzen de megértően bólint majd elveszi a kulcsát a szekrényről és követ az autóig.
Végig jár a lábam, a körmömet kapargatom és a számat rágva próbálom visszafogni a sírást.
Cameron lakása előtt megállva a szívem a torkomban dobog .
-Itt megvárlak, jó?-simítja kezemre Sierra az övét mire letörölve egy könnycseppet bólintok.
Remegnek a lábaim amikor beszállok a liftbe amikor pedig az ajtó előtt állok úgy érzem elájulok.
Még egy pillantást vetek a képre. Hátrahajtom a fejem, nehogy elsírjam magam és mély levegőt veszek miközben bekopogok.
Az ajtót szinte kirántja a helyéről, a könnyeim pedig abban a pillanatban kezdenek potyogni amikor megpillantom a meggyötört arcát.
Szó nélkül sétálok be a lakásába és ülök le a kanapéra.
-Brooks!-töri meg a csendet. Combomra simítja a kezét azonban elrántom
-Miért?-kérdezem rá sem nézve
-Bébi nem emlékszem semmire!-emeli fel a hangját -Taylornál tértem magamhoz reggel. Ittam de nem annyit,hogy ennyire kiüssem magam sosem volt még ilyen!-mentegetőzik
-Mégis meztelenül feküdtetek egymás mellett!-pattanok fel
-De nem emlékszem semmire!-védekezik amitől még dühösebb leszek
-Az nem jelent semmit,Cameron! Attolmég ugyan úgy leküldtetek! Hogy voltál képes megcsalni?-kiabálom utat engedve a könnyeimnek
-Annyira sajnálom,Kicsim!-a szemei könnytől csillognak amitől mégnagyobb fájdalmat érzek -Mindennél jobban szeretlek,Brooklyn te is tudod!-lép felém mire én egyet hátrálok
-Talán tudtam!-nézek rá -Mostmár rád sem bírok nézni!-köpöm felé a szavakat
-Brook, kérlek beszéljük meg! Túlleszünk ezen, helyrehozok mindent!-nyúl a kezemért amit elrántok
-Mit akarsz helyrehozni? Ehez nem elég egy bocsánat, Cameron!-emelem fel a hangom mire rázni kezdi a fejét -Tudod te milyen érzés ez? Fel tudod fogni? Te voltál a legjobb dolog az életemben és te is kihasználtál! Sosem szerettem így senkit, és összetörted a szívem!-kiabálok mostmár sírva
-Hercegnőm,kérlek!-lép felém, mire én ismét hátrálok -Senki sem fogható hozzád,Brooklyn! A leggyönyörűbb, legtökéletesebb lány vagy akit valaha ismertem, kérlek! Bocsáss meg!-fogja meg a kezem mikor az első könnycsepp kigördül a szeméből .Istenem.
-Tegnap este mégis volt hozzám fogható!-mosolyodok el gúnyosan mire ingerülten kap a fejéhez és fordít nekem hátat
-Nem emlékszem semmire!-ismételgeti elhaló hangon
-Ne keress többet!-ejtem ki halkan, szinte suttogva
-Mi?-kapja rám a fejét-Ne ne ne, Kicsim kérlek ne mond ezt!-szeli át a köztünk lévő távolságot. Csuklóján lévő karperecre simítom a kezem amin ott virít a monogrammunk.
-Nem tudnék, ezek után egy ágyban aludni veled Cameron!-rázom a fejem -Most nem!-teszem hozzá nem is tudom miért.
-Brook, ne csináld ezt kérlek!-simítja arcomra a kezét miközben letörli az éppen kigördülő könnyeimet.
-Ez nekem most nem megy! Nem tudom ezt csak úgy elnézni!-rázom a fejem zavartan
-Annyira sajnálom!-sírja el magát ő is
-Én is!-bólogatok könnytől ázott szemekkel majd ellépek tőle
-Szeretlek!-szól utánam. Hangja a sírástól még ércesebb. Nem láttam még ennél szebb embert.Akár sírva, akár boldogan.
-Én is!-préselem össze ajkaimat egy vonallá. Utoljára a szemébe nézek mire mindkettőnk szeméből kigördül egy könnycsepp lehajtott fejjel az ajtó felé megyek, majd kilépek a lakásból.
Amint bezárom az ajtót hangos csörömpölést hallok és Cameron melyről fakadó ordítását mire én végleg összeomolva csúszok le a fal mellett és kezdek önkívületlenül zokogni.
A folyoson kopogó léptéket már megismerem,mikor pedig barátnőm letérdel mellettem sírva kapaszkodok nyakába.
Percekig csendben simogatja a hátam. Nem szól semmit, csak hallgatja a keserves zokogásom.
-Menj be hozzá!-nézek szipogva az ajtó felé mire bólint.
Elveszem a kezéből a kulcsot majd a lift felé vonulok. Még visszanézek, látom ahogy Sierra belép az ajtón én pedig beszállok a liftbe ezzel kilépve Cameron Dallas életéből.