All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

13.

-"Megkérjük a New Yorkba tartó járat utasait kérem kezdjék meg a beszállást"-szólal meg a hangosbemondóban egy robotos női hang.
-Sierra bármi van hívj, a ruhaszalon a napokban hívni fog de addigra igyekszem visszaérni!-ölelem meg barátnőm
-Hívlak, nem lesz semmi gond és anyukáddal elintézzük a csokrot, nyugi!-simogatja meg a hátam. Anyához fordulok.
Még egy ölelést kap mindenki majd Cameronnal az oldalamon, és az útlevelemmel a kezemben felszállunk a hatalmas repülőre.

A Dolce & Gabanna fotózás a múlthéten lezajlott ami akkora sikert aratott, hogy egy közös portfóliót is szeretnének a címlapra, a fotózás és a konferencia pedig nem máshol lesz mint Olaszországban. Így előbb New Yorkba majd onnan európába repülünk.
Az stáb ott van,már csak mi hiányzunk.
A cikkek a napokban csak gyarapodtak, ahogy az egymáshoz való feljárkálás és a csókcsaták is amit egyedül anya tudott.
Egész jól tartottuk magunkat mások előtt, néha viccelődtünk egymással de nem volt észreveheti a kis románcunk. Legalábbis remélem.
Az esküvő másfél hét múlva lesz, szóval mondanom sem kell Sierra mennyire pörög így nem a legjobbkor jött ez a kis kiruccanás dehát mit lehet tenni.

A repülőről leszállva sajnos nincs időm kiélvezni az európai friss levegőt, Cameron sapkáját a fejembe húzva szorosan haladok mellette és sietünk ki a ránk váró autóhoz.

Már a kocsiból elképesztő volt a kilátás, azonban amikor a szálloda, lakosztályunkhoz tározó hatalmas erkélyén állok az állam szinte a padlón koppan.
Nem elég, hogy a szálloda a lehető leg pazarabb, a bejáratnál egy csokor vörös rózsa és rengeteg ajándék fogadott minket a Dolce & Gabbanatól, még a leggyönyörűbb panoráma is a miénk.
-Nem tudom a tájban vagy benned gyönyörködjek!-hallom meg Cameron hangját aki mikor megfordulok nem messze áll tőlem, telefonját feltatva így gondolom ezt is rögzítette mint az út során mindent, és mivel minden második felvételen szerepelek már fel vagyok készülve a pár napon belül robbanó bombára.
Miután kigyönyörködtük magunkat a tájban, Mike kíséretében aki a repülőtérre is érkezett értünk és segítségünkre lesz az ittlétünk idején a rövidnek ígért megbeszélésre mentünk, ahol Cam és az én menedzserem is virtuálisan volt jelen.

A meeting végül 2 órán át tartott.
Megbeszeltük az alapokat, a tervező bemutatta a ruhákat amik között nincs hiány az éjszakai viseletekből ami miatt már most görcsbe rándul a gyomrom.
Mivel Cam és én rendelkezünk alapvető ismeretekkel egymás iránt ( legalábbis így fogalmazott a szervező) , kikérte a véleményünket, hogy igényelnénk e külön lakosztályt amit Cameron a lehető leg kedvesebben visszamondott. Jók leszünk mi egy lakosztályban is, elmondása szerint.
Hát, majd meglátjuk..

Becsatolom a magassarkúm csatját majd megigazítom a rajtam lévő egyszerű, nyitott hátú testhez simuló, comb középig erő egyszerű bordó ruhát.
-Brooks!-hallom Cam hangját aki már az erkélyről kiabál -El fogunk késni!-nyavalyog akár egy kisgyerek mire elmosolyodok.
Az előttem lévő hófehér márványlapnak döntöm a csípőm miközben befejezem a sminkem utolsó simításait.
6 óra körül lehet, és hivatalosan vagyunk egy hajón megrendezett partyra amit a Dolce Gabanna szervezett amolyan nyitó ünnepségként.

Mégegyszer végighúzom a számon a sötét tónusú matt rúzst mikor a fürdőszoba résnyire nyitott ajtaja kinyílik, a tükörből pedig megpillantom a fekete nadrágot, pólót és cipőt viselő Cameront aki sötét öltözékét egy pirosas bomber dzsekivel dobott fel.
-Hű!-torpan meg az ajtóban.
-Kész vagyok!-fordulok felé . Rendezetlen hajára nézek ami most is a szokásos összevisszaságával áll tökéletesen.
-Gyönyörű vagy!-lép beljebb miközben végigmér -Nagyon!-fokozza nagyot sóhajtva mire felnevetek
-Köszönöm!-mosolygok zavaromban. Ekkor közelebb lép majd két kezét mellettem megtámassza ezzel sarokba szorítva.
-Jobban örülnék ha már azt mondhatnám, az én gyönyörűm, de így is eszméletlenül nézel ki!-néz a szemembe mire arcom azonnal pírba szökik. Nincs nála tökéletesebb pasi ezt biztosan állítom.

Kedvesen mosolygok és csevegek mindenkivel a gyönyörű 3 emeletes hajón amit betölt a halk, lágy zene.
Már 2 órája itt vagyunk én pedig rég elvesztettem Cameront. Egy velem egykorú világosbarna hajú nálam alacsonyabb, csinos lánnyal beszélgetek, akinek a társaságában töltöttem az egész estét, kivéve azt a fél órát amikor a Dolce & Gabanna egyik tervezőjével trécseltem. Persze csak miután majdnem elájultam..

Sarah Londonból repült ide és ő is részt vesz a fotózáson így jól is jött, hogy összemelegedtünk az este folyamán így legalább lesz akit ismerek.
Az első kérdése természetesen az volt mi van köztem és Cameron között, amire én kissé feszülten de rávágtam ,hogy barátok vagyunk.

Sarah nekem és pár lánynak épp az egyik sarokban lévő bőrkanapén ülő, zenét is túrharsogó nevetésű fekete hajú lányról beszél akivel megossza a lakosztályát és már így az első nap szerzett konfliktusait meséli.
Jobban szemügyre veszem a kék ruhát viselő lányt, aki nekem háttal ül eltakarva a beszédpartnerét, miközben ujjabbat kortyolok a kezemben tartott méregdrága pezsgőből.
Tovább beszélgetek az előttem álló újdonsült barátnőmmel és a hozzánk verődő lányokkal, azonban a fiú nevetése túl ismerősnek hangzik.
-Sajnálom szerencsétlen gyereket, ezek után le sem tudja majd vakarni magáról!-húzza el a száját Sarah nevetve. Ismét feléjük nézek, ebben a pillanatban a srác combjára simítja a kezét, majd közelebb ül hozzá, és mintha egy csókért hajolna. Ekkor a srác rámnéz, aki nem más mint Cameron.
-Oh, ez Cameron Dallas!-kapja szája elé a kezét az egyik lány.Neve hallatán liftezni kezd a gyomrom és egyből kiráz a hideg. Végignézem a jelenetet ahogy Cam elhúzza a fejét,mire én fejemet lehajtva próbálom elrejteni az arcomra kiülő vigyort.
Ekkor feláll, ezzel faképnél hagyva az elutasított sértődött lányt. Hozzánk sétál majd előttem megállva kezét derekamra simítja és hozzám bújva arcon puszil.
-Lépjünk le!-suttogja fülembe mire kuncogva bólintok.
-Hölgyeim!-mosolyog a lányokra kacéran amire a lányok elalélva köszönnek vissza. Elköszönök tőlük majd távozunk a már kikötött hajóról.
8-9 óra lehet épp sötétedik, mi pedig úgy andalgunk Olaszország gyönyörű utcáin akár a tinédzserek.
-Hova megyünk?-kérdezem miközben kezemet a korlátra simítom
-Vacsorázni!-mosolyodik el
-Ez egy randi?-kérdezem nevetve
-Az attól függ elvihetlek e randizni!-von vállat zsebretett kézzel -Nem bújkálhatunk örökké!-néz rám kissé sértett arccal
-Tudom ez csak..nehéz és én..-kezdenék mendegetőzni de félbeszakít
-Hé, nyugi!-áll meg mire én is megállok -Tudom!-mosolyog rám azonban tudom hogy ez nem őszinte . Gondterhelten sóhajtok fel.
-Na gyere!-fogja meg a kezem, majd elterelve a parttól egy étterem felé kezd húzni. Szinte biztos vagyok benne, hogy fogalma sincs mit érzek iránta. Ha rajta múlt volna ő már rég elmondott volna mindent. Én pedig ehelyett talán a saját boldogságomat áldozom. Hiába tűri ezt még, ezt egy idő után meg fogja unni. Én pedig nem szalaszthatom el.