Különös dolog a szerelem. Sokszor ad és elvesz, éltet olykor meghalnál érte.
Talán ezekkel a szavakkal tudnám leírni a legjobban a mi kapcsolatunkat.
Persze a hangsúly a szerelmen van, mivel a világ legnagyobb ajándékát kaptam,mikor megismertem Ő...
Az elmúlt hét eseménytelenül telt. Kétszer Eliottal ebédeltem a látszat kedvéért. A Vogue magazin szokásos kérdezz felelek interjúját velem is leforgatták ami abból állt,hogy az egész lakásomat körbejárva villámszerűen tesznek fel kérdéseket amire gondolkodás nélkül kell válaszolnom. Egész jól ment, bár voltak kellemetlen részek, és jövőhéten már nyilvános is lesz. Ma péntek van, Sierra pedig küldött egy üzenetet hogy este 6kor találkozzunk náluk és elmegyünk végre egy jót bulizni. Nagyon tetszett az ötlet, az már viszont kevésbé hogy a koloncomat is kénytelen voltam magammal vinni.
Kora délután neki álltam a készülődésnek. Letusoltam,hajat mostam majd megszárítottam és kivasaltam a derékig erő szőke hajam. Kifestettem magam, most talán jobban mint az átlag napokon. Hosszú, cicás tusvonalat húztam az arany színűre festett szemhélyamra majd műszempillákat megszégyenítő pillákat varázsoltam magamnak. Megerősítettem a szemöldököm majd az ajkamra egy nude szín került. Felvettem egy tiszta fehérneműt majd a kiválasztott fekete bőrszoknyát és az arany,ezüst között megrekedt csillogó pólót.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Feltettem a nyakláncom, az ezüst színű órám és még egy gyűrűt is az ujjamra húztam. Belebújtam a térdig erő velúr magassarkú csizmába aminek anyaga teljesen felvette a lábam formáját. A kis fekete chanel táskámba beledobtam a telefonom,egy csomag zsebkendőt és a pénztárcám. Ezt a táskát még Milánóban használtam utoljára. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel majd a földszintre mentem. Felmartam a kulcsaimat a pultról majd egy utolsó pillantást vetettem magamra az előszobai tükörben és kiléptem a lakásból. Megkerestem a hófehér ujonnan vásárolt audit amivel megajándékoztam magam majd bepattantam és elindultam Eliotért majd utamat Chino felé vettem.
Idegbajt kaptam az alatt a bő egy óra alatt amit kettesben kellett vele töltenem és alig vártam hogy leparkoljak az ismerős családi ház előtt. Feloldottam a telefonom, ekkor vettem észre, hogy a Sierranak szánt üzenetemet nem küldtem el amiben értesíteni akartam Eliot érkezéséről. Mindegy, úgyis megérti majd. Fél óra késéssel ugyan de az álbarátommal a nyomomban az ajtó felé tipegtem. Furcsálltam a 3 autót a ház körül, de gondolom valaki bulit tart a szomszédban. -A cipőfűzőm!-nyávog fel a mögöttem koslató srác mire megforgatom a szemeimet. Mit sem törődve vele,és hogy lemaradt nyitok be a házba miközben barátnőm éppen ekkor érkező üzenetén olvasom miszerint utál amiért kések. -Bocsi, Si csak Eliot miatt..-lépek be kacagva a házba azonban mikor a mondat felénél felemelem a fejem és megpillantom Ginat, Sierrát,Brentet,Christ, Aaront,Coldyt, Derricket,Mattet,Taylort és a középen ülő Cameront tátva marad a szám. Aaron a szájában tartott italt hatalmas prüszköléssel köpi maga elé mire Taylor szájából kiesik egy falat torta.Basszameg.Hogy felejthettem el milyen nap van.És Sierra hogy verhetett át így . Mindenki kiketekedett szemmel bámúl, kivéve Cameront akinek ajkai kis o alakot is formálnak. -Tesó, tuti ezt kívántad!-mondja Chris mire a társaságból csak a fehér ingben ülő, tökéletesen belőtt hajú Cameron bólint. Az arcukra kiülő meglepődöttség akkor válik nagyobbá mikor mögöttem belép Eliot. -Nem tudtam, hogy a rajongóimhoz jövünk!-mondja öntelten a sokkolt társaságra nézve. Hallom ahogy Sierra tüdejébe ragad a levegő -Basszameg!-ejti ki halkan azonban akkora a csend hogy mindenki tisztán hallja. Mikor Eliot láthatóan a derekamra simítja a kezét Cameronra nézek aki ekkor elszakítja a pillantását a derekamon lévő kézről majd a szemembe néz. Az arcát sűrű borosta borítja míg a szemei karikásak.Rá sem ismerek.Liftezni kezd a gyomrom, zsibbadnak a lábaim és ismét az ájulás kerülget. Elszorul a torkom és a nagy gombóctól sírva tudnék fakadni. -Drágám!-töri meg a csendet Gina. Egy fekete szűk térdig erő ruhát visel, haja felső része fel van tűzve a lábán pedig egy fekete magassarkú virít. -De rég láttalak!-lépked felém elérzékenyülten majd ölelésébe von. Lehunyom a szemem egy pillanatra miközben megölelem aztán ismét visszatérek a borzalmas jelenbe. -Gina, ő itt Eliot Fields.-mutatok a mellettem lévő fiúra -A..barátom.-ejtem ki elhaló hangon, miközben az asztalnál ülő ex barátomra nézek. Kiejtett szavamra ökölbe szorul az asztal fölött lévő keze és fájdalmasan csillogó mégis dühös szemekkel néz rám. -Nagyon örülök, Gina vagyok, Cameron édesanyja!-nyújtja felé kezét kedvesen Gina mire Eliot azt rövid gondolkozás után elfogad. -Brooklyn!-kiáltja nevemet a Hawaii mintás inget viselő Taylor. Felé lépek majd megölelem ahogy a többieket is. -Csinos vagy, de nehargudj nem számítottunk rád!-húzza el a száját Chris -Mert én úgy tudtam bulizni megyünk!-sziszegem fogaim között Sierrára nézve aki zavartan vigyorodik el. -Ez egy buli!-mosolyog ártatlanul -Igen, egy..szülinapi buli!-pillantok Cameron gyönyörű szemeibe akinek tekintetét nem nehéz elcsípni hiszen folyton engem néz. -Meglepetés!-kiáltja fel barátnőm mire még Brent is szúrós szemekkel néz rá. -Beszélhetnénk?-nézek rá és Ginára szemeimmel a konyha felé bökve mire mindketten bólintanak és követnek az említett helyiség felé. -Először is szeretnek bocsánatot kérni Eliot miatt, Gina!-nézek rá bűnbánóan mire elmosolyodik -A történtek ellenére én ugyan úgy szeretlek szívem!-simítja kezét vállamra -Semmi baj,majd beszélek Cameronnal!-mosolyog majd puszit nyom az arcomra. Hálás mosollyal megköszönöm majd visszamegy a nappaliban lévő társasághoz. -Nem hiszem el, hogy ezt tetted!-bökök ujjammal előttem álló barátnőm felé -Segíteni akartam!-néz rám szomorúan -Nem dönthetsz helyettem!-ripakodok rá. Suttogok azonban legszívesebben leordítanám a fejét. -Ehhez nincs jogod,Sierra akármennyire szeretlek! Nem akartam látni őt, nem akartam beszélni vele és nem akartam elrontani a születésnapját!-intek a nappali felé majd egyik kezemmel hajamba túrok a hajamba miközben hátat fordítok neki. -Sajnálom, Brook!-hangja olyan mint egy kisgyereké amin normál esetben kicikiznék most viszont csak gondterhelten felsóhajtok-Ha egyszer beszélnél vele megértenéd miért tettem. Nem tudom végignézni hogy tönkreteszed magad!-szemei könnyesek én azonban az utolsó mondatán kiakadok -Egy üveg bor volt, Sierra!-kiáltok fel mire a kintről beszűrődő hangzavar villámcsapásként megszűnik. Mélyet lélegzek majd inkább a számat kezdem rágni. -Neharagudj!-hajtja le a fejét. Ismét felsóhajtok majd közelebb lépek hozzá. -Nem maradok sokáig, de ha már itt vagyok nem fogok elrohanni. De ez volt az utolsó ilyen kis összeesküvés, oké?-nyújtom a kisujjam felé mire megkönnyebbülve sóhajt fel. Saját kisujját összekulcsolja az enyémmel majd a nyakamba ugrik. Tölt mindkettőnknek egy pohár pezsgőt amivel koccintunk. -Menjünk vissza!-biccentek a többiek felé mire bólint majd belé karolva sétálunk vissza. A nappaliban Sierra Brenthez vonul én pedig Eliot felé indulok aki már a fiúk társaságában van,ekkor azonban hangos kopogást hallok,majd megjelenik a Dallas család gyönyörű szeme fénye, a legszebb husky akit valaha láttam,Jaxx. -Sziia,nagyfiú!-a kezemben lévő pezsgős poharat egyből a mellettem álló Eliot kezébe nyomom hogy két kézzel tudjam simogatni a majdnem nekem ugró, örömtől nyüszögő kutyát. Azonban a pezsgő a lendület hatására az ingén landol. -Bazdmeg!-kiált fel miközben eltartja magától a poharat -Normális vagy, ember? Ez egy Armani ing!-ordít rám mire mindenki elhallgat és ránk szegezi a figyelmét-Csak a baj van veled,idióta!-kiabál tovább mire összeszorul az állkapcsom ahogy az éppen látószögembe eső Cameron ökle is. Mikor megpillantom a tőlem kapott ezüst karperecet nagyot dobban a szívem. Arcára vezetem a pillantásom, ami most rideg és keménynek hat. Megfeszített állkapoccsal nézi a mellettem álló velem kiabáló Eliotot, és ahogy Cameront ismerem, nem sok válassza el hogy behúzzon neki egyet. Chris a vállára simítja a kezét azonban ugyan olyan duhos marad. -Megmutatom a mosdót, ott ki tudod kicsit tisztítani!-töri meg a csendet Gina -Végre!-forgatja a szemeit mire nekem is ökölbe szorul a kezem. Nem beszélhet így velük.Ő egy senko.Sierrára nézek, ő az egyetlen aki tudja hogy ez kamu. -Bocs srácok!-nézek rájuk ujjaimat tördelve -Szerintem jobb lesz ha mi megyünk!-húzom el a számat egy féloldalas fájdalmas mosolyra -Boldog szülinapot,és sajnálom hogy elrontottam!-nézek a szülinapos szemébe. Azokba a gyönyörű szemeibe. Szólalj meg kérlek! Annyira hiányzik a hangod,Cameron. Szótlanúl bámuljuk egymást amit a többiek figyelemmel kísérnek. -Köszönöm,H..-amikor a becenevet készül kimondani megmerevedek. Zakatolni kezd a szívem azonban időben észbe kap. -..Brooks!-fejezi be szitne egyidőben azzal hogy kiejtő az általa használt becenév első betűjét. Elköszönök a többiektől, Ginától majd miután mégegyszer megsimogatom ex barátom kutyáját amit ő végig egy halvány mosollyal figyel ( oké lestem a szemem sarkából) Eliottal együtt távozunk. Idegesen csapom be az autóm ajtaját, majd hajtok el a háztól és messze attól a háztól amiben ott van minden boldogságom.
