All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

28.

A mellkasán pihegek,érzve a finom illatát, miközben apró köröket rajzol a meztelen hátamra amíg én hallgatom az egyenletes szívdobogását.Nem sok dolgot tudok mondani ami jobb ennél.
Hajamba puszil majd vállamra simítja a kezét miközben felsóhajt.
-Mi a baj?-teszem át fejem a kezére így rá tudok nézni
-Sosem gondoltam, hogy egyszer enyém lesz a világ leggyönyörűbb nője!-mosolyodik el mire nekem pírba szökik az arcom. -Miaz, piroska?-támaszkodik egyik kezére így lenéz rám. Nyakamba puszil ami számomra csiki zóna ennek hatásra felnevetek. -Imádom ahogy nevetsz!-mosolyog rám miközben eltűr egy kósza tincset az arcomból.
-Én ki sem tudok emelni egyet!-nevetek fel miközben végigsimítok a homlokán majd az arcélén végül puszit nyomok a szájára. -Te tudtad, hogy én leszek a másik fél a bemutatón?- kérdezem felkönyökölve, hasrafekve miután visszafeküdt.
-Sejtettem!-bólint -Nem tálaltak volna még egy ilyen gyönyörű lányt!-vigyorog
-Elég!-nevetek fel mellkasába bújva. 22 éves létemre képes zavarbahozni egy egyszerű bókkal.
-Mit terveztél mára?-simít végig a hajamon.
- 4 órát aludtam kb szóval ezt!-bújok jobban mellkasához mire felnevet
-Akkor lemondom a srácokat,átjöttek volna!-nyúl a telefonjáért
-Ne!-emelem fel fejem -Hiányoznak már, jöjjenek csak át! Ha nem zavarok!-nézek rá zavartan
-Óh szóval hiányoznak?-néz rám meglepett arccal azonban a mosoly ott bujkál a szája sarkában
-Aaronnal különösen sokat telefonálunk és Taylor is sűrűn likeolja a képeimet!-legyintek amolyan megszoktam stílusban azonban mindketten felnevetünk
-Kristen is jön, és amúgy sem zavarnál !-simogatja meg az arcom mire elmosolyodok.
Nagy nehezen kimászok az agyból majd felöltözök és amég Cam átöltözik én rendet rakok a szobájában.
Mostmár egy fekete farmerban és pólóban tér vissza amihez egy barna yeezy és ugyan olyan színű baseball sapka társul.
-Jöhetnél sűrűbben!-biccent a rendbe rakott ágy felé mire feltartom a középső ujjam és a konyhában csörgő telefonomhoz megyek.
A pultra könyökölve elfogadom Sierra hívását, így egyből megpillantom a vonal másik végén vigyorgó barátnőm.
-Na mi volt?-kérdezi izgatottan ekkor megjelenik mögöttem Cameron aki hátulról a nyakamb bújva nyom egy puszit majd állát vállamra támasztva köszön a nővérének.
-Kénytelen vagy osztozni rajta mostantól!-intézi testvéréhez szavait mire én csak megforgatom a szemem
-Végre!-sikít fel barátnőm mire mindketten elmosolyodunk -Ma este nálad alszok ha nem baj!-néz rám barátnőm mire kérdőn nézek rá -Brent a haverjaival találkozik én meg még félek abban a nagy házban egyedül!-von vállt mire beleegyezően bologatok
-Várlak!-küldök neki puszit majd bontjuk a vonalat mikor kopogtatnak az ajtón.
-Kinyitnád,szépségem?-dugja ki a fejét a fürdőből. Bólintok majd a bejárati ajtó felé ballagok.
-Brooklyn, te itt?-lepődik meg Chris majd megölel
-Jaj ezer éve,aranyom!-von ölelésébe Aaron
-Sziasztok!-nevetek fel majd megölelem Kristent és Christiant is. A fiúk a nappaliba vonulnak az én kezemet azonban Kristen megragadja és az előtérben tart.
-Együtt vagytok?-vigyorog amit átsugároz rám is. Válaszként csak bologatok mire pacsira tartja a kezét és ismét megölel.
A nappaliba vonulunk majd én a konyhapultnak támaszkodó Cameron mellé lépek aki közel hajolva puszit nyom a homlokokra és kezét átveti a vállamon.
-Várj!-kiált fel Aaron miközben leállítja a videójátékot -Ez már hivatalos?-kérdezi közöttünk mutogatva. Az engem karoló fiúra nézek aki ugyan ezt teszi. Egyszerre bólintunk, mire míg Kristen tapsikolni kezd hiszen ő tudta Chris nekem is és Cameronnak is pacsira tartja a kezét.
-Ezek szerint mehetünk páros randira?-vékonyítja el hangját Christian mire felnevetünk
-És mióta?-kérdezi Aaron ismét a kanapéra terülve
-Hm..-nézek csuklómra mintha óra lenne rajta -Kb 2 órája!-vonok vállat mire a srácok mégegyszer gratulálnak majd tovább folytatják a videojátékot.

Este könnyes búcsú kíséretében elköszönök srácoktól és Camerontól, majd az otthon rám váró barátnőmhöz sietek.
A lakásomba belépve Sierra fut felém mire akár két tinédzer egymásnak ugrunk. A vigyor már délután óta levakarhatatlan az arcomról, most viszont hogy barátnőmnek is elmesélem a történteket mégjobban tudatosúl bennem, hogy igenis együtt vagyunk.
-Biztos oké neked ez az egész? Nem akarom, hogy kellemetlen legyen vagy akármi!-fordulok felé a vacsi készítésé közben
-Teljesen oké, Brook! Örülök nektek!-mosolyog rám mire megkönnyebbülve sóhajtok fel.
Végre úgy érzem sínen van az életem, és ezt semmi nem tudja elrontani. Legalábbis, remélem!