All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

16.

Az elmúlt 2 nap nagyon hamar eltelt. Csütörtök van, én pedig ma utazom haza. Cameron ittmarad, mivel a GQ magazin fotózása folytatódik, és amúgysem alakult valami fényesen az elmúlt pár nap.
Az első randink után, ami azóta is futótűzként terjed a neten és hatalmas hype lett körülötte a kapcsoltunk mondhatni megromlott.Na de nem emiatt.
Az utolsó este megrendezésre került egy vacsora és egyben puccos parti amin megköszönték a munkánkat.
A partira érthetően együtt érkeztünk, nem mint egy pár mégis mélyen érintett mikor egyedül hagytam el a helyet.
Már a buli előtt volt egy kis vitánk, mindetten fáradtak voltunk amit sajnos egymáson vezettünk le. Na de a bulin Cameron összemelegedett pár lánnyal miután a fejemhez vágta hogy semmi jogom féltékenynek lenni mivel nem vagyunk együtt
Persze nem történt köztük semmi..Vagyis azthiszem, mivel én korán távoztam miután a féltékenységtől alig kaptam levegőt Cam pedig valamikor hajnalban ért haza eléggé ittas állapotban.
Mostmár így,hogy a repülőn ülök elég hülyeségnek tartom, hogy mégcsak el sem köszöntem de mentségemre szóljon, úgy aludt akár egy maci aki a legnagyobb téli álmát aluszza. Igen, benéztem hozzá mielőtt eljöttem. Vagy inkább néztem miközben alszik. És hiába húzott volna mellé a szívem, a makacsságom és a féltékenységem elvakított és a köztünk történtek után azthiszem nem bírom elviselni ha ilyen kapcsoltba kerül más lánnyal. Mégha nem is történt köztük semmi.Amit nagyon remélek.

Az anyukám várt a LA-i reptéren aki szoros ölelésben részesített. Csinos volt mint mindig, egy szürke térdig erő szoknyát viselt a szokasos fekete magassarkúval, míg én mosz maradtam a farmer-pulcsi sportcipőnél. Cameron kék sapkája még mindig fejemen volt amit drága anyukám egyből megjegyzett.
Az autóban kapcsoltam csak be a telefonom, ami 5 percig csipogott a nem fogadott hívásoktól és az üzenetektől.
-Ki keresett ennyire?-kérdezi anya rám pillantva a kormány mögül
-Senki!-zárom le a telfonom anélkül hogy elolvasnám. Az út további része csendben telt,anyáékhoz érve egyből egy habfürdőt vettem majd egy melegítőt és egy fehér pólót kaptam magamra majd a nappaliba mentem.
Anya ekkor csukta be a dolgozó szobája ajtaját.
-Sajnálom kicsim, Thomas csak holnap ér haza!-húzza el a száját mivel így sajnos nem találkozom vele. Ő anya férje. -Apáddal beszéltél?-kérdezi majd a konyhába megy ahová követem
-Még Olaszország előtt!-vonok vállat -Majd meglátogatom valamelyik nap!-zárom le.
Anya egy pohár kakaót nyújt a kezembe majd a nagy kanapéra telepedünk. Az ő kezében is gőzölög a meleg boldogság amit kiskorom óta rendszeresen elkészít ha itt vagyok.
-Ki vele!-mosolyodik el mire felsóhajtok. Felhúzom a lábam és inkább a kanállal kezdek játszani. Anya számomra olyan mint egy barátnő, ezért is mondtam el csak neki a Cameronnal történteket. Még mielőtt el nem utaztunk.
-Lefeküdtünk!-ejtem ki számat rágcsálva
-Mármint ti..?-kerekedik el anya szeme
-Igen!-bólintok
-És Sierra vagy Gina még mindig nem tud semmit?-kérdezi miközben bele iszik a kezében tartott pohárral
-Gina sejti!-hajtom le a fejem
-És mi a baj? Kicsim ha ezen aggódsz, Gina már első benyomásra is aranyos, Sierra pedig imád téged és ha boldog vagy ő is az lesz. Nem számít,hogy a te boldogságod forrása az ő testvére! Először talán meglepődik, de hamar rájön majd, hogy ez nem róla szól!-simítja kezét az ölemben pihenő ujjaimra
-Másnap a fotózás után elmentünk vacsorázni.-sóhajtok fel visszagondolva -Aztán utolsó este volt egy parti. Előtte már összekaptunk, aztán a partin kicsit sokat ittunk én pedig féltékeny lettem más lányokra. Erre ismét összevesztünk és a fejemhez vágta,hogy nincs jogom féltékenynek lenni mivel nem vagyunk együtt. Ezután faképnél hagyott és az egész estét egy lánnyal töltötte!-mesélem el a velem szembe ülő tág szemekkel figyelő idősebb kiadású magamnak a történteket. -Nem tudom mi volt köztük, de nem is érdekel!-válaszolok anya fel nem tett kérdésére
-Szereted?-kérdezi mire majdnem félrenyelem a számban lévő kakaót
-Anya én..-kezdenek tiltakozni de nem hagyja
-Brooklyn az anyád vagyok. Akkor nem voltál ilyen szomorú mikor meghalt az aranyhalad, szóval ne nekem akarj hazudni!-teszi fel az ujját fenyegetően mire felnevetek
-Szeretem!-mosolyodok el mire az ő ajkaira is egy mosoly kúszik
-A saját kezedben van a boldogságod, szívem!-mosolyog -Kezdhetnéd talán azzal, hogy válaszolsz a hívásaira!kacsint miközben feláll
-Kizárt!-rázom meg a fejem. Megforgatja a szemeit majd a konyhába indul az üres bögrékkel a kezében
-Azért segítesz a vacsiban és itt alszol?-kukucskál ki mire felnevetek majd bólintok és utána megyek kezemben a Dollyval, anya szőrpamacs kiskutyájával.