All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

36.

Remegő kezekkel fordultam a felém siető Eliot felé. A lábaim alig bírtak el és úgy éreztem, összeesek. Újra és újra hallottam a hangját.
Letöröltem egy legördülő könnycseppet majd a ruhám alját fogva léptem ki a hatalmas üvegajtón ami előtt rengeteg újságíró, riporter és rajongó áll. Akik ismét sírni látnak. Cameron miatt.
-Találkozol azzal a gyerekkel?-lihegi a nyakamba Eliot a kocsija felé sétálva.
-Aronnak hívják, és nem!-válaszolok rá sem nézve. Mosolyt festek az arcomra és a szabad kezemmel integetek a lányoknak. Megállok pár képre majd a barátom kíséretében az autóba szállok. Egy barna nadrágot visel, kék cipővel, nadrágtartóval és zöld zakóval. Nem viccelek tényleg úgy öltözik mint a nagyapám.
Bepattan a volán mögé majd felém fordul.
-Tudod,hogy fotóznak!-vigyorog mint a tejbetök. Tudom mire gondol, így mosolyt festek az arcomra és közelebb tartom hozzá az arcom amire puszit nyom. Utálom ezt,utálom Eliotot, és utálom hogy folyton Ő jár a fejemben.
-Mostmár igazán megcsókolhatnál a rajongóim előtt!-forgatja meg a szemeit miközben beindítja az autót és kikanyarodik a parkolóból.
-A te rajongóid előtt?-nézek rá kikerekedett szemekkel. Azt sem tudják ki vagy te idióta.
-Miért, kié? A tiéd? Nemár!-legyint lenézően felnevetve mire ökölbe szorítom a kezem. Rezegni kezd a telefonom,a szívem pedig kihagy egy ütemet hátha Ő írt, de az üzenet Aarontól jött.
"Minden oké? Találkozhatunk!" olvasom az üzenetét amire azonnal visszaírok.
"Minden oké, Eliot hazavisz." -írom a szűkszavú választ
"Holnap találkozunk, bármi van hívj. Jóéjt!"- kapom a választ egy kis puszit küldő emoji kíséretében. Jóéjszakát kívánok neki majd válaszolok Sierra üzenetére is aki a showt dicsérte.
-Hova menjünk? Bekaphatnánk valamit. Mondjuk én egy burgert te meg mást..-kacsint rám undorító kaján vigyorral amiért legszívesebben beleverném a fejét a kormányba.
-Vigyél haza, légyszíves!-próbalok kedvesen mosolyogni ami inkább vicsorgásának hat.
-Hozzám? Figyi,hamár megjátsszuk ezt az egészet egy szex simám beleférne!-csúsztatja kezét a combomra mire kiráz a hideg. Undorodva.
-Vigyél haza!Most!-mondom ingerülten miközben lesöpröm a kezét a lábamról
-Jó jó, nem kell kiakadni!-nevet fel lenézően majd bekapcsolja a rádiót amiben Drake Just hold on we're going home című száma megy. A mi számunk. Ez volt az első dal amit együtt énekeltünk. Előkapom a telefonom,majd az insta storymba lépve egy rövid videót készítek a zene alá pedig annyit írok "örök szerelem". Hátradőlve hallgatom a dalt,miközben könnyek gyűlnek a szemembe. Az ablak felé fordulok miközben kicsordul egy könnycsepp a szememből amit azonnal le is törlök.

Csendben töltjük az út további részét. A lakásomnál megköszönöm,hogy hazahozott majd kipattanok a kocsiból. A kistáskámból idegesen túrom elő a kulcsom és szinte kirántom az ajtót a helyéről.
-Ne ne ne!-döntöm hátra a fejem. Ledobom cuccaimat,kilépek a cipőmből és szinte futok a konyháig. Mélyeket lélegzek, ezzel próbálva elfolytani a feltörni készülő sírást.
-Minden rendben lesz!-nyugtatom magam hangosan akár egy bolond. A hűtőből kiveszem a már megbontott márkás vörösbort és tele öntöm vele az erre a célra gyártott poharat majd a púltra ülve, nem törődve azzal hogy összegyűröm a ruhám belekortyolok a hideg alkoholba.
Ugy érzem magam mint aki megbolondult. Itthon iszok egyedül, egy olyan fiút siratva aki megcsalt. Szánalmas vagyok.

Reggel a csengő idegesítő hangjára keltem. Azt sem tudtam hol vagyok. Amint kinyitottam a szemem iszonyatosan fájni kezdett a fejem. Az asztalon egy üres boros üveg volt és egy másik a földön a pohár pedig a kanapé mellé esve. Oké, nem emlékszem arra hogy ennyit ittam volna. A ruhám a fotelba volt gyűrve így a lenti fürdőbe mentem a köntösömért majd magamra kötve indultam el ajtót nyitni.
-Jóreggelt, napsugár!-kiáltotta Sierra boldogan mikor még ki sem nyitottam az ajtót. Amint meglátott elkerekedtek a szemei. -Mi az isten.-lépett beljebb meglepődve
-Jóreggelt!-nyögtem miközben a nappali felé indultam nyomomban a barátnőmmel.
-Mi a fene történt itt?-dobja le a kezében tartott szatyrokat-Brooklyn te ittál?-sikít fel. Felveszem az üres üvegeket majd a poharát és egy vállrándítás kíséretében a konyhába viszem-Oké, mi történt?-jön utánam akár egy anyatigris
-Semmi.-válaszolom közömbösen majd kiveszek a hűtőből egy vizet és beleiszok. -Ne vágj már ilyen képet, Sierra nem drogoztam be magam csak pár pohár bort ittam!-tárom szét a karjaimat
-Egyedül. Utoljára akkor csináltad ezt mikor..-nem mondja tovább mire én megforgatom a szemem
-Azon rég túlvagyog!-legyintek mire úgy néz rám akár egs elhagyott kiskutya -Brook, mondd el mi történt!-lép elém
-Beszéltünk,oké?-lépek hátra szinte kiabálva -Aaront hívtam de ő vette fel! Azthittem túl vagyok rajta, de nem! Nem megy!-kiabálok fel alá járkálva
-Talán nem is kell!-mondja mire értetlenül nézek rá -Figyelj, tudom mit érzel. Vagyis el tudom képzelni, és megértem mennyire fájt ez neked de a vak is látja, hogy ez köztetek nincs lezárva Brook! Sem az Ő, sem a te részedről.-magyarazza barátnőm mire könnyek gyűlnek a szemembe
-Nem, Sierra én nem tudnám ezt mégegyszer végig csinálni! Nem teszem ki ennek megint magam. Még egy csalódást nem bírok elviselni és én ezt nem tudom megbocsátani!-rázom a fejem
-Érthető, hogy félsz. De szereted, és magadat kínzod én pedig nem tudom tovább nezni ahogy te itt Ő pedig otthon örlődik! Nem azt mondom, hogy találkozz vele és ugorj a nyakába, hanem hogy beszéljetek. Halgassátok meg egymást. Ennyi!-simítja kezét az arcomra. -Nem erőltetek semmit. Ha az kell, akkor azért hogy le tudd zárni. Kérlek!Csak ígérd meg,hogy beszélni fogsz vele!-az Ő szeme is könnyben úszik. Pityeregve borulok a nyakába. -Gondold át,jó?-kérdezi a hátamat simigatva mire vállára hajtott fejjel bólogatni kezdek.

A nap további részét otthon töltöttük, délután Aaron, anya és Thom is beugrott aki isteni vacsit rittyentett nekünk így igazán családias hangulatban telt a vasárnap.
Este mindenki hazament, én pedig nyugovóra tértem, különös módon nem sírva, vagy egy pohár bor társaságában.