All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

42.

A madarak csiripelése most annyira nem indítja jól a reggelt. Hasogat a fejem és úgy érzem magam mitha egy alapos verést kaptam volna.
A szemeimet nagy nehezen kinyitom azonban egyből megbánom. A derekamra fonódó kéz láttán egyből kiugrok az ágyból és vagy 3 lépést hátrálok aminek következtében szédülni kezdek ez azonban a legkissebb gondom.
-Hova menekülsz?-kérdezi a hátára fordulva reggeli rekedt hangon. Azonnal a köntösömért nyúlok hogy elrejtsem a csupán fehérnemű által takart testem
-Mit keresel itt?-kérdezem remegő hangom
-Micsoda kár,hogy nem emlékszel a tegnap estére!-nevet fel majd ő is kikel az ágyból
-Mi történt?-kérdezem idegesen felemelve a hangom -Mondd hogy nem tettük meg!-szinte suttogom miközben a fejemhez kapok. Nem nem nem!!! Nem lehetek ekkora idióta!
-Hát..-nyújtja el egy perverz mosollyal mire szinte nekirontok
-Eliot!-kiáltok rá amire szinte biztos hogy felkeltek a többiek
-Nyugodj már le bazdmeg,nem sok tartotta de végül megúsztad! Bealudtál.-fintorog rám és szinte köpi a szavakat -De most hogy ébren vagy befejezhetnénk!-hangja egyből kedvesre vált közben lesöpri a vállamról a szatén anyagot mire kiráz a hideg. Ellököm a kezét és a levegőt kapkodva tépem fel az ajtót és indulok Sierra uj szobájába. A kezeim remegnek és alig tudom visszatartani a könnyeimet.
Amint belépek barátnőm ijedten kapja rám a fejét.
Elmesélek neki mindent amin ő is kiakad. A végén már fel alá járkálok a szobában.
-Egy húzása van és amellé, hogy kidobom még be is verek neki egyet!-morgom idegesen amin Sierra felnevet
-Azt megnézném!-kacag fel -De nyugodj meg, és menjünk reggelizni, éhen halok!-horkant fel mire felnevetek majd a szobámba megyek ahonnan Eliot szerencsére eltűnt.
Keresek egy szabad fürdőt, lezuhanyzok majd kifestem a szemem. A hajamat kiengedem,mivel a tegnap készített göndörség még benne maradt.
Visszaérve szobába Eliot az ágyon feküdt, kezében a telefonjával.
-Hát te?-kérdeztem miközben a szekrényemhez léptem. Kivettem egy egyszerű fehér pólóruhát ami a combom közepéig ért, ez alá pedig tökéletes volt a szintén fehér színű VS bikinim.
-Utálom ezeket a barmokat! Menjünk haza!-sóhajt fel mire nekem megfeszül az állkapcsm
-Menj.-vonok vállat miközben belelépek a szandálomba.
-Ha én megyek te is jössz!-nevet fel mire rákapom a fejem
-Parancsolsz?-nézek rá értetlen arccal. Egy sóhajtás kíséretében felül az ágyon majd rám néz.
-Megvettem neked ezt a méregdrága táskát, azt a szaros gyűrűt és még virágot is kaptál szóval ha azt mondom megyünk, akkor az így is lesz!-ad ultimátumot mire ökölbe szorul a kezem.
-Mehetünk életem?-lép be az ajtón Taylor kacagva
- Ha mégegyszer így beszélsz a barátnőmmel szétveretem azt a népszerű fejed!-áll fel Eliot mire Tay kicsapja az ajtót
-Mivan?-lép beljebb felemelve a hangját. Mikor Eliot is felé lép villámsebsséggel ugrok közéjük
-Jössz?-kérdezem Eliottol miközben Taylor mellkasát kicsit hátrébb tolom.
Eliot megrázza a fejét majd közli hogy neki videochaten meetingje lesz a menedzserével. Megforgatom a szemem majd becsukom magam mögött az ajtót.
-Ez egy seggfej!-csattan fel a nappaliban mire mindenki ránk néz.
-A többiek?-nézek körbe a hiányzó társaságon.
-Chris, Cam és Aaron már korán elmentek.-von vállat Christen majd kinyitja az ajtót nekünk.
A reggeli jó hangulatban telik engem mégis zavar valami. Furcsán érzem magam Eliot miatt, a fenyegeteseitől meg frászt kapok.
Miután végeztünk a partra megyünk, ahol most nem töltünk sok időt. Szuveníreket és mindenféle haszontalan dolgot veszünk így a szállodába érve Tayloron és rajtam 2 virágfüzér, egy egy új napszemüveg és henna tetoválás is díszeleg bár azt szinte mindeki bevállalta.

Kacagva lépünk be a lakosztályba mint mindig Christian mindig a földön fetrengésig nevettet minket. A nappaliban fekvő fiúk, vagy inkább fiú láttán nagyot dobban a szívem.
-Nee, nekem nem hoztatok?-nyavajog a kanapén fekvő Aaron a nyakamban logó füzérre mutatva mire én is felnevetek és átteszem a nyakába mindkettőt és még a kicsi kerek lencséjű napszemüveget is a fejére teszem ami Taylornak mániája
-Eliot?-kérdezem mire az eddig telefonját nyomkodó ex barátom rámkapja a tekintetét. Vállrándítással válaszolnak így inkább követem barátnőmet a szobájába .
Az ágyon fekve csevegünk, kitárgyalva a srácokat és Eliotot, Sierra is mesél ezzel pedig rengeteg idő elmegy.
-Valamit el kell mondanom, Brooklyn!-ül fel hirtelen mire meglepetten nézek rá. Mi a baja? Eddig a menstruáció borzalmasságán aggonizáltunk. -Figyelj csak félfüllel hallottam ahogy Chrissel beszélt, de mikor az én méretemet kérdezte és mutattad kezdtem rájönni de nem akartam mondani, hátha megharagszol hogy megvádolom de szerintem..-hadarja barátnőm mire kinyílik az ajtó amint nővére nevét mondva Cameron lép be.Mikor felnéz a telefonjából egyből megtorpan.
-Óh, bocsi én csak..-dadog zavartan majd hajába túr
-Szuper, magatokra hagylak!-pattan fel Sierra mire követem
-Mi?-kiáltunk fel egyszerre Cameronnal. Vet rám egy pillantást majd ismét nővérére néz
-Van mit megbeszélnetek!-halad el testvére melett
-Szerintem nincs!-fonom össze mellem alatt a kezem azonban Sierra egy utolsó bíztató pillantás után becsukja maga után az ajtót így ketten maradunk.
Hajamba túrva fújtatok miközben az ablak felé sétálok és kilépek az erkélyre ahova pár másodperc után megérkezik rabtársam is
-Maradjunk itt pár percig és akkor azthiszi beszéltünk.-támaszkodok a korlátnak. Szemeimet a hullámzó partra terelem és a lágyan lengedező pálmafákat figyelem. Felnevet, mire liftezni kezd a gyomrom. -Miaz?-nézek rá szúrós szemekkel azonban Ő ugyanúgy mosolyog.
-Beszéltem Chrissel.-támaszkodik mellém
-Az jó.-bólintok ridegen
-Azt mondta féltékeny voltál Jess-re!-mosolyog mire nekem kikerekednek a szemeim
-Nem igaz.-rázom meg a fejem higgadtan -Nézd én..-hangja bizonytalan és mielőtt bocsánatot kérne szavába vágok
-Cam, hagyjuk!-nézek rá
-Nem akarok hagyni!-emeli fel a hangját -Igaza van Sierranak, beszélnünk kell!-fordul felém
-Oké, beszéljünk! -fordulok felé -Azthiszed ha bocsánatot kérsz enyhíti azt a mérhetetlen fájdalmat amit okoztál? Pszichológushoz jártam Cameron, mert nem tudtam enni vagy aludni. Tönkretettél és nem tudtam elviselni hogy átvertél mikor mindennél jobban szerettelek! Hónapokig minden este sírva aludtam el, elzárkóztam mindenkitől mert rád emlékeztettek. Szóval nem megyek sokra a bocsánatoddal!-a könnyim a végére megállás nélkül potyognak. Ismét érzem azt a kegyetlen fájdalmat mint akkor. Remegő kezekkel túrok bele a hajamba.
-Rendbe akarom hozni Brooklyn csak kérlek engedd, hogy megmagyarázzam!-lép felém mire hátrálok . Az arca meggyötört míg az Ő szemei is villogni kezdenek.
-Nem! Tovább léptem,és nem hagyom hogy megint tönkretegyél!-rázom a fejem zokogva. Legszivesebben összekuporodnék és csak sírnék.
-Szereted?-kérdezi higgadtan lehunyt szemmel. Ujjamon lévő gyűrűre simítom az ujjam majd inkább makacsul a másik irányba nézek. -Válaszolj, Brooklyn!-amint kimondja a nevem megborzongok. Eszembejut amikor kuncogva mondta ezt vagy amikor mérges volt rám, azoknak a harcok azonban mindig hamar vége lett.
-Miért nem tudsz békénhagyni?-emelem fel a hangom -Miért nem hagyod hogy boldog legyek?-törlök le egy könnycseppet az arcomról
-Mert én..-mielőtt kimondaná dühösen kapom rá a fejem.Ki ne merje mondani. -Nem vagy boldog, Brooks!-vesz vissza a hangjából -Ha az lennél nem hordanád ezt!-puha keze közé veszi a jobb kezem mire bizseregni kezd a bőröm. Hüvelykujjával végigsimít a szív alakú kőn mire értetlen fejet vágok -Mindig az én hercegnőm leszel!-amint ezt kimondja szívem kihagy egy ütemet. Szemembe néz miközben lágyan elmosolyodik.
-Mi?-kiáltok fel
-Mi?-kérdez vissza összevont szemöldökkel
-Tőled kaptam a..-kapom el a kezem tátott szájjal mire először felnevet
-Ez most komoly?-komolyodik el az arca -Mégis kitől mástól?-lép hátrébb. Ökölbe szorul a kezem, összeszoritom a fogaimat miközben eluralkodik rajtam a düh. Idegesen csörtetek ki a szobából kitépve az ajtót mire a nappaliban lévők mind rám kapják a fejüket
-Szerintem búcsút mondhatunk Cameronnak!-jelenti ki Taylor viccelődve mire Kristen vállon csapja
-Hé, Brook minden oke?-siet utánam Sierra. Berontok a szobába ahol Eliot összecsomagolt cuccai vannak. A kabátzsebébe kezdek turkálni majd a farmerban amiben érkezett ahol meg is találom a keresett tárgyat.
Az óvszeres dobozra alkoholos filccel annyi van írva, "Boldog szülinapot ". Oh szóval ő ezt szánta ajándéknak.
-Brooklyn!- ejti ki Sierra a nevem azonban a maradék cuccát is a bőröndjébe gyűröm. Ekkor meghallom a bejárati ajtón belépő Eliot hangját. A cuccait a kezembe véve trappolok a nappaliba.
-Végre, ember te süket vagy? Vagy ezerszer hívtalak! Igaz lehet hogy a szopás süketít!-röhögcsél a telefonját bújva
-Ez mégis mi?-vágom hozzá az óvszeres dobozt mire meglepetten néz -Undorodom tőled! Mindig is undorodtam! Elegem van ebből, takarodj innen!-vágom hozzá a cuccait kikelve magamból amit a többiek kikerekedett szemmel és szájjal néznek végig.
-Jól fontold meg édes, tudod hogy következményei lesznek ha megszeged a tudjuk mit!-néz a szemembe -Tönkre tehetlek!-vigyorodik el gonoszan mire ökölbe szorul a kezem
-Nem érdekel a szerződés, tegyetek tönkre csak takarodj végre el az életemből!-sziszegem a fogaim között mire felnevet
-Mindis tudtam,hogy egy egyszerű kis ribanc vagy!-kacag fel -Tesó!-néz a hátam mögé-Megtarthatod!-kacsint mire rajtam mint még soha eluralkodik a düh. Amiért Cameront most belekeveri,amiért így beszél rólam, a sok lenyelt sértésért, hogy kénytelen voltam elvilselni ezt a nagyképű felfuvalkodott hólyagot akinek nagyobb az egója mint az IQ-ja. Amint Cameron felé intézi a szavait lendítem az ökölbe szorított kezem ami pár másodperc múlva az arcán csattan.
-Anyád!-kiált fel Taylor amíg Aaron csak hüledező hangokat ad ki mögülünk így biztosítanak hogy mindent láttak. Eliot ekkor dühtől izzó szemekkel néz rám majd hirtelen lép felém és kapja el a kezem amire összerezzenek. Hallom ahogy mindenki felpattan azonban ekkor Cameron lép elém. Egyik kezét a előröl a csípőmre helyezi és egy könnyed mozdulattal taszít a háta mögé.
-Húzz el innen!-a hangja sokkal mélyebb mint szokott lenni az állkapcsa pedig teljesen meg van feszülve. Alkaljára simítom a kezem, mire Ő hátamögött összekulcsolja a kezünket. Ebben a pillanatban a világ megszűnik körülöttünk. Mélyen szívom be isteni illattát amihez rengeteg boldog emléket kötök.
Csak az ajtó csapódására eszmélek fel és ahogy az engem védelmező fiú felém fordul majd két kezét felkaromra simítja.
-Jól vagy?-néz a szemembe aggódva mire csak zavartan bólintok
-Köszönöm!-süttogom lesütött szemekkel mire válaszúl magához húz. Erősen kapaszkodok a hosszú nyakláncokkal ékesedő nyakába.Mintha otthon lennék.
-Oooh!-hallom a többiek elhaló romantikus filmbe illő hangját mire egyből elegedem.
-Aaron, Brooklyn keményebb mint te!-veri oldalba Taylor majd felpattan
-Már majdnem én tettem meg pöttömpanna!-von ölelésébe mire mindeki felnevet
-Adsz önvédelmi leckéket?-kötekedik Aaron mire csak nevetést színlelek ami inkább grimasznak számít.
Azthiszem végre lezártam. Vége ennek a színjátéknak és végre nem kell hazudnom az egész világnak.