Különös dolog a szerelem. Sokszor ad és elvesz, éltet olykor meghalnál érte.
Talán ezekkel a szavakkal tudnám leírni a legjobban a mi kapcsolatunkat.
Persze a hangsúly a szerelmen van, mivel a világ legnagyobb ajándékát kaptam,mikor megismertem Ő...
A telefonon vad csörgésére ébredtem. Először azt sem tudtam hol vagyok, így kellett pár másodperc hogy rájöjjek itthon, a saját ágyamban. A csilingelő telefonomért nyúlok majd elfogadom barátnőm facetime hívását. -Azonnal beszélnünk kell Brooklyn!-Sierra ahogy látom fel van öltözve és már az új közös otthonukban van. -Mi történt Sierra? Még fel sem ébredtem!-nyavajgok miközben visszadőlök a puha párnák közé. -1 óra és ott vagyok!-kulcszörgést hallok majd ki is nyomja a telefont. Fetrengek még pár percig majd inkább lezuhanyzok. Tegnap késő este érkeztünk haza, így a vasárnapot egész nap alvással terveztem tölteni de ezek szerint nem fog menni. A zuhanyzóból kiszállva , zenét váltottam, megtörölköztem majd egy tiszta fehérneműszettet vettem fel és megmostam a fogam. Feldobtam egy alap sminket majd egy Fila pólót kaptam magamra ami leért a combom közepéig így nem vettem alá nadrágot. a hajamat egy laza konytba kötöttem majd a földszintre mentem. Amég a kávéra vártam elmajszoltam egy banánt, majd a hűtőből kivettem egy kis palackozott vizet. A kávém szürcsölgetésében a csengő zavart meg így gyanítom megérkezett a barna álomírtó barátnőm. A bögrével a kezemben csoszogtam az ajtóig majd kinyitottam ki azt a csengőre feküdt Sierranak. -Megy a vonatod vagy mivan? Jó hogy nem rúgtad be az ajtót!-nevetek fel azonban az ő arca ugyan olyan komor marad. Beljebb lép majd a kanapéra dobja a táskáját és otthonosan tölt magának kávét a konyhában. -Ülj le!-biccent az egyik bárszék felé. Összehúzott szemöldökkel nézek rá. -Sierra mi van?-kérdezem félve majd ahogy kérte helyet foglalok. Ajkamhoz emelem a bögrém majd belekorytolyok a meleg italba, ahogy ő is majd szólásra nyitja a száját . -Beszéltem Cameronnal!-a név hallatán lefagyok. Leteszem a bögrét majd kérdőn nézek rá. -Ma reggel volt otthon, és amint anya szóbahozott el akart menni. Kiakadtam, zavart hogy bánt téged és nem tudtuk miért. Kiabáltam vele, hogy nem érdemled ezt és csalódtam benne hogy így kihasznált!-ahogy barátnőm feleleveníti az emlékeket könnyek gyűlnek a szemembe -Ő is kiborúlt és elmondott mindent! Brooklyn nem kihasználni akart, hanem téged védeni! Racheal neki is üzentet küldött, hogy tönkretesz téged. Ezért ment el és ezért nem keresett!-Sierra szinte kiabál nekem pedig kigördül az első könnycsepp a szememből. Annyira jellemző Rachealre. Tudta hogy Cameron megtenné ezért őt is bevonta. Nekem akart jót. Azzal hogy kilép az életemből. Hát hogy lehetne jobb az nélküle?! -Elutazik.Nem mondta mikor csak hogy egy kis időre. Menj és beszélj vele, Brook! Én már annyira szeretnélek titeket együtt boldognak látni!-fogja meg kezemet előttem guggolva barátnőm. Letörlöm az arcomon versenyző könnycseppeket majd bólogatni kezdek. -Köszönöm!-szipogok fel majd felpattanva megölelem az előttem álló Sierrát. -Menj, én eszek valamit aztán megyek dolgozni!-mondja mire mindketten felnevetünk. Elkísér az ajtóig ahol magamra kapom a fehér nmd cipőmet majd a fejemre teszek egy fekete sapkát és mégegyszer megölelem.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Menj már!-nevet fel -És hívj fel!-kiált utánam mikor kilépek az ajtón a telefonommal, a pénztárcámmal és a kulcsaimmal a kezemben.
Úgy érzem magam mint aki pizsamában van, mikor a lakása felé sétálok. Felöltözhettél volna csinosabban is Brooklyn! Remegnek a lábaim mikor megállok az ajtaja előtt mégis iszonyú dühös vagyok Rachealre,és rá is amiért el sem mondta miért nem keres. Ujjamat dühösen tapasztom a csengőre egymás után többször. Pár másodperc múlva az ajtó nyitódik, így elém tárul Cameron meglepődött arca . Egy fekete melegítőalsót visel az oldalán fehér csíkkal ami passzol a fehér kapucnis pulcsijához. Lában egy fekete authentic Vans virít a nyakában pedig egy hosszú nyaklánc. -A pizzafutárt vártad vagy Racheal újabb zsarolását?-húzom fel vállaimat egy idegesítő mosoly kíséretében. Engedély nélkül lépek be a lakásába és sétálok beljebb. Becsukja az ajtót majd utánam jön. -Honnan tudod?-kérdezi zsebretett kézzel -Az mindegy!-vonok vállat -A lényeg az hogy nem hozhatsz ilyen döntéseket nélkülem,Cameron! És nem adhatod meg neki amit akar, attól nem lesz jobb! Csak elhiszi,hogy befolyásolhat és mégjobban rádszáll!-kiabálok vele ami látszólag először meglepi -Engem nem az érdekel,hogy velem mit csinál! Hanem hogy veled! Nem hagyhatom, hogy miattam menjen tönkre a karriered!-szavaiból hiányzik a lágy hangzás, a becézés most sokkal inkább düh hallatszik ki belőle -Akkor sem kellett volna egyik napról a másikra eltűnnöd, és nem válaszolni egy üzenetre sem!-kiabálok tovább széttárva kezeimet -Nem tudtam mivel mással tudnék segíteni!-tárja szét ő is a kezeit -Nem azzal hogy magamra hagysz,Cam!-mondom halkan, megrázva picit a fejem -Miért voltál ott a bemutatón?-kérdezem kerülve tekintetét, nehogy észrevegye a könnytől ázott szemeimet. -Mert hiányoztál!-ejti ki lassan, mire nekem golflabdaméretűre zsugorodik a gyomrom. Ha tudnád re mennyire! -Nem tűnt fel!-nevetek fel hitetlenkedve -Mikor mentem volna oda, Brooklyn?-kérdezi dühösen -Amikor a színfalak mögött vegig kamerák voltak? Vagy amikor leburítottad Rachealt a partin?-emeli fel a hangját mire én letörölve egy könnycseppet az arcomról felnevetek.Őszinten nevetek, az emléktől amikor az alkohol a ruháján landolt, és hogy végre legalább hallom a hangját. -Engem nem érdekel,Cam!-nézek bele a gyönyörű szemeibe miközben letörlök még egy könnycseppet az arcomról -Nem érdekel ha akárki lát minket!Nem érdekelnek a kamerák vagy Racheal gyerekes játéka!Nem akarok bujkálni és elrejteni mennyire szeretlek!-rázom meg a fejem. Döbbent arccal néz rám. -Szóval te..?-nem mondja végig így nagy levegőt véve szemébe nézek -Én veled szeretnék lenni, Cam!-bólintok mire az arca felderül.Átszeli a köztünk lévő távolságot és karjaiba kap. Fejét a nyakamba fúrva pördít meg mire felkacagok. -Én is veled,Hercegnő!-simítja tenyerét arcomra majd lassan ajkait az enyémre tapasztja. Érzékien csókol,miközben hüvelykújjával arcomat simogatja míg én pulóverébe kapaszkodva húzom közelebb magamhoz. Mintha ajkaival és nyelvével elmondaná mennyire hiányoztam újra és újra ajkaim után kap. -Nagyon szeretlek, heharagudj hogy nem hívtalak vissza!-búgja ajkaimba mire kiráz a hideg -Én is téged!-veszem ajkát ismét az enyém közé. Az érzéki átvált szenvedélyessé, már vadul tépjük egymás ajkait a kanapé kartámlájára ültet majd a szoknyám alá nyúl ahol combomat kezdi simogatni. Ferfiasságához nyúlok ami a melegítőn az jól erezhető. Ölébe kap majd a szobájába visz ahol óvatosan az ágyára fektet majd a nyakamat kezdi kényeztetni. -Amikor megláttalak abban a piros ruhában..-suttogja ajkaimba két csók között -Tetszett?-harapok rá gyengéden alsó ajkára mire felmordul -Mindjárt megmutatom mennyire!-húzza végig fogait a kulcscsontomon majd ölébe húzva lerántja rólam a ruhát.Most én kerülök felülre, csípőjére ülök majd lehámozom róla a felsőt és a nadrágot. Végigsimítok a kidolgozott, napbarnított felsőtestén majd végigpuszilgatom a CK boxere aljáig majd én kényeztetem őt amiután először válunk eggyé mint hivatalosan is egy pár.
