All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

45.

Az eső halk kopogása betöltötte az egész szobát. Aprókat pislogva nyitottam ki a szemem. Furcsa volt nem otthon ébredni az ágy azonban annál kényelmesebb.
A telefonomért nyúltam ami a mellettem lévő alvatlan helyen volt. 1 óra. Nyújtózkodtam egyet majd a Cameron által adott pizsamában a földszintre indultam.

Szerencsére maradt nála pár ruhám, amin meglepődtem az az volt, hogy megtartotta őket és az új lakásába is a sajátjaival együtt pakolta át. Lejebb húztam fenekemen az apró rózsaszín bársony rövidnadrágot, mégis fiúk között leszek.Megigazitottam a fehér pólómat is és a szobájában lévő egész alakos tükörben kicsit rendeztem magam majd elhagyom Cameron szobáját amit nagylelkűen felajánlott. Persze Ő nem itt aludt.

A lépcső mellett haladó korláton húzva a kezem ballagtam le a már zajos földszintre.  A nappaliba érve Coldy és Matt a kanapén feküdt elég másnapos fejjel.
-Sziasztok!-intettem nekik mire csak felnyögtek és visszaintettek. A konyhába lépve akaratlanúl nevettem fel a kávé geppel szerencsétlenkedő Aaronon így odaléptem hozzá és segítettem.
-Csipkerózsika! Köszönj a rajongóimnak!-áll mellém Taylor minket videózva mire csak vigyorogva integetek majd a pultnál ülő, vagy alvó Chrishez lépek.
-Jóreggelt, Gonzales!-nevetek fel a súlyomat az alkarjaimra helyezve
-Ez a halál első fázisa!-emeli fel a fejét nyöszörögve mire felnevetek
-Jóreggelt, szépségeim!-hallom meg mögülem az ismerős hangot mire egyből kiegyenesedek és rákapom a fejem.

Egy fehér kapucnis pulcsit visel és világos szaggatott farmert, plusz egy fehér converset a hajában pedig egy sötétbarna hajgumi ekésedik ami kis kontyban tartja felül hosszú loboncát. Oké, ez nekem új.
-Milyen a hajad?-csúszik ki a számon
-Túl hosszú már felül.-von vállat -Miért? Szar?-kap a kis konyt végéhez. Nemlegesen megrázom a fejem, végülis nem olyan vészes.
-Milyen volt az éjszaka srácok?-kérdezi szemöldökét húzogatva Taylor mire hozzávágok a gyümölcstálból egy narancsot ami elől nevetve hajol el.
-Sietősen mentetek fel.-száll be Aaron is
-Sietősen befoghatnátok!-grimaszolok amin Cameron csak jót nevet.
-Van a hűtőben laktózmentes tej, ha szeretnél kávét inni!-mosolyodik el Cam miközben egy szőlőt dob a szájába.
-Aah, köszönöm!-csillannak fel a szemeim majd az emlitett felé indulok.Kiveszem a tejet majd magamnak is készítek egyet a koffeines italból.
-Szét megy a fejem ettől a szartól!-morog Chris az esőre célozva ami hangosan kopog a párkányon.
-Pedig nekünk még van egy kis megbeszélni válónk!-kortyol a kávéjába volt barátom. Mindenki furcsán néz mikor kikerekednek a szemeim és oldalba verem a mellettem álló copfos fiút.
-Mi? Miért?-támassza állát az öklére
-Semmiért!-válaszolok a mellettem álló adonisz helyett.
Coldy, Matt és az eddig alvó Tray és Nash is belép akik szintén csak a kávé miatt érkeznek a helyiségbe.

Matt nyöszörög fel először hogy éhes amit a többi fiú egyhangúan helyesel. Amég vitatják mit is akarnak enni én végig görgetem az instagramom és a többi közösségi oldalamat. Elmosolyodok a fiúkkal közös tegnap készült képen amin Madison és én állunk középen a fotót pedig Taylor posztolta. Aaron is készített velem képet ami alá rengeteg komment érkezett. Majd otthon elolvasom őket.
-Brooklyn csinálja a világ legjobb palacsintáját!-hallom ki Cameron hangját a kis tanakodásból. Nevemre felkapom a fejem, így látom ahogy hüvelyk és mutató ujjával kis kört formáz ezzel nyomatékosítva.
-Oké, akkor eldőlt!-von vállat Coldy majd az egyik bárszékre ül
-Kiszasszony!-szolít Taylor -A konyha előállt!-mutat a tűzhelyre amin felnevetek  Ez nem normális.

A palacsinta sütés mint ahogy arra számítottam is, nem ment egyszerűen.  Taylor, Aaron és Coldy végig segítő kezet akartak nyújtani amikor pedig elfordultam mindig hozzáadtak valami plusz alapanyagot a tésztához. A végére a fiúk instagram storyja velünk lett tele, ahogy össze vissza kenjük egymást a ragacsos tésztával.
Nagy nehezen nekiláttunk az elkészült apró kör alakú, puha palacsinta elfogyasztásának amit a fiúk folytonos hümmögéssel dicsértek.

A legrosszabb érzés volt visszavenni a tegnapi ruháimat zuhanyzás után de nem tudtam mást tenni. Összekaptam magam majd a többiekhez siettem akik már a nappaliban vártak.
-Akkor Brookot haza dobod te!-hallom Taylor hangját
-Mivan velem?-lépek a nappaliba mire mindegyik fiu rámkapja a fejét.
-Cam visz haza.Velem jön Matt,Coldy,Trey és Nash. Megfelel?-magyarázza Taylor mire zavartan nézek az engem fürkésző ismerős barna szemekbe majd bólintok.

Elköszönünk a srácoktól, majd Ők el is indulnak mi pedig még Cameronra várva ülünk a kanapén.
-Mit csináltam tegnap?-kérdezi Chris halkan mire közelebb csúszok hozzá
-Elmondtad a drogtesztet.-suttogom mire kikerekednek a szemei
-Jézusom!-kiált fel mire Aaron felénk kapja a fejét -És?-néz rám aggódva -Ki akar herélni?-keresi barátját szemeivel
-Nem.-nevetek fel -Nyugi!-paskolom meg a combját és mivel megérkezett a sofőrünk felállok. Elköszönök Christől,ő még marad majd a bejárat felé indulunk
-Brook!-amint kimondja a nevem kiráz a hideg. Hátrafordulok, pont ekkor ér oda hozzám és nyomja kezembe a farmerkabátját. -Elég hűs van kint.-mosolyog rám majd felveszi a kulcsait és kinyitja nekem az ajtót. Aaronnal a nyomomban a kocsiba pattanunk. Nyugodt szívvel engedem előre ülni aminek úgy örül mint egy kisgyerek. A hátsó ülésre ülve a telefonomat kezdem nyomkodni majd akaratlanúl emelem diszkréten az orromhoz a dzseki gallérját. Cameron illata van.

Az út Aaron lakásáig hamar eltelik, főleg hogy én végig próbálom leállítani magam hogy abbahagyjam Cameron bámulását vagy a kabátja szagolgatasát.
-Sziasztok srácok,kösz haver!-pacsizik le a volán mögött ülővel majd int nekem egyet hátra és kiszáll a fekete autóból. Ekkor Cam hátrafordul.
-Mivan?-nézek rá értetlenül
-Végig ott fogsz ülni?-kérdezi mire bólintok -Gyere!Nem harapok!-nevet fel mire megforgatom a szemeimet majd kiszállok a kocsiból és beülök mellé.
-Örülsz?-kérdezem grimaszolva
-Nagyon!-bólint mosolyogva
-Mikor csinálsz valamit a hajaddal?-kérdezem a kis kontyra mutatva a feje tetején
-Neked nagyon nem tetszik.-nevet fel majd a visszapillantó tükörben csekkolja magát mikor megállunk a piros lámpánál.
-Fura.-nevetek fel majd állára simítom az egyik kezem, így felém fordítva fejét. Kezem alatt serceg az arcát borító kicsi borosta amitől kiráz a hideg. Állát fogó kezemre simítja a kezét majd szája elé emelve puszit nyom a tenyerembe. Istenem.
Meglepetten nézek rá és elvesznék még a szemeiben de a lámpa átvált zöldre.

-És miújság?-kérdezi mire elnevetem magam. Édes, hogy nem akarja hogy bármi is kínos legyen köztünk. -Most miaz?-néz rám vigyorogva
-Semmi.-rázom a fejem nevetve - Képzeld, mentor voltam a VS válogatón!-verem kicsit vállba játékosan
-Láttam!-bólint mosolyogva mire ledöbbenek
-Megnyertük!-nézek rá büszkén mire bólint
-Tudom!-mosolyog mire eltátom a számat
-Te nyomoztál?-szűkítem össze a szemeimet
-Aznap este pont ott voltak a srácok és Taylor kezde el nézni még mielőtt mi..-néz rám egy pillanatra és harapja el a mondat félét. Beszéltünk.
A hangulat meglepő de nem fagyos, sztorizgatunk, én is visszakérdezek így mikor leparkol a házam előtt furcsa érzésem támad. Mintha hirtelen visszarepültem voln fél évvel ezelőttre.  Ugyan olyan esetlenül ülünk most itt.
-Köszönöm!-mosolygok zavartan ezzel megtörve a csendet
-Nincs mit!-mosolyog ő is.
-Akkor szia!-oké ez nagyon gáz. Ő is elköszön majd kiszállok az autóból és a házam felé sétálok. Megvárja még belépek, intek egyet majd elhajt. Az előszobai tükörbe nézve a fejemhez kapok. A dzsekije nálam maradt.
Ez most mi? Barátok vagyunk? Vagy azok sem? Nem beszéltünk meg semmit és ha meg is beszélnénk akkor sem tudom mit mondjak.

De egyet biztosan tudok. Eszeveszettül hiányzik.