All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

20.

Nem elég, hogy iszonyúan fáj a fejem és hányingerem van még az éjszakám megmentője sincs mellettem.
Kiterülök a nagy puha franciaágyon majd lerúgom magamról a szürke takarót.
Úgy érzem magam akár egy elcsépelt romantikus filmben amikor magamra veszem a földre hajított inget,habár az este nem feküdtünk le, imádok a ruháiban lenni. A tükörben kicsit rendbe szedem magam. Letörlöm a szemem alatt kicsit elkenődött sminkem és párszor végig szántok ujjaimmal a még mindig göndör tincseimen.
A táskámból előkaparok egy mentolos cukrot, mivel az alkohol szag valami elviselhetetlen.
A konyhába libbenek és a fáradtság egyből elillan amikor megpillantom a reggelit készítő félistent.
-Miért nem maradsz mellettem soha?-bújok hozzá hátulról morogva. Felnevet miközben megfordul és ölelésébe von.
-Mert gondoltam éhes leszel!-nyom puszit a homlokomra
-Farkas éhes vagyok!-nézek az isteni illatú omlettre és a pirítósra,mikor kezembe ad egy bögre kávét. -Elkényeztetsz!-nevetek fel majd a pulthoz telepedek.
-Ez még semmi!-kacsint rám majd elém és maga elé is tányért helyez.
-Fel kéne hívnom Sierrát!-veszek a számba egy falatot
-Nemrég beszéltem vele már elindultak, mondtam hogy itt aludtál!-mosolyog rám. Ezek szerint az ifjú pár elindult a nászútra. -Ha nem baj!-változik át aggódóvá hirtelen az arckifejzése
-Dehogy!-mosolyodok el szemébe nézve majd belekortyolok a meleg koffeinbombába.

-Mit csinálsz ma?-kérdezi már a világ legpuhább kanapéján ülve ami mákomra az ő nappalijában van miután reggeliztünk. Vagyis, ismét 1 óra körül van szóval maradjunk annyiban hogy ettünk.
-Apámmal talalkozok!-forgatom meg a szemem majd mellé ülök
-Vasárnap?-kérdezi,közben a távirányítóért nyúl
-A cége miatt máskor nincs rám ideje!-vonok vállat -És már egy hónapja nem voltam nála!-teszem lábaimat az ölebe
-Elviszlek ha gondolod!-néz rám mosolyogva
-Előbb haza kell mennem átöltözni!-húzom el a számat
-Akkor hazaviszlek!-simítja kezét lábamra majd lehajolva egy puszit nyom rá. Hát van az ilyen apró pusziknál édesebb gesztus?

Miután Cameron hazavitt megvárta még lezuhanyzok és elkészülök amit röpke háromnegyed óra alatt teljesítettem.
Magamra kaptam egy szaggatott farmert és egy fehér, mell részénél fűzős testhez simuló hosszúujjút amit betűrtem majd beleléptem a fehér converse cipőmbe.
-Hú, kész vagyok!-robogok le a lépcsőn. Mikor meglátom a hófehér kanapémon telefonozó Cameront a gyomrom akaratlanúl is rándul görcsbe. Meg tudnám szokni, hogy mindig ez vár.
-Nem lett volna muszáj megvárnod!-sétálok hozzá. Érkezésemre lezárja a telefont és feláll.
-Nincsenek túl jó emlékeim arról, ha hagylak elmenni!-húzza el a száját
-Azt hittem ezt már megbeszéltük!-veszem le rola zavartan a pillantásom
-Meg, de attólmég szeretek a közeledben lenni!-fogja meg a kezem amire puha puszit nyom. Végem.Megzabálom. -Indulhatunk?-mosolyodik el látva kislányos zavaromat. Bólintok majd az ajtó felé indulunk.

Az autóban kellemes a hangulat, mint többnyire mindig. Mindenről rengeteget tudunk beszélni és nevetni amit imádok benne.
Bő fél óra autóút után leparkol a hatalmas, krém színű, kő oszlopokkal körbevett háznál.
-Köszönöm, hogy elhoztál!-csatolom ki az övem majd felé fordulok.
-Bármikor, Hercegnő!-mosolyog rám majd közel hajolva arcomra simitja az egyik kezét és lágy csókot lehel ajkaimra.
-Majd hívlak!-mosolygok rá majd kiszállok az autóból
-Győzzem kivárni!-kiabál utánam, utalva arra hogy eddig meg sosem hívtam fel. Hátam mögött felmutatom a középső ujjam mire hallom hogy felnevet, így én is nevetve nézek hátra. Intek egyet majd beütöm a kapukódot mire a nagy hófehér kapu kinyitódik előttem.
Bekopogok az ajtón mire az 50es éveiben járó bejárónő, Margaret nyit ajtót akit kicsi korom óta dolgozok.
Mikor anyáék elváltak én és anya elköltöztünk. Igaz a városban maradtunk, azonban szerencsére anya volt olyan anyagi helyzetben, hogy egy saját lakást tudott vásárolni a kertvárosban ahol felnevelt. Pár év után anya megismerkedett Thomassal aki szintén ügyvéd, és jobban törődött velem mint az igazi apám.
Apa is újra nősült, mondanom sem kell egy igazi boszorkányt vett el, aki a vörös vállig érő hajával le sem tagadhatná szuper képességeit,Claudiát aki a saját divatcége beindításán erőlködik. Mákomra kaptam egy testvért, Claudia velem egy idős lányát,Rachelt akivel a kapcsolatom jónak mondható volt egészen 17 éves koromig. Amikor én modellkedni kezdtem, ő nem nézte jó szemmel ahogy a rút mostoha megnevezés alá illő édesanyja sem.
-Brooklyn!-csillan fel a gyerekkori legjobb barátnőm, a bejárónőnk szeme aki az egesz családból csak engem tegez.
-Jaj de hiányoztál,Margaret!-ölelem meg szorosan a nálam egy fejjel alacsonyabb, kicsit molett, barna hajú fehér ruhás nőt akit úgy imádtam mindig mintha csak csaladtag lenne.Számomra az is.
-Gyere be drágám,nemrég lett kész a kedvenc süteményed!-invitál beljebb mire eltátom a számat
-Sütöttél nekem olyan isteni csokis sütit?-csillannak fel a szemeim mire huncut mosollyal bólogatni kezd.
A barna márvánnyal körbevett konyhába megyünk, ahol egyből a pultra pakolt süteményhez igyekszem. Beleharapva hirtelen visszarepülök 10 évet, amikor még minden nap sunyiba sütöttük meg ezt a finomságot ameddig anyáék nem voltak itthon.
-Ez isteni!-motyogom
-Csínján a süteménnyel,úszógumival nem lehetsz Victoria Secret modell!-jelenik meg a helyiségben a barna göndör hajú, magassarkút és egy elegáns egybe rövidnadrágot viselő testvérem
-Rachel!-mosolyodok el pedig legszivesebben hozzávágnám a konyhapulton lévő üres tepsit. Hozzám tipeg majd ad két puszit.
-Mi közöd van neked Cameron Dallashoz, hogy felcsapott a szemelyi sofőrödnek?-harap bele a süteményembe mire nekem kikerekednek a szemeim.
-Miért érdekel ez téged?-dölök csípőmmel a konyhaszigetnek
-Ugyan, mondhatni testvérek vagyunk!-mosolyog rám -A jó dolgokon szívesen osztozom!-von vállat diadalittas mosollyal. Mi?
-Mivan?-nevetek fel kínosan
-Oh, nem mondta hogy randizgatunk?-mosolyog tovább. Megmerevedek, az állam szinte a padlón koppan azonban igyekszem nem mutatni neki ebből a egészből semmit.
-Kicsim!-hallom meg apa hangját a hátam mögül amiért most köszönetet mondok Istennek.
-Apa!-festek arcomra egy mosolyt majd megölelem
-Hogy vagy drágám,olyan régen láttalak!-simogatja a vállam
-Jól, tegnap volt Sierra esküvője!-vonok vállat. Apa mellém lép majd egy süteményért nyúl.
-Ryan!-rikkant fel Claudia mire mindketten összerezzenünk -Margaret megmondtam, hogy ezt a szemetet nem szeretném mégegyszer meglátni a házamban!-mutat az előttem lévő tál süteményre -Dobja ki!-utasítja majd apám kezéből is kiveszi a kör alakú csokidarabos édességet
-Miattam sütötte, nem kell kidobni!-kelek a bejárónő védelemre
-Oh, Brooklyn drágám!-kezd bájologni -Neked sem kéne ennyi szemetet enned különben nem sokáig leszel az aminek most neveznek!-nevetgél mire nekem elpattan az agyam.Utálom, amiért ennyire lenéző.Utasítóan néz a mellettem álló Margaretre aki ekkor a süteményért nyúlna de elhúzom a tálat
-Ez csak egy csokis keksz, nem cián!-mosolygok majd apa kezébe adok egyet és egyszerre harapunk bele mire a vörös hajú boszorkány vérig sértett arccal mered rám.

Pár órát töltök apámnál, az is bőven elég ahoz hogy idegbajt kapjak tőlük.
Este 8 óra a Taxi megérkezik értem.
Elköszönök mindenkitől, kivéve Claudiát aki már a szépítő álmai lóbőrét húzza,majd az ajtó felé indulok.
-Üdvözlöm Cameront, és mond neki hívjon fel!-kiált utánam kuncogva mire nekem ökölbe szorúl a kezem
-Átadom!-kiáltok vissza mosolyogva -Ribanc!-morgom mire a mellettem sétáló Margaret felkuncog.
Elköszönök a fogadott mamitól majd bepattanok a rám váró taxiba. Bediktálom a lakásom címét majd a mellettünk elsuhanó autókat kezdem fürkészni.
Honnan a fenéből ismeri Rachael Cameront? Nem tudom elhinni, hogy randiztak. Az agyamat eldobom,hogy ez a lány mindenhol ott van. Az előző barátom is vele csalt meg,amit el sem mondtam Cameronnak.
Mégegyszer nem hagyom, hogy elvegye azt akit szeretek. Márpedig én szeretem azt a reggelikészítő félistent!