All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

26.

A fodrász székben ülve készítek egy képet majd az instastorymban megosztom a követőimmel mi is folyik éppen.
A Dolce & Gabanna show nemsokára kezdődik én pedig lassan találkozom a hercegemmel. A tervezőknek támadt egy olyan fantasztikus ötletük, amihez én is és a másik srác is kapunk egy koronát így a begöndörített szőke tincseimet megkoronázza egy ezüst színű, csillogó kövekkel kirakott tiara.
Az először viselt ruha egy térdig erő fekete egyberészes ceruzaszoknya amihez egy stílusos barna szövetkabát és magassarkú társul.

Remegnek a lábaim mikor a színpad elejéhez érek, főleg akkor mikor elindulva a hatalmas kifutón megszólal a zene mögöttem pedig sorban indulnak el a csinosabbnál csinosabb lányok.
Miután felvezettem a lányokat a stylist már a színpad mellett vár és kísér az öltözőbe.
A lábamon marad a fekete túsarkú, a fekete ruhától viszont megszabadulok.
Amikor Nick lehúzza show végén viselt és egyben a D&G legújabb tervezésű, legdrágább ruháját takaró táska cipzárját meg kell kapaszkodnom a kis bézs színű bőr kanapé háttámlájában.
A ruha egy nem túl sokat takaró, vérvörös csillogó, földig erő csoda. Amikor Nick segítségével felveszem, ő biztosítja a szoknyát, hogy ne villantsak semmit majd a sminkes egy piros rúzzsal húzza ki a számat.
A tükörben magamra pillantva majdnem hanyattvágódok.
A ruha tökéletesen áll, a mell alatti keresztezés tökéletesen mutat és a ruha alja és a teteje között lévő kivágás is eszméletlen.

A ruha éles hasítékaitól kicsit feszengve érzem magam azonban Nick biztosít hogy a ruha nem tud elcsúszni hála a két oldalú ragasztónak.
-Úgy érzem magam mint egy hercegnő !-nevetek fel a hosszú folyosón sétálva
-Az is vagy! A Dolce &Gabanna hercegnője!-mosolyog Nick mire mindketten felnevetünk.

-Két oldalról vonultok be mögötted a hölgyek, mögötte pedig a fiúk akik már a betanult formációban fognak vegyülni a színpadon. Amikor összeértek megfogjátok egymás kezét, így tökéletes lesz az összhang. Iwon majd jelzi ha indulj! Gyönyörű vagy,mindent bele!-magyarázza el az egyik szervező majd kacsint egyet és tovább áll.
A sminkes körülugrál,gyorsan igazít még az alapozómon. A hangzavarból észlelem hogy a fiúk is felsorakoznak, így mikor a vörös hajú fiatal lány ellép előlem aki eddig az arcomon dolgozott, a szívem kihagy egy ütemet.
Szó szerint érzem ahogy megáll majd őrült tempóval kezd zakatolni amikor a szinten koronát viselő, öltönybe öltöztetett Cameront pillantom meg a másik oldalon.
Amikor pillantásunk találkozunk Ő is sokkolva néz rám, majd végigmérve ajkába harap és a több méter távolság ellenére látom ahogy megfeszül az álla.
Izzadni kezd a tenyerem, a lábam pedig remegni mikor a zene vibrálni kezd. A mellettem lévő statiszta, Yvonne és a mellette álló lány egyszerre int mi pedig a másodperc tört részének pontosságával lépünk egymás felé.
-Gyönyörű vagy!-mondja ugy hogy csak én halljam, ajkát alig mozgatva mikor már majdnem egymáshoz érünk. Fájdalmas arccal nézek rá, majd mikor összeérünk a színpad felé fordulunk.
Kezemért nyúl amit óvatosan összekulcsol. Érintésétől bizseregni kezd mindenem, a gyomrom pedig liftezni. Egyszerre indulunk el, mikor a két oldali konfettiszóróból kilövelnek az arany színű papírok.
Komoly arccal kézenfogva vonulunk végig a kifutón mire a közönség állva tapsol és kiabál.
Tökéletesek ezek a pillanatok.Nem érzem az emberek elítélését, Racheal fenyegetését amit időközben megoldottam kezdve azzal hogy elmondtam egy ügyvédnek. Nem érzek semmi rosszat, csak hogy ittvagyok 22 evésen, egy világhírű cég arcaként a világ legtökéletesebb férfijával aki hagy kicsúszni a kezei közül.

Amint vége lett a bemutónak Cameron el is tűnt, amiután a fülembe suttogta hogy 'sajnálom'. Dühömet visszafolytva beszélgettem mindenkivel egy aranyozott tetejű pezsgőspohárral a kezemben a divathetet lezáró partin.
-Beszéltetek?-lép mellém Sierra. Egy deréktól bővülő harang alakú fekete szoknyát visel fekete magassarkúval.
Válaszként csak megrázom a fejem majd a Ginaval beszélgető Cameronra nézek aki pár perce érkezett.
-Nekem ez elég válasz volt, Sierra!-vonok vállat. Kristen tipeg hozzánk aki tizedjére köszöni meg nekem hogy itt lehet.

Az egész estét a lányokkal töltöm, néhányszor összetalálkozunk Nickel, és Carollal, aki a tőle nem megszokott módon másodszorra is megdicsér és elmondja mennyire büszke rám.
Rengeteg szívmelengető dicséretet kapok amiket alig tudok megköszönni, még Chris is odajön, aki a dicséret mellé annyit mond ne haragudjak Cameronra.

Épp Kristen sztoriján nevettünk hogyan szivatta meg Christiant mikor Sierra az oldalamba mélyesztve a könyökét a bárpúltnál álló Racheall felé bök aki vidáman kacarászik egy vele egykorú fekete hajú öltönyös fickóval.
Akaratlanúl nézek hátra Cameronra, aki ekkor szakítja el pillantását a mostohatestvéremről majd aggódva néz rám. Szemébe nézve húzom le a maradék pezsgőt majd teszem a magas kör alakú asztalra aminél álltunk és elindulok a mostohatestvérem felé.
-Brooklyn!-mondja ki nevem vészjóslóan Sierra. Magabiztos léptékkel haladok a sötétzöld térdig erő szoknyát viselő lány felé aki mikor észrevesz arca elkomorodik.
-Szia húgi!-állok közé és a beszélgető partnere közé-Bocsi, van egy kis elintézni válónk!-húzom el a számat a srácra nézve aki bólint majd tovább áll -Drogok,mi?-kérdezem miközben hitetlenkedve felnevetek -Jaj ha tudnád mennyire szánalmas vagy!-könyökölök fel a púltra
-Azt hiszed nyertél?-kérdezi megjátszott magabiztossággal azonban tudom hogy ez csak szinjáték.
-Nem még nem teljesen!-rázom a fejem engondolodva majd Cameron felé intek a fejemmel aki épp minket figyel. Tökéletes arca aggodalmat tükröz. -Tetszett a show?-harapok ajkamba végigmérve az öltönyt viselő félistent majs tekintetemet újra az előttem álló mostohatestvéremre vezetem
-Azt hiszed vagy valaki mert megfoghattad a kezét a bemutatón? Egy senki vagy és az is maradsz! Ez csak a kezdet volt!-próbalja fenntartani a kemény alcát mire nekem eldurran az agyam. A kezében lévő martinispohár alját egy picit megbillentem aminek hatására az összes a ruháján landol.
-Nem szólok többször, húgi!-húzom fel kicsit mindkét vállam egy huncut mosoly kíséretében majd hátat fordítva a döbbent arcának az elkerekezett szájú barátnőimhez veszem az irányt miközben diadalittas mosollyal nézek az engem bámuló Cameronram Nem keltett túl nagy feltűnést így talán nem ezzel lesz tele holnapra a média.
-Mi a szaar!-kiáltja Kristen pont olyan hangerővel hogy azt ne minden létező ember hallja csak mi.
-Mit mondott?-kérdezi egyből Sierre mikor visszaérek majd egy újabb pohár pezsgőt ad a kezembe.
-Semmi lényegeset!-vonok vállat -De lányok, annyira jól esett!-sóhajtok fel mire mindhárman felnevetünk. Ekkor Cameromra nézek aki dühösen vezeti rám a pillantását majd visszafordul Chrishez, és a menedzseréhez.
Mi a baja? Mivel érdekeltem hogy így viselkedjen velem? Túl gyorsan haladtam? Túl sokat akartam? Vagy túl keveset? Nem mutattam eléggé mennyire fontos nekem? Mit rontottam el amiért a világ legédesebb pasija most nem hajlandó rám nézni sem?