All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

44.

A buli nagyon jol alalult, mindeki nagyon jol érzi magát. Nem nevezném magam részegnek azonban a féltékenység detektorom igazán felerősödött az elfogyaaztott alkoholtól így többször nézek a Cameronnal enyelgő magas, festett szőke hajú lány irányába a kelleténél.
Hajnali 2 vagy 3 óra lehet. Az egész estét Madisonnal és a srácokkal töltöm, így a ma bemutatott fiúkat is jobban megismerem aminek nagyon örülök mivel imádnivalóak.
Néha néha összenevetve táncolunk Madisonnal és Taylorral a medence melletti lebetonozott részen. Fél óra riszálás után én feladom majd poharammal együtt Aaronhoz igyekszem azonban a már totál részeg Chris átkarolja a vállam.
-Beszélnem kell veled!-igazából alig értem amit mondd viszont artikulálás helyett erősen mutogat maga előtt-Oh ez mi, vodka?-néz a poharamra amit inkább gyorsan a gyepre burítok.
-Brooklyn!-simogatja meg a fejem majd felkacag. -Cameron meg fog ölni ha megtudja,hogy elmondtam és Ő a legjobb barátom nem akarom elveszíteni de nem tudom tovább nézni hogy ugy viselkedtek mint az idegenek!-makogja amég az egyik szabad kerti kanapé felé megyünk majd leülünk -Szereted?-néz rám mire megáll bennem az ütő
-Chris!-nézek rá zavartan -Csak mondd mit szeretnél!-mosolygok rá
-Csak akkor van értelme ha még szereted!-paskolja meg a lábamat. Szemeimmel megkeresem Cameront, aki még mindig azzal a lánnyal beszélget. Az arcán hatalmas mosoly ül,bólogat, nevetgél néha pedig a hajába túr mire bizseregni kezdenek az újbegyeim. Szeretem,persze hogy szeretem!
Válaszul csak bólintok.
-Hangosabban mert esküszöm nem hallom!-röhögcsél Chris közelebb hajolva mire én is elnevetem magam
-Szeretem!-bólogatok majd Chrisre nézek-De ez nem jelent semmit.Nem tudom megbocsátani amit tett.Ezek után nem tudnék vele lenni akármit érzek iránta.- hajtom le a fejem. Chris részeg, holnapra úgysem fog emlékezni semmire.
-Ő a legjobb barátom.-ismétli megint maga elé mutatva -Ismerem mint a tenyerem, én azóta nem tudom elhinni hogy megcsalt amióta kiderült de abban a buliban olyan kotta részeg voltam mint..igen mint most és semmire nem emlékszem!-nevet fel a végén majd vállamnak dől. Figyelmesen hallgatom a meséjét. Eszemben sincs végigszántani. -Sosem láttam még annyira összetörve Brook.Soha!-néz a szemembe erősítés képp. Már amennyire a szemembe tud nézni. -Nem beszélhettünk rólad vagy 2 hónapig, ha pedig igen, volt hogy összetört mindent ami a kezébe került! Aztán jött az ötlet, és elmentünk egy drogtesztre. Istenem, levágja a pöcsöm ha megtudja hogy elmondom!-rázza a fejét azonban én már igazán kíváncsi vagyok.
-Milyen drogtesztre? Minek?-kérdezősködök türelmetlenül
-Mikor megjött az eredmény elment a házadhoz de ott volt az a seggfej barátod!-fintorog egyet majd rám néz -Hogy tudtál vele lenni? Idegesítő volt!-borzong meg amin felnevetnék most azonban túlságosan türelmetlen vagyok
-Az most mindegy!-terelek majd kérdőn nézek rá
-Meg kell ígérned, hogy végig hallgatodŐt ha ezt elmondom!-emeli fel a kisujját
-Megígérem!-kulcsolom össze az enyémmel. Mi lehet ilyen komoly? Amitől annyira fél? Gyereke lett Rachealtől vagy mi? Az lehetetlen. Vagy, mégsem?
-A teszt pozitív lett.Valamit beletett az a ribanc a piájába.-csuklik fel -De valami altató hatása is volt amivel nem is lehet szexelni!-röhög fel mire én megsemmisülök. Mivan? Mi a szar folyik itt?
-Akkor ő nem is?-könnyek gyűlnek a szemembe miközben ereimben elkezd száguldozni a vér. Csengeni kezd a fülem és csak azt hallom amit Chris mondott az előbb. Valaki mondja már el mi folyik itt!
-És ezután? Ezután mi történt, Chris?-nézek rá zavartan, dühösen. Ekkor szája elé kapja a kezét.
-Bocsi!-mondja gyorsan befogott szájjal majd a kert hátsó része felé szalad. Remegni kezd a kezem a szívem pedig össze vissza kalimpál. Mivan ha Chrisnek igaza van? Ha tényleg nem történt semmi és csak kiütve feküdt? Tévedésben éltem volna majdnem 5 hónapot? Tévedésből bolondultam majdnem bele a hiányába mert nem hallgattam meg. Összejöttem Eliottal ezért nem merte elmondani. Tönkre tettem magam körül mindent.
Remegő lábakkal pattantam fel és indultam az üvegezett fal mellett álló Cameron felé.
-Hé, Brook minden oké?-kapja el a kezem Aaron túlkiabálva a zenét
-Én..-dadogok össze vissza kapkodva a fejem
-Mennyit ittál?-kérdezi aggódva
-Nem vagyok részeg Aaron!-keresem szemeimmel a volt barátomat -Beszélnem kell vele!-nézek rá kétségbe esetten mire meglepett arcot vág majd egyből elengedi a kezem. Gyorsan szedem apró lábaimat átverekedve magam a tömegen. A mellkasom szorítani kezd és úgy érzem nem kapok levegőt.
Aggodva kapja rám a tekintetét Cameron, elszakítva azt az előtte álló lányról . Egyből felém lép mire szinte a karjaiba esek.
-Brooks, mivan? Jól vagy?-fogja meg vállaimat feszülten mire megrázom a fejem
-Beszélnünk kell!-nézek a szemébe mire aprót bólint
-Ki ez? Cam mostmeg hová mész?-kiált fel a lány mikor az említett személy maga elé enged
-Köszönöm, hogy eljöttél Amanda,majd beszélük.-kiált vissza az ajtóban álló lánynak.
-Merre?-torpanok meg a lépcső alján.Megragadja a kezem majd felfelé kezd húzni.
-Ezaz srácok!-kiált utánunk Coldy mire megforgatom a szemeimet.
Az összekulcsolt kezünkre nézek amik tökéletesen illenek egymásba.
Benyit előttem egy fekete ajtón majd előre enged,belép Ő is az ajtót pedig becsukja.
-Oké, nem tudom hogy kezdjem.-kezdek fel alá járkálni a szobában kezeimet mellkasom előtt tördelve
-Leüljünk vagy..-kérdezi halkan
-Nem tudok leülni!-nézek rá egy pillanatra mire bólint  majd egyből elkapom a fejem és inkább a szobát veszem szemügyre. Az ágya ugyan az, szürke szivacsos fejtámlával. A fal fehér  néhol pedig egy egy kép van fellógatva. A ágy az ajtóval szemben van, mellette két oldalt apró fekete éjjeliszekrények jobbra egyhatalmas ablak ahonnan tökéletesen látszik a Hollywood felirat.Hű. Az ágytól balra egy íróasztal amin ott van az Macbookja, előtte egy fekete szék.  Az ablakkal szemben egy redős ajtó van ami gyanítom a gardrób. 
-Kezdesz megijeszteni!-hunyorog rám. Egyik kezét fekete farmerébe dugja majd megrázza a csuklóját.
-Beszéltem Chris-sel!-nézek iriszeibe amik így a félhomályban szinte világítanak. Szemei kikerekednek makd két kezét halántékára simítva felnyög. Nem értem.
-Megölöm!-rázza a fejét halkan suttogva azonban a nagy csendben én is hallom
-Igazából semmi konkrétat nem mondott, össze vissza beszélt és végig azt hajtogatta hogy megígérte neked, hogy nem mondja el viszont azt sem értem te miért nem mondtad el.Megígertem neki hogy nem lesz ebből baj, nem akarom hogy miattam vesszetek össze..-hablatyolok össze vissza mire felsóhajt
-Mit mondott?-kérdezi dühösen mire kicsit hátra húzom a fejem
-Mi történt Cam?-emelem fel a hangom. Megrázza csak a fejét majd tesz egy lépést az ajtó felé és kinyitja.
-Ha kimész azon az ajtón,most láttál utoljára, Cameron!-mondom normál hangerőn elszorult torokkal. Oldalt áll nekem így látom ahogy lehunyja a szemeit majd lassan visszazárja az ajtót.
-Be voltam drogozva. Totál kiütöttem magam, az egyik srác szerint már a nappaliban elaludtam. Racheal fogalmam sincs hogy került oda viszont csak ő lehetett aki beletette az italomba. Szóval azon kívül hogy lehet meztelenül feküdt mellettem amire nem emlékszem semmit nem csináltam.-olyan halkan beszél hogy figyelnem kell a száját hogy értsem mit mondd. A mellkasom ismét szorítani kezd, a torkomban keletkező gomboctól pedig alig tudok nyelni. Lehunyom egy pillanatra a szemem miközben mellem alatt összekulcsolom a kezeimet. Az ágyra ül, könyökeivel térdére támaszkodik, fejét pedig a tenyereibe temeti.
Egy szaggatott sóhaj szakad fel belőlem majd ránézek.
-Mióta tudod?-kérdezem halkan
-Július óta.-amint kiejti remegni kezd mindenem
-Úristen!-suttogom elcsukló hangon-Ennyire mindegy volt neked? Mindegy volt hogy tudom e? Cameron tönkre tettél! Könyörögtem Sierranak, hogy ne mondjon neked semmit de nem hiszem el hogy ez így lett volna. Tudtad mennyire össze vagyok törve és hagytál szenvedni mikor te voltál az egyetlen aki tudott volna segíteni! Utáltam magam amiért nem voltam neked elég jó! Miért nem mondtad el?-kiabálok vele, az utolsó mondatnál már záporoznak a könnyeim.
-Mit tehettem volna, Brooklyn? Te vagy a legjobb dolog az életemben, és amikor elmentem hozzád ott volt a barátod!-kel ki Ő is magából -Láttam,hogy tovább léptél,basszameg!És igen tudtam mennyire szenvedtél ezért nem akartam beállítani és tönkre tenni a boldog uj életed!-áll fel széttárt karokkal. Rá sem ismertem.Sosem kiabált még így velem. Megrémített.
-Nem léptem tovább!-mondom a szemébe nézve mire arcvonásai megenyhülnek. -És miattad kellett vele lennem!-mutatok rá mire mindkettőnk szeme kikerekedik.Ne!
-Hogy mivan?-szűkíti össze a szemeit
-Minden a sok bahlém miatt kellett.Kellett valami ami elvonyja rólad a média és az én  figyelmemet, de nem sikerült. Csak a szerződés tartott össze azzal a barommal!-hüppögök fel majd hátat fordítok neki. Előbb utóbb úgyis kitudódik.
-Én..sajnálom.-suttogja -Sajnálom, hogy kiabáltam és hogy ezt tettem veled,Bébi!-belül elmosolyodok a szívmelengető suttogó hangján és a becézésen. Az gyűrűre simítok majd újra felé fordulok.
-Nem tudom megcsókolni vagy megpofozni akarlak jobban.-nevetek fel kicsit oldalra hajtva a fejem mire az Ő ajkaira is egy lágy mosoly kúszik.
-Az elsőnek jobban örülnék, de beérem egy öleléssel is!-tárja szét karjait mire felkuncogok. Pár lépéssel átszelem a köztünk lévő távolságot és a nyaka köré fonva a kezeimet  mélyen szippantom be a különleges, megszokott illatát. Fejét a hajamba temeti, miközben érősen szorít magához és csak egy dolog jár a fejemben. Hogy soha ne engedjen el mégegyszer.