All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

5.

Iszonyatos fejfájásra ébredtem. Aprókat pislogva próbáltam kinyitni a szemem a fényes szobában. A hátamra fordultam,körbenéztem de semmi nem volt ismerős.
Oh. Cameronnál vagyok. Baszki.
Villámcsapásként tértek vissza az emlékeim, amitől irtó kínosnak éreztem a tegnap estét. Jogosan.Ráhajtottam a barátnőm öccsére. Kitekeri a nyakam ha ezt megtudja.
A másik irányába fordultam, ahol az éjjeli szekrényen megpillantottam egy aszpirint és egy pohár vizet.
De édes.
Miután bevettem, a széken lévő táskámhoz sétáltam, hogy megnézzem mennyi az idő.
Szent ég. 1 óra.
Telefonomat az egyik kezemben szorongatva,másik kezemmel a halántékomat masszírozva csoszogtam ki a szobából. Amint kiléptem isteni illet csapta meg az orrom. Nem, nem Cameron illata.Palacsinta. Az illatot követve ballagtam le a két fodulós lépcsőn. Lönnyen megtaláltam a konyhába, ahol Cameron egy melegítőndrágban,póló nélkül épp az utolsó palacsintát rakta egy tányérra.
-Joreggelt, Csipkerózsika!-fordul felém mosolygva -Pont időben!-mutat a palacsintákra
-Szia!-mosolyodok el majd az egyik bárszékre mászva helyet foglalok .Kezemet visszateszem a halántékomra, de sajnos semmi nem segít.
-Hogy vagy?-kérdezi aggódva de szája sarkában ott bujkál egy huncut mosoly
-Nem látszik?-nevetem el magam kínomban mire ő is felnevet
-Vittem be aszpirint!-mosolyog,miközben csípőjét a konyhapultnak döntő.
-Köszönöm, nagyon édes vagy!mosolygok rá.
A telefonom ekkor vad csörgésbe kezd amitől mégjobban megfájdul a fejem
-Sierra az!-nézek a félmeztelen öccsére aki erre csak elhúzza a száját.
-Szia!-veszem fülemhez a telefont.
-Naa?-kérdezi köszönés nélkül -Remélem valami bomba pasi épp félmeztelenül reggelit készít neked,miután nála töltötted az éjszakát!-Camaron az éppen lenyelni készülő kávéját,a meglepődöttségtől a mosogatóba köpi majd felém kapja a fejét
-Hát!-nézek felsőtestére elismerően -Beletrafáltál!-vigyorodok el mire Cam arcán is megjelenik egy huncut mosoly
-Szivatsz!-kiált fel -Ki az?És mit csináltatok?-hallom a hangján hogy vigyorog
-Azt nem mondhatom el!-nézek segélykérően az előttem álló srácra de aki csak tanácstalanúl megvonja a vállat
-Nemár, nem lehetsz ilyen!-kezd hisztizni
-Most leteszem, majd hívlak! Szeretlek!-mondom majd küldök egy puszit és bontom a vonalat
-Kínosabb lenne ha történt volna valami köztünk!-húzom el a szám miközben megkerülöm a pultot és töltök magamnak kávét
-Nem mintha rajtad múlott volna!-utánozza előbbi szájmozdulatomat mire nekem kikerekednek a szemeim -Nem emlékszel? Azt mondtad adonisz vagyok, és csókot aka..-kezdi mesélni mire nekem az arcom átvált a piros legélénkebb tónusára.
-Emlékszem Cam, fogd be!-tapasztom tenyeremet szájára nevetve mire megnyalja a kezem.
Elhúznám a kezem de ő akkor megragadja és közelebb húz magához. Hiányos öltözetünk révén úgy nézünk ki mint egy bimbózó kapcsolat aminek már a gondolába is belepirulok.
-Ugye tudod, hogy nem azért nem csókoltalak meg mert nem tetszenél nekem?-néz a szemembe gyönyörű íriszeivel mire a szívem hihetetlen gyors tempóra kapcsol
-Szóval tetszem neked?-mosolyodok el.Elém lép,ezzel engem nekiszorítva a púltnak. Testünk teljesen egymásnak simul, érzem a lehenletét az arcomon, érzem az isteni illatát majd mikor kezét az arcomra vezeti elönt a forróság. Egyik kezét pólóm alá simítja mire felsóhajtok -Csak tudni szerettem volna, hogy ma is ugyan annyira szeretnéd e!-suttugja. Összeérinti az orrunkat, majd szorít egyet a csípőmön amivel számomra megadja a kegyelemdöfést.
-Szeretném!-suttogom ajkaiba. A következő pillantban nekem esik. Szenvedélyesen tépjük egymás ajkait. Nyelve engedelmet kérve ér hozzá alsó ajkamhoz, amit egyből megengedem neki. A testemet jóleső bizsergés járja át. Egyszerre ver le a víz és ráz ki a hideg. A tinédzer pillangóim újra feltámadnak és össze vissza repkednek a gyomromban. A lábaim remegni kezdenek, nyakába kapaszkodva,néha a tarkójára simítom a kezem a puha barna hájába túrok.
Egyik kezével hajamba túr,másikkal még mindig a derekamat szorítja.
Arcomra simítja két kezét majd a csók után rögtön kapok még egy szenvedélyes puszit nedves ajkaitól.
-Azta!-csúszik ki szájából majd boldogan elvigyorodik.
-Így legalább emlékszem rá!-vigyorodok el én is ,közben magam melett két oldalt a tenyeremre támaszkodok. Részben a remegő lábaim, részben a levegőhiány miatt.
-Nehéz lenne elfelejteni!-harap alsó ajkára.
Ekkor azonban Cameron telefonja megcsörren. Nagyot sóhajt majd ellépve tőlem felveszi.
-Miaz Chris?-kérdezi unottan. -Itthon.Nem, nálam aludt!-visszaülök a pulthoz majd telefonomat nyomkodva hallgatózok tovább. Oké nem szép dolog de az előbb rólam volt szó. -Haver, nem! Semmi közöd hozzá!-nevet fel majd bocsánatkérően néz rám -Oké, délután!- majd leteszi és ő is helyet foglal velem szemben miközben nekiállunk enni.
-Figyelj én..-töröm meg csendet -Nem szeretném, hogy azt hidd ilyen könnyűvérű vagyok.Sosem csináltam még ilyet és nem is értem mi történt velem tegnal!- dadogom össze vissza zavartan
-Hé Brooks, nyugi!-néz rám aggódva -Tukom, hogy nem vagy az. Meg sem fordult a fejemben!-nyugtat meg -A dögös és a könnyűvérű nem ugyan az!-mosolyodik el -És mellesleg nagyon édes voltál!-vigyorodik el mire elvörösödök.

-Most pedig a reggeliért cserébe,mesélj magadról!-néz rám
-Hé, én nem kértem érte semmit!-tettetek sértődöttséget
-De én meg szeretnélek ismerni!-néz rám.
-Oké!-bólintok -Idén fejeztem be az egyetemet,modell vagyok de ezt tudod. Egyre több felkérést kapok, így most kaptam szerződést pár neves márkától. Egyedül élek 2 éve, a szüleim elváltak mikor 12 voltam. Anya újra férjhez ment, de apával is tartom a kapcsolatot. A kedvenc színem a fehér, bár azt mondják az nem szín. Imádok enni, ami miatt rengeteget kell edzenem. Kétbalkezes vagyok a konyhában,és nagyon szeretnék egy kutyust de olyan keveset vagyok otthon, hogy sajnos megoldhatatlan!-görbítem le szám szélét majd két kezem közé fogom a bögrém amiből nagyot kortyolok
-Kapcsolat?
-Volt egy 2 éves kapcsoltom, a másik kettő említésre sem méltó..-vonok vállat
-És miért lett vége?-kérdezi -Már ha szabad ezt kérdeznem!-húzza fel szemöldökét. Bólintok, jelezve hogy a kérdés nem baj.
-Megcsalt!-vonok vállat -Aztán szakított!-Cameron szemei kikerekednek
-Világi seggfej!-mordul fel mire elmosolyodok
-És te?-terelem rá a szót
-Nincs senkim.-von vállat
-Nehezen hiszem el!-mosolygok
-Ahogy a rajongóim is! Ezért média összeboronál mindenkivel. Meglátnak valami lánnyal egy autóban és másnap már címlapsztori!-forgatja meg szemeit.
Órákon át beszélgetünk, majd 5 óra körül haza indulok a tegnapi ruhámban. Hiába erősködtem, hogy hívok egy taxit Cameron ragaszkodott ahhoz hogy hazavigyem.

-Köszönöm!-nézek rá az autóban,mikor megáll a lakásom előtt -Mindent!-nevetek fel zavaromban
-Bármikor!-bólint mosolyogva.
Még egyszer végig tanulmányozom az arcát és jól elraktározom a képet mivel ki tudja meddig nem találkozunk.
-Szia!-életem eddigi legkínosabb elköszönése.
-Szia!-ereszt felém egy mosolyt majd kiszállok a kocsiból. Megkerülöm az autót majd a kapu felé lépek azonban meggondolom magam
-Cam!-ejtem ki a nevét mire rámkaja a tekintetét. A lehúzott ablakhoz lépek majd kezeimmel megtámaszkodva közel hojolok hozzá és egy lágy puszit nyomok arcára -Légy óvható!-mosolyodok el,mire ő bólint.
Immár nyugodt szívvel lépek be az ajtómon, majd vetem magam egy kád forró vízbe egy fürődomba társaságában.
Csókolóztam a legjobb barátnőm testvérével. Mi a fenét csináljak?