All that matters is you,Baby! -Cameron Dallas Fanfiction

19.

Meghatódva néztem végig az ifjú pár első táncát Ginaval és anyukámmal az oldalamon. A szertartás minden baki nélkül lezajlott, és minden tökéletesen alakul. Az vendégek táncolnak, mindenki jól érzi magát. Szívmelengető a mosoly ami a barátnőm arcára ragadt azóta hogy kimondták a boldogító igent. Én is ilyen boldog szeretnék lenni az esküvőm napján.
A pultnál iszogattam a néhányadik pohár pezsgőmet, miközben a hófehér táncparketten billegő embereket figyeltem. Chris és Kristen összeölelkezve táncoltak a lassú dallamra, ahogy az ifjú pár, az anyukám és Thom sőt még Gina és a volt férje is aki az esküvőre utazott ide. Tudtam,hogy Sierranak nagyon fontos volt az apukája jelenléte és rengeteg üzenetet hagytunk neki mire végre válaszolt.
-Fura egy ilyen gyönyörű lányt egyedül látni!-hallom meg a balról érkező kissé érdes de annál bársonyosabb hangot, amitől jóleső borzongás fut végig rajtam.
-Nem vagyok egyedül!-emelem fel a kezemben tartott pezsgővel teli poharat
-Minden tökéletes lett!Rengeteg munka van ebben az egészben!-ül le a mellettem lévő fehér bőr bárszékre
-Nem az én érdemen!-kortyolok bele a buborékos alkoholba
-Nem tudnád csendben elviselni ha bókolok?-kérdezi játékosan felháborodást színlelve mire kacagva nézek rá. A pincér egy ujabb kör pezsgővel kínál minket, amit én elfogadok azonban a melettem ülő, feltűrt ingű félisten nem.
-Vezetek!-magyarázza mire bólintok
-Milyen volt a GQ fotózás?-kérdezem elemelve róla a pillantásom
-Szerintem inkább másról kéne beszélnünk!-érzem ahogy gyönyörű szemeivel engem fürkész
-Nincs miről!-mosolyodok el újabbat kortyolva a pohárból. Ekkor Thomas, a nevelőapám lép elém .
-Elrabolhatom az ajándék kislányomat egy táncra?-kérdezi Cameronra nézve aki mosolyogva bólint. Felnevetek a megnevezésen. Thom gyakran hív így, miszerint ajándékba kapott engem, egy csodálatos kislányt a csodálatos nő mellé akit feleségül vett annak ellenére hogy anyának ott voltam én.
Ezért is a kapcsolatunk elég szoros, talán szorosabb mint apával.
-Helyes srác!-mosolyog rám miközben a táncparketten lépkedünk
-Thom!-szólok rá zavartan
-Anya is kedveli!-bök fejével a nem messze tőlünk táncoló edesanyámra és Camre amin ledöbbenek.
Anya te melyik oldalon állsz?

Thom után most Brentel táncolok, akinek a szája szintén fülig ér.
-El sem hiszem hogy a feleségem!-sóhajt fel a testvérpárra nézve -Köszönöm, hogy mindig mellette vagy, Brook!-mosolyog le rám. Nem mondok semmit csak rámosolygok. Brent tökéletes férj lesz.
-Attól, hogy téged is bírlak még ugyanúgy ellátom a bajod ha hülyeséget csinálsz!-nézek rá szigorúan mire mindketten felnevetünk.
A szám végén megköszönöm a táncot majd visszamennék a púlthoz pezsgőzni azonban a fehér inges félisten megakadályozza.
A táncparkettre húz.
-Mit mondott neked az anyám?-kérdezem kínosan mire csak elmosolyodik
-Csak biztosított pár dologról! Imádnivaló!-mosolyog le rám még így is, hogy a lábamon egy hatalmas sarkú cipő van.
Megforgatom a szemem, majd gondolkodás nélkül simítom kezem a nyaka köré. Közelebb húz magához így ringatózunk a zene lágy ritmusára.
-Azt mondtad ma otthon, hogy felejtsük el!-suttogja fülembe mire kiráz a hideg -Kérlek mondd hogy nem mindent akarsz elfelejteni!-a hangja most kissé máshogy cseng.Kétségbe esetten.
-Ha akarnám sem tudnám elfelejteni,Cam!-nézek szemébe majd halványan elmosolyodok. Tökéletes ajka felfelé kezd görbülni. Istenem, de hiányzott!

Az üres pezsgőspoharaim száma csak nőtt és nőtt. Sierraval annyit táncoltam, hogy már nem érzem a lábam.Bár az lehet az alkoholtól van.
Aaron és Taylor ivás csapdájából nem volt menekvés, így Sierra ,Krsiten a fiúk és én is eléggé berúgtunk.
-Szia szépfiú!-sétálok a virágokkal teli, macskaköves kertben lévő kis patakon átívelő fa hídon álló Cameronhoz. Én levegőzni jöttem ki, arról viszont fogalmam sincs ő miért búslakodik itt egyedül. Elrakja a telefonját majd felém fordul így kapva az alkalmon ölelésébe bújok.
-Szia szépségem!-mosolyodik el miközben hátamra simítja a kezeit.
-Hiányoztál!-ölelem még szorosabban, beszippantva isteni illatát. Vajon nekem is jó illatom van? És ő is így imádja az enyémet?
-Csak kijöttem levegőzni, a srácokkal voltál!-simít végig a hátamon majd puszit nyom a fejemre
-Én nem erre gondoltam!-nézek fel rá. A fa híd két összeeresztésénél a cipőm vékony sarka becsúszik így kis híján hanyatt vágodnék ha Cameron nem kapna a kezem után.
-Oké, látom picit részeg vagy!-nevet fel -Gyere hazaviszlek!-mosolyog rám miközben még mindig a kezemet fogja
-Én nem akarok hazamenni!-tiltakozok megrázva a fejem.
-Akkor mit szeretnél,Hercegnő?-mosolyodik el oldalasan
-Veled lenni!-fonom kezeimet nyaka köré. Ujjaimmal puha hajába túrok mire pár pillanatra lehunyja a szemét.
-Te is hiányoztál!-válaszol a pár perccel ezelőtti kijelentésemre
-Volt köztetek valami? Tudom, hogy nincs közöm hozzá csak kíváncsi vagyok!-szemeimmel arca minden szegletét megvizsgálom majd megállapodok a gyönyörű íriszéin.
-Nem!-mondja szemembe nézve. Hiszek neki. Nem tudom miért, de minden egyes szavát elhiszem.
-Féltékeny voltam!-mondom nemes egyszerűséggel. A fejem szédül az elfogyasztott alkoholtól és ha nem kapaszkodnék a nyakába már a patakban fetrengenék. Nőies.
-Tudom!-neveti el magát. Eltűr pár kósza tincset az arcomból, és megigazítja a hajam.Lassan közelít a fejével, mintha félne. Tarkójára simítom frissen manikűrözött ujjaim, majd kicsit közelebb húzom. Mikor ajkaink összeérnek, a lábaim mégjobban elgyengülnek és mintha érezné csípőjével a fa korlátnak nyom.
Érzékien csókol, közben hátamat és derekamat simogatja.
Percekig csókolózunk, mígnem lihegve válunk szét. Meg tudnám ezt szokni!