Démon a szobámban [Story of the Silver Demon] ✅

Episode 07: Vetélytárs

Leültem Saga-kun barátnője mellé, aki még mindig elvarázsolva bámulta a lent labdázó fiúkat. Immáron nem csak Shiroka... - akarom mondani Kazuma - volt póló nélkül, hanem mind a négyen. Kicsit kínosan éreztem magam, amiért néma csendben ülök a lány mellett, miközben az osztálytársam trikóját szorongatom. Gondoltam, mindenekelőtt illendően bemutatkozom, hogy utána bátrabban kezdeményezzek beszélgetést.
- A nevem Kitayama Machiko. – nyújtottam kezet a lánynak, aki először meglepetten pislogott rám, majd halvány mosolyt varázsolva az arcára és elfogadta a kézfogást. – Te vagy Saga-kun barátnője, ha nem tévedek?
- Így van. Aizawa Momoko vagyok, de mindenki csak Momonak becéz. – mutatkozott be ő is. – Nagyon örülök.
- Én nem különben.
Viszonylag hamar megtört a jég, és egy újabb kínosnak nevezhető, csendes szünet után már Momo-chan kezdett velem beszélgetni. Igazából nagyon kedves lány volt és igen beszédes. Amíg a fiúk odalent hajtották egymást ájulásig, mi odafent a lelátón ülve tárgyaltuk ki az életünk nagy dolgait és az iskolai nehézségeket.
Ahogyan telt az idő, már kezdte az alkonyat a horizonton narancsra festeni az eget. Lassan a fiúk is az utolsó, döntő pontokat dobálták, mindaddig, míg meg nem jelent a színen egy ismerős és egyben nem várt személy a sarkában három bajtársa kíséretében. Kojima ismételten bearanyozta a napomat és, amint megláttam őt a pályán játszó fiúk felé közeledni, a gyomrom erős görcsbe rándult, minek következtében megfeszült a testemben minden izom. Momo-chan ijedten nézett rajtam végig és megsimogatta a hátamat, hogy nyugtasson, de nem jött össze neki.
- Kazuma mesélt nekünk rólatok. – suttogta, én pedig keserű arccal néztem rá a lányra, aki immáron a kézfejemet szorongatta vigasztalásképpen.
- Valamit tennem kell. – mondtam határozottan, majd visszanéztem a srácokra, akik hegyként állták Kojima haverjainak fenyegető pillantásait. A két csoport élén természetesen Kazuma és Kojima álltak, akik még a pénteken szerzett sérüléseik miatt próbáltak meg elégtételt venni a másikon, a küzdelmet pedig egy heves farkasszemcsatával kezdték. Innen már nem volt visszaút, rivalizálódásuk már akkor kezdetét vette, ez ellen nem lehetet mit tenni.
- Mit akartok itt? – kérdezte Kazuma dübörgő hangon, mire én felálltam a helyemről és megindultam feléjük.
Kezemben ott himbálózott osztálytársam trikója, ami egyből szemet is szúrt Kojimanak, sőt kicsit sem örült neki, mikor én azt visszaadtam a tulajdonosának, aki mosolyogva elutasította, mivel továbbra sem volt szüksége a felsőjére.
- Csak játszani jöttünk a pályára. – válaszolta végül Kojima és ismételten szemezni kezdett új vetélytársával. – Azonban arra nem számítottam, hogy férgeket kell érte irtanom.
- Azt hiszed, nem látok át rajtad? – kérdezte vissza Kazuma. – Megint Macchira vártál a kapuban.
Mikor Kazuma kiejtette a száján a becenevem, Kojima összeráncolta a homlokát, szemei pedig szikrát szórtak. Azt hittem, elsüllyedek, olyan kínosan éreztem magam, ezt pedig csak tovább fokozta az, mikor az ezüsthajú fiú egy hirtelen mozdulattal magához rántott és átölelt, épp olyan szorosan, mint pénteken. Arcomba annyi vér szökött annak a tudatától, hogy most jelenleg Kazuma meztelen felsőtestéhez tapadok, hogy azt egy önkéntes véradó is megirigyelte volna. A fiú kellemes illata keveredett az izzadsággal, ami bódítóan hatott rám, érintése meleg volt és kellemes és, bár megannyi gyűlölködő pillantást kellett állnunk, mégis azt kívántam, hogy sose érjen véget a pillanat.
- Vedd le róla a kezed! – kiáltotta Kojima és már kapott volna utána, de Kazuma a testével védelmezett.
- Ez a lány már hozzám tartozik. – szállt vele vitába. – Láttalak titeket a kapuban állni, mindnyájatokat! Megint rá vártatok. Azt, hogy mikor végez és, hogy mikor tudjátok félrecsalni.
- Kétlem, hogy az iskola pályájára akartatok jönni kosarazni, ha van veletek olyan is, aki nem is itt tanul. – emelt szót most Miyagi-kun és rámutatott a szőke fiúra, aki Kojima mögött állt.
A többieket nem nagyon ismertem, de a szöszivel már volt alkalmam beszélgetni. Endo Shikionak hívták, de Kojima mindig En-channak becézte, ahhoz képest, hogy a srác egy évvel idősebb volt nála és, mint azt már Miyagi is említette, nem a mi sulinkba járt, sőt már rég végzett a gimivel.
- Hm... Tudjátok mit? Nem tarozom nektek semmiféle magyarázattal a szándékaimról. – vágta zsebre a kezeit Kojima. – Tegyük félre akkor a kosárlabdát és vitázzunk azon, ami miatt szerintetek is itt vagyok! Macchival közel sem végeztem, rengeteg megbeszélnivalóm akad azzal a lánnyal. Nem szívesen folyatnék megint vért, úgyhogy mi lenne, ha tisztességes versenyben döntenénk el, hogy ki kísérje haza a csajt?
- Ő nem egy tárgy, akit birtokolhatsz te bunkó! – ugrott fel a lelátón Momo-chan is.
- Ó, remek. Megszólalt a csapat esze. – nevetett fel egy aprót. – Játsszuk azt, hogy ha levertek minket egy barátságos meccs keretein belül, akkor békében távozunk a pályáról és, hagyom, hogy tovább turbékolj a csajommal, de ha mi nyerünk, egy szó nélkül végignézed, amint vele együtt hagyjuk el az iskolát. Na, mit mondasz?
Kazuma izmai megfeszültek, én pedig képtelen voltam arról lebeszélni, hogy elfogadja az ajánlatot, mert időt sem hagyott rá.
- Rendben. – vágta rá és kezet nyújtott ellenfelének, aki gúnyosan mosolyogva fogadta el azt.
Kojima elvonult a haverjaival a pálya másik végére, félmeztelenre vetkőzni... kezdett már unalmas lenni a pasik között.
Kazuma felém fordult és végigsimogatta mindkét karom, hogy nyugtasson, mert látta rajtam, hogy ideges vagyok.
- Ne aggódj! – suttogta. – Minden rendben lesz. Ha végeztünk, hazaviszlek, ahogy megígértem.
Rám kacsintott én pedig bólintottam, majd visszaültem Momo-chan mellé a lelátóra. A meccs hamar kezdetét is vette. 

Sziasztok! 🌸  
Meghoztam a sorozat kövi részét! Remélem tetszett. Tudom, nem lett valami izgalmas ahhoz képest, hogy 3 hete hoztam az utolsó részt, de nézzétek el nekem! :D Kicsit szétszórt vagyok mostanság. 
A köviben már előrelépünk, remélem a héten tudom is hozni a 8. fejezetet. 
Remélem mindenkinek kellemesen telik az ünnep. :) Egyetek sok-sok bejglit és sütit :D

Ha tetszett a rész, kérlek, dobj rá egy csillagot. ⭐
Mata nee!