Démon a szobámban [Story of the Silver Demon] ✅

Episode 33: Hello, Mr. Gray!

- Macchi, igyekezz! El fogunk késni. - kiabált be hozzám türelmetlenkedve Kazuma, miközben a fürdőben készülődtem.
- Máris megyek, de ezerszer mondtam már. - feleltem vissza neki.
- Hét épp ez az. Ha annyi energiát fektetnél a készülődésbe, mint a dumába, nem kéne félóránként figyelmeztetni, hogy rohadtul odalesz a foglalásunk, ha nem sietünk. - gúnyolódott, mire csak megforgattam a szemeimet, amiből persze ő semmit nem látott, lévén, hogy más helyiségben voltunk.
Én egy kényelmes, világos nyári ruhát viseltem, a hajamat pedig hajfánk segítségével kontyoltam a fejem tetejére. Nagyon izgultam az este miatt, ugyanis Kazuma-nak sikerült egy remek, drága étterembe helyet foglalnia és még sosem voltam ennyire puccos helyen előtte, szóval rendesen kavargott a gyomrom az idegességtől. A kisbabakérése óta pontosan 1 hét telt el, hiszen egy újabb szombati napot írtunk.
- Kész vagyok. - jelentem meg előtte, kilépve a fürdőből a magasított sarkú, elegáns szandálomban, amiben alig tudtam egyensúlyozni. - Mit szólsz? Jó leszek így az állatvédők és bankigazgatók mellett?
Kazuma épp a nyakkendőcsomójával vacakolt a könyvespolcra helyezett, neszesszertükör előtt, de mikor meghallotta a kérdésemet, egyből rám vezette a tekintetét. Elcsodálkozva mért végig abban a ruhában, amihez hasonlóban sosem látott engem, ajkai szólásért remegtek, még a kezei is megakadtak a nyakkendőkötésben a döbbenet hatására. Pirulva összepréseltem az ajkaim, majd kérés nélkül megpörgettem magam a tengelyem körül, a szolid, világos rózsaszín ruhám fodrait felkapta a levegő a pörgésben és megtáncoltatta, akár a tavaszi cseresznyevirág szirmait. Nyakamon egy drágábbik, vaníliaillatú parfüm érződött, füleimben szürke, gyémántos kirakású fülbevaló ékeskedett, amiket néhány, rakoncátlan, göndör tincsem takargatott, melyeket nem tudtam felfogni sehogyan sem.
Kazuma továbbra is csak némán és megbabonázva állt előttem, mire az agyonpúderezett homlokomat ráncoltam neki díjazásképpen.
- Föld hívja Kazumat! - szólongattam a fiút, mire ismét a szemeimbe nézett. - Mondj már valamit! Jó leszek így?
- Jó leszel, persze. - felelte normál hangon, de ez nem volt a legőszintébb kijelentése. - De...
- De? - kérdeztem vissza ijedten.
- De valami még hiányzik. - simogatta az állát, miközben tovább mustrált. - Valami nem az igazi.
- Ne szórakozz velem! Bökd már ki, mi az! Így is majdnem 2 órát vacakoltam a készüléssel, mi az, ami nem tetszik?
Kazuma körbejárt engem, akár egy múzeumi látványosságot, én pedig idegesen vártam, hogy kitalálja végre, mi az, amin javítanom kéne. Mikor már a második körét kezdte róni, minden türelmem elfogyott és épp azon voltam, hogy sarkon fordulok és az arcába mondom, hogy elegem van belőle, de a fiú gyengéden megérintette a fedetlen vállamat, amibe belebizseregtem. Olyan kellemesen játszottak a hosszú, zongoraujjai a bőrömön, hogy el is feledkeztem a világról, majd Kazuma felvezette a kezét a nyakamhoz, hogy ott is végigsimítson és mire észbe kaptam, már éreztem a hideg, vékony fémet a nyakam köré tekeredni. Éreztem, ahogyan a tarkómnál ügyeskedve becsatolja a drága nyakláncot, amit felhelyezett rám, én pedig a kezembe vettem a drágakövet, miután végzett a művelettel.
- Ez csodaszép. - mondtam meghatódottan, mire előmerészkedett a hátam mögül.
- Hát ez az, ami hiányzott. - mosolyodott rám, mire lábujjhegyre emelkedve felhajoltam hozzá, hogy gyengéd csókkal jutalmazzam az ékszeréért.
- Mégis mennyibe fájt ez neked? - kíváncsiskodtam, mire úgy kezdett rám bámulni, mintha valami baromságot mondtam volna.
- Semmi közöd hozzá. - vágott vissza mókásan. - Inkább segíts ezzel az átkozott csomóval, vagy felkötöm magam vele!
- Hát ezt a gubancot másra nem is tudod használni, mert ez mindenre való, csak arra nem, hogy nyakkendőcsomónak nézzék. - feleltem szórakozottan, majd a kezelésbe vettem a kultúrmadzagot, lévén, hogy Kazuma túl nagy barom ahhoz, hogy megbirkózzon ezzel az egyszerű kis feladattal. - Hihetetlen, hogy segíteni kell benne. Ezt minden férfinak meg kéne tudnia csinálni kivétel nélkül.
- Bocs, nem tehetek róla, hogy anyám nem tanította meg.
- Talán a kínai iskolákban nem mutatták meg, hogy kell? - kérdeztem felnézve rá, miután befejeztem a csomót.
- Utáltam suliba járni. - mondta, bár ez nem volt épp a legmegfelelőbb válasz a kérdésemre. - Indulhatunk?
- Hozom a táskám.
Amíg én a nappaliból felvettem a cuccomat, Kazuma kinyitotta a lakásajtót, én pedig sietve rohantam hozzá, hogy minél előbb a lakáson kívül lehessek, hogy zárni tudjon. A kulcs, amit külön neki csináltattam, amiért együtt laktunk, kattant a zárban, Kazuma pedig csillogó szemekkel nézett rám.
- És, hogy jutunk oda? - kérdeztem, miközben a kapu felé mentünk. - Ugye nem tömegközlekedve?
- Bolond vagy, Macchi. - ingatta a fejét mosolyogva, majd a zsebébe nyúlt, amiből egy slusszkulcsot halászott elő.
A kocsikulcs mellé tartozott egy kis fekete távirányító is, amit Kazuma megnyomott és a lakásom kapuja előtt egy fekete luxusautó, egy Mercedes lámpái villantak fel. Az autó teteje lapos volt, csupán kétüléses, elegáns járműről volt szó. Ötletem sem volt, hogy Kazuma honnan szerzett külföldi kocsit a vacsoránkhoz vagy, hogy mióta van autóra is jogosítványa, de ez az este kezdett nagyon átcsapni egy, a Szürke ötven árnyalatából kiragadott jelenethez. Szóval már egész nyugodtan hívhattam volna Kazuma-t Mr. Gray-nek, mert a méregdrága nyaklánc után még egy ilyen autóval is képes volt meglepni engem.
- Na, mit szólsz? Jobb, mint egy busz? - kérdezte, miközben kinyitotta nekem az ajtót.
- Az nem kifejezés. De honnan a fenéből telik neked ilyen autóra?
- Ne aggodalmaskodj, ez nem az enyém, csak kölcsönzöm. - felelte, majd biccentett az ülések felé, mire befészkeltem magam a helyemre, Kazuma pedig az autót előröl megkerülve, beült mellém a szomszédos ülésbe, a kormány mögé.
- Ennyire meg akarsz szabadulni az apád pénzétől? - kérdeztem gyanúval a hangomban, de a fiú egy ideig váratott a válasszal, amíg elindította a kocsit és elhajtott a házunk elől.
- Te mindenre folyton csak magyarázatot keresel. - mondta kissé csalódottan. - Olyan nagy baj, hogy egy este erejéig kényeztetni szeretnélek?
- Nos, ez az első randink, amióta együtt vagyunk és egyetlen romantikus pillanatunk talán akkor volt, mikor otthon filmeztünk. Azért egy ötcsillagos étterem és az otthoni házimozi és égett popcorn között bőven van különbség. Amikor azt ígérted, hogy vacsorázni viszel, nem gondoltam, hogy ilyen helyre gondolsz, én beértem volna egy sokkal olcsóbbal is, ahová nem kell annyira kiöltözni. Kérlek, mondd, hogy ez nem a gyerekvállalós hülyeséged miatt van!
- Ne félj, nem amiatt csináltam. Mindössze elhatároztam, hogy nem akarok többé az apám befolyása alatt élni, de ezt neked is megmondtam, nem véletlenül vagyunk együtt. Szeretnék végre a saját lábamra állni, dolgozni akarok, de amíg van 6 millióm, addig semmi nem motivál arra, hogy asztalos legyen belőlem, ha érted.
- Asztalosnak tanultál?
- Nem ez a lényeg. - motyogta kioktatóan. - Hanem, hogy már túl vagyok a múltamon. Elverem a lóvét az utolsó centig és most mi lenne, ha ahelyett, hogy a pénzem felől kérdezősködnél, élveznéd velem ezt az estét?
Erre a kérdésére aztán nem válaszoltam, csak rácsúsztattam a kezemet Kazuma kézfejére, ami a sebváltón pihent. A fiú fogta a jelet és halványan elmosolyodott, én pedig az ablakon kibámulva fürkésztem az éjszakai várost. Mindeközben azon járt az eszem, hogy vajon honnan van Kazuma apjának ennyi pénze és miért hagyta azt a fiára? Lehetséges, hogy piszkos üzletből van, és azért akar Kazuma minél hamarabb megszabadulni az apja örökségétől? És vajon a pénznek köze van a gyilkossághoz, amit az apja elkövetett és, amiért most börtönben ül? Ha igen, vajon a pénzért követett el mindent? És egyáltalán, ha ilyen hatalmas sárkánydémon Kazuma apja, miért nem szökik meg egyszerűen a börtönből? Miért nyugszik bele a halálába és várja a cellájában, hogy júliusban kivégezzék?

Mindenkinek nagyon kellemes szombat reggelt kívánok! 🌸
Meghoztam a következő epizódot, melyben kezdetét vette az ígért vacsora, Kazuma és Macchi első randija. Remélem, mindenkinek tetszett a fejezet. Szerdán hozom a folytatást! 😘