Démon a szobámban [Story of the Silver Demon] ✅

Episode 16: Jóéjt puszi

Aznap egyedül mentem haza a suliból a szokott úton. Szerencsémre Kojimaék előtt meglógtam, így nyugodtan mászkálhattam az utcán. Nem tudhattam, Kazuma mit akar elintézni iskola után, de semmi kedvem sem volt kideríteni, sőt, örültem is neki, hogy időt hagy nekem felkészülni az esti pokolra.
Hogyan tudnám őt legyőzni, anélkül, hogy komolyabb kárt tennék benne? – csak ez a kérdés cikázott egyre a fejemben. Elvégre a srác egy démon, nem lehet olyan könnyű őt padlóra küldeni.
Amint ezen agyaltam, elhaladtam egy kedves kisbolt előtt, amit valamiért eddig sosem vettem észre.
- Nahát, milyen aranyos! – jegyeztem meg magamban, miközben a kirakatba állított dísztárgyakat csodáltam, majd tekintetem megakadt egy érdekes dolgon.
Az a valami pedig egy fűszernövényfüzér volt, amin nagy szerencsémre fahéj is akadt.
Már baktattam is be az üzletbe, ahol az eladó kedvesen mosolyogva köszöntött egy enyhébb meghajlás keretein belül, én pedig a bódító illatoktól elkábulva majdnem elfelejtettem felelni a kérdésére, hogy mit is parancsolok.
- Elnézést, - kezdtem bele az érdeklődésbe. – a kirakatból láttam egy fahéjfüzért, és szeretném megérdeklődni, hogy vihetnék-e el belőle néhány darabot.
- Természetesen, azonnal mutatom a kínálatot. – mondta, majd kettőt fordult és elém tette a hosszabbnál hosszabb fahéjfüzéreket, amikből válogattam egy párat. – Mást esetleg parancsol?
- Illatgyertya van esetleg? Abból is a legjobb a fahéjas lenne.
Egy kisebb bevásárlószatyornyi fahéj illatú cuccal tértem haza, szerencsémre Kazumanak még híre-hamva sem akadt, így kényelmesen elrendezhettem ezeket a lakásban. Minden helyiséget gondosan telepakoltam vele, kivéve a vendégszobát, ami az övé volt. A tervem szerint kellően rosszul lesz a fahéj és az erős fűszerek szagától, így az lesz majd az egyetlen hely, ahová menekülhet előle. Nem tudtam pontosan, milyen hatást vált majd ki belőle, de mire az egész ház tele lett az illatgyertyákkal és a füzérekkel, már én is émelyegtem az erős illattól.
- Megjöttem, Macchi! – nyitott be a bejáraton, én pedig csendben lapítottam a konyhában.

Kazuma mit sem sejtve csukta be az ajtót, hallottam, ahogyan nyüszögve megszabadul a cipőjétől. Kicsit később ért haza, mint arra én számítottam.
- Minden rendben volt a hazafele úton? – kérdezte a konyhaajtóba érve, én pedig rá néztem halványan mosolyogva.
A fiú arca eltorzult, olyan grimaszokba rándult, amiket sosem gondoltam, hogy valaha is látni fogok. Az undor és a szörnyülködés lett úrrá rajta, én pedig kíváncsian figyeltem, ahogyan a szag az agyáig hatol ezzel lezsibbasztva azt, mintha valami szadista lennék.
- Mi ez a furcsa... - kérdezte a szája elé tapasztva a kezét, majd elejtette a nejlonszatyrot, amiben ráment hozott. – Mit kotyvasztasz?
- Sütit sütök. – feleltem elégedetten. – Pitét.
Hirtelen hátrálni kezdett a kezével telegetve maga előtt, mígnem az bele akadt az egyik füzérbe. Akkor vette szemügyre rendesen az ellenségét és körvonalazódott benne, mit is érez valójában.
- Mit tettél? – kérdezte. – Mi ez az egész?
Nem feleltem, csak úgy meredtem rá, mint aki azt akarja éreztetni vele, tudnia kell a választ erre a kérdésre. Tudta is nagyon jól... csak nem hitte el.
- Menj és fürödje le! – parancsoltam ellentmondást nem tűrően, mintha tegnap óta ismét én diktálnám a szabályokat. – Nincs mit megmagyaráznom.
Kazuma hallgatott, majd puffogva vonult be a fürdőbe vizet engedni magának, én pedig csendben folytattam a dolgom. Szokás szerint rengeteg ideig lubickolt bent, pedig még a mosdóba is tettem egy-egy illatgyertyát, de azoknak nem volt ám olyan erős szaguk.
Egy óra múlva láttam Kazumat viszont, mikor is nagy nehezen kivánszorgott a fürdőből egy szürke, könnyed rövidnadrágban és egy fehér pólóban, amelyen egy apró pandafej díszelgett. Nagyon aranyos volt.
- Tudom, miért csinálod ezt. – mondta közömbösen, mire furcsállva pillantottam rá. – Azt hiszed, így padlóra küldhetsz engem? Kicsinálhatsz ezzel?
- Nagy tévedésben vagy. – helyesbítettem. – Én nem kicsinálni akarlak, hanem megállítani. Bocsánat, ha nem akarok démoneledel lenni, nem tehetek róla.
- Nekem lényegében ugyanaz a kettő, elvégre azt akarod elérni, hogy ne egyelek meg. Pedig megmondtam reggel, nem fogok lemondani az örök életről, lehetsz akármilyen kedves és szép lány... - akadtak a torkán a szavak, mikor sikerült realizálnia, mit mondott.
Kérdően néztem rá, ő pedig enyhén elpirult és félre kapta a tekintetét.
- Nem úgy értem. – mentegetőzött. – Ha nem is ma este lesz a napja annak, hogy kioltom az életed, egyszer majd meg kell tennem. Ha szórakozni akarsz velem, tedd csak, de nem fogsz szeretni, ha dühös vagyok.
- Szóval haragszol a fahéj miatt? A szobádba nem tettem.
- Adta az ég. – hálálkodott felszínesen. – Irtó fáradt vagyok a mai nap után, ha nem tudnék aludni, biztosan nem úsznád meg épp bőrrel.
- Akkor hát, nem tartasz velem, a vacsorával?
- Fahéjat tettél a pitébe, gondolod, hogy megeszem? Inkább megyek aludni, semmi kedvem ezt a bűzt szagolni.
Félmosolyra húztam a számat, a tervem úgy látszott, sikeres. Kazuma arcáról nem tűnt el az a grimasz és olyan ritkán vette a levegőt, hogy majdnem bekékült a feje.
- Nem kéne ezt kibírnod, ha felhagynál a megevésemmel.
- Ezt már megbeszéltük, nem hagyom el ezt a házat addig, amíg a fogaim közt nem végzed. – mondta lágyan, mire felfigyeltem, hiszen ehhez a mondatához egy agresszívabb jellem jobban társult volna. – De... a terveim igencsak dugába dőltek a tegnap este óta. Nem terveztem neked megmutatni az alakomat, egyelőre még nem akartalak bántani. Nincs mit tenni, egy ideig még együtt leszünk és annak a tudatában leszel, hogy vagyok, ami vagyok.
- Ugyan miért akarnád húzni az időt ezzel? – kérdeztem furcsállva.
- Legyen neked az mindegy. Így döntöttem, még nem eszlek meg, azzal várhatunk. Komoly veszélyt sem jelentesz, hamar túl leszünk ezen az egészen, kevesebb, mint 3 hónap múlva visszamegyek Kínába, de már úgy, mint egy igazi halhatatlan.
Kazuma szomorú ábrázata kissé megrémisztett. Mintha lelte volna őt valami olyan, ami romba döntötte az örökké mosolygó és vidám, gyermeki lelkét. Talán az iskola utáni programja... nem tudom.
- Jó éjt, Macchi! – mondta, majd elém lépett, mire ijedtemben megmarkoltam a konyhapult szélét, amint közel hajolt az arcomhoz. – Hát már egy jóéjt puszit sem kapok?
Elkerekedtek a szemeim. Miről vakerál ez nekem?
- Megint nagyon közvetlen vagy. – mondtam.
- Ide a puszimmal, vagy most rögtön megeszlek. – parancsolta, mire összepréseltem az ajkaim.
Kicsit megijedtem a kijelentésétől, elég határozottnak tűnt. Bele kellett mennem a játékba...
- R-Rendben. – suttogtam pirulva. – De ne merd elfordítani a fejed közben!
Kazuma félmosolyra húzta a száját, én pedig nyomtam egy gyengéd puszit a puha arcára, ajkaimban a vér kásássá fagyott a hidegtől. Úgy éreztem... kiugrik a szívem zavaromban.
- Aludj jól, Drágám! – kacsintott savanyúan mosolyogva, fogai ismét élesebbek voltak a kelleténél.
Kazuma elhagyta a konyhát és a szobájába ment, aznap este nem láttam őt abban az alakban.

Helóka minden kedves olvasómnak! 🌸
Hogy telik a szombat? Én gyorsan befejeztem nektek ezt a részt, remélem, tetszett 😄😍
Igyekszem hozni majd a folytatást. 😘
Jók legyetek! 😙