Démon a szobámban [Story of the Silver Demon] ✅

Episode 11: Szerződés

Az egész napom a suliban nyugodtan telt. Reggel, mikor beértünk az épületbe, Tamazaki-kun összeszidta Kazumat elég alaposan, amit meg is értettem, de miután az ezüsthajú előállt a fantasztikus ötletünkkel, miszerint össze fogunk költözni, Tamazaki-kun egyből más hangnemben folytatta. Én úgy tudtam, srácoknál ez nem éppen jellemző, de hamar elkezdte gyakorolni rajtunk a shippelést.
Kojima aznap nem jött iskolába, minden bizonnyal lebetegedett a tegnapi, félmeztelen kosarazástól. A haverjai is nagyon csendesek voltak, nem volt senki, aki belém tudott volna kötni bármiért is.
Szinte az egész napomat Kazumaval és a többiekkel töltöttem. Momo-channal nagyon jól egymásra találtunk és élmény volt nézni, ahogyan Saga-kun Tamazaki-kunt ugrasztja. Régen volt már, hogy annyit nevettem az iskolában.
Tanítás után Kazuma hazadobott, majd el is ment Tamazaki-kunhoz a cuccai miatt, én pedig addig kitakarítottam a vendégszobát szépen, alaposan.

- Macchi! Megjöttünk. - hallottam meg Kazuma csengő hangját az előszobából, és már futottam is feléjük.
- Üdv újra! - üdvözöltem őket mosolyogva, majd eléjük toppantam.
- Jesszus. - szörnyülködött Kazuma, mikor rám nézett. - Mekkora por van abban a szobában? Tiszta kosz az arcod.
A fiú óvatosan megnyalintotta hüvelykujját, majd elkezdte az arcomat tisztogatni, mintha valami anyacica lenne, aki épp a kölykét mosdatja.
- Ez a nyálad te tökfej! - ellenkeztem. - Azért ennyire még nem vagyunk jóban.
Sikeresen kikecmeregtem a srác fogásából, mire ő csak elnevette magát. Tamazaki-kun bőszen hurcibálta a dobozokat a lakásba, nekem pedig csak annyi dolgom volt, hogy irányítottam a két fiút, melyik dobozt hova pakolják, hogy ne legyen útban. Alig 10 percet vett igénybe, mire az összes cuccot behordták.
- Nah, ezzel kész is volnánk. - porolta le magát Tamazaki-kun.
- Kösz, haver. Nem is tudom, mire mennék nélküled. Most legszívesebben magamhoz ölelnélek.
- Jól van, jól van. Csak semmi langyulás. - vágta gyengéden vállba Kazumat. - Inkább arra figyelj, hogy ne szúrj el semmit, mert ha Kitayama-san kivág téged innen, akkor nem akarlak újra az ajtómban meglátni.
- Úgy lesz. Kösz még egyszer mindent.
- Nincsen mit. Na, szevasztok.
Tamazaki-kun kettesben hagyott minket a dobozokkal, hiszen a pakolás többi része ránk kellett, hogy maradjon. Neki is álltunk szépen kinyitogatni a kartonokat és elkezdtük a pepecselős műveletet.
- A nagybátyád nem fog haragudni, ha megtudja, hogy beköltöztem hozzád, ráadásul az ő szobájába?
- Nem hiszem. Nem szokott erre járni, szerintem, van valakije kint külföldön. Mikor legutóbb itt járt, akkor rengeteget telefonált suttogva és valahogy teljesen más ember volt. Szinte már csak telefonon tartjuk a kapcsolatot. Ő messziről fent tartja nekem a házat, de ha el is jön meglátogatni, 2-3 napnál nem marad tovább. Szerintem legközelebb majd csak a nyár folyamán látom.
- Nahát. Akkor nem aggódom, hogy esetleg kidobnak a házból. Feltéve persze, ha te majd nem akarod ezt megtenni.
- Ugyan miért akarnám? Elvégre jól kijövünk és, amíg csak barátok vagyunk, addig nem aggódom. Valaki az iskolában már a fiújával is együtt él, szerintem nincs ebben semmi rossz. Neked meg úgyis gyengéid a szép lányok, nem hiszem, hogy bármi butaságon járna az eszed, mert már megtetted volna.
- A lányok csak úgy vannak. Vonzom őket, nem tehetek arról, hogy ilyen lehengerlően jóképű vagyok. - villantott egy egoista vigyort. - De akkor is... most, hogy áthordattam Toshiéktól a cuccaimat, nem akarom, hogy 2 hét után vissza kelljen mennem.
- Értem. Nos, akkor mit szólnál ahhoz, ha írnánk egy szerződést? Végül is, albérlésnél szokás ilyet, hogy az új lakó egy megadott ideig semmiféleképpen nem dobható ki a lakásból.
- Ez egy remek ötlet. Csináljuk meg!
- Rendben. Akkor hozok papírt és egy tollat.
Elrohantam a szomszéd szobába írószerért és papírosért, majd visszatértem Kazumahoz. Leültünk a kisasztalhoz, én pedig elkezdtem írni a hivatalos szöveget, miszerint Kazuma a mai naptól számított 3 hónapig nem tehető ki az albérletéből, bármennyire is szeretném, hogy elhagyja azt.
- Tényleg! - csaptam a homlokomra. - Az albérleti díjról még nem is esett szó. Hogyan oldjuk meg ezt a kérdést?
- Van 6.000.000 ¥ a számlámon. Már csak elég lesz egy darabig. - közölte mosolyogva egy enyhe vállrándítás mellett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki ennyi pénzt cipel magával egy bankkártyán.
- Ezt most nem mondod komolyan!?
- Máris jó pasinak tűnök a szemedben, mi? Szeretnél a barátnőm lenni, hogy elkényeztesselek?
- Jaj, ne már! Hagyd ezt! - fintorogtam. - Akkor gyorsba kiszámolom az anyagiakat, hogy később ebből se legyen gond.
- Rendben, számold csak.
Mire készen lettem az egész szöveggel, már alig maradt egy kis hely a lap alján, ahova tudtuk írni az aláírásunkat. Először ő firkantotta alá a nevét, miután alaposan átolvasta a „szerződés" feltételeit, majd én kaptam kézhez a papírt. Eddig észre sem vettem, milyen szép kézírása van Kazumanak. Ez a fiú mindig tudott nekem valami új meglepetést okozni. Vezetéknevét a Fehér és a Folyó kanjijával írta, a keresztnevét pedig a Béke és az Igazság karaktereivel véste a papírra.
Én is aláírtam a megállapodásunkat, majd a fiúra néztem.
- Nincs tanúnk. - mondtam.
- Oh... ez igaz. Majd holnap szerzek én két nagykorú aláírást. Meg vannak a kapcsolataim. Már ennyit csak csalhatunk egy nem hivatalos szerződésen.
- Rendben van. - adtam át neki a papírt. - Akkor ezt neked adom. Ha aláírattad, akkor utána is maradjon csak nálad, hogy tudd lebegtetni a szemem előtt, ha ok nélkül ki akarnálak dobni.
- Oké. - bólintott. - Három hónapnak elégnek kell lennie, hogy rendesen összeszokjunk. Sőt, talán még sok is lesz. - mosolygott sejtelmesen, mire én egy kicsit összehúztam magam.
Kazuma zsebre vágta az írásos egyezményünket, majd kezet nyújtott.
- Áll az alku, Hölgyem?
- A-azt hiszem. - ráztam vele kezet bizonytalanul.
- Mond csak, Dorotti még mindig nem került elő?
- Sajnos nem és szerintem nem is fog. Vehetek egy új aranyhalat.
- Nahát... milyen kár. Részvétem a veszteségért. - mondta kajánul vigyorogva.
Mégis, hogy tud valaki úgy részvétet nyilvánítani, - még akkor is, ha az elhunyt egy aranyhal - hogy mosolyog közben?

Yo Minna 🌸
Meghoztam a sorozat következő részét. Remélem tetszett 😍😍 Megint egy csomó lemaradást be kell majd hoznom, nem tudom mikorra fogom tudni a kövi részt megírni, de igyekezni fogok 😚😚
SPOLIER: a 12. Epizódba tervezem leleplezni Kazumat 😏😏 Remélem várjátok 😉
Ha tetszett a rész, kérlek, nyomj rá egy csillagot ⭐