Démon a szobámban [Story of the Silver Demon] ✅

Episode 39: Helyette (+18)

Az este gyorsan elért minket, Momo-chan és a többiek pedig 6 óra tájékán hagyták el a lakást, hangosan szidalmazva Toshinori viselkedését. Szegény srác kiérdemelte magának a legmegbízhatatlanabb ember címet, bár én nem is rá haragudtam, inkább Kazuma-ra.
Türelmetlenül ültem az ágyamon, vártam, hogy a srác végezzen a zuhanyzással. Kazuma álmos tekintettel és kócos, vizes hajjal lépett be a szobámba, hiszen már egyáltalán nem volt szokatlan, hogy együtt alszunk, akárcsak egy igazi szerelmespár. Az arca olyan bánatos volt és a meggyötört ábrázata láttán egyszerre éreztem magam jogosan dühösnek és végtelenül szánalmasnak.
- Macchi... én esküszöm, hogy nem szándékosan csináltam. – kezdett bele mentegetőzésbe, a tekintetén észrevettem, hogy megszabadult a részegségtől. – Fogalmam sem volt, hogy bulit akarsz nekem szervezni.
- Attól még ez nem mentség. – feleltem szigorúan. – Ha nem szerveztem volna semmit neked, akkor sem szabadott volna ezt tenned. Aggódom érted. – vallottam szomorkásan, mire lefagyott a tekintete. – Én tudom, hogy nehéz neked most ez az egész, de engem nagyon elkeserít, hogy felelőtlenül viselkedsz. Toshinori-val együtt benne voltál a bajban, ittatok és verekedtetek. – léptem ekkor elé és végigsimítottam hideg arcbőrén. – Mit csináltál még, ami miatt aggódnom kéne?
- Ajj, semmit, Machiko! – szólt rám ingerülten, majd levette a kezeimet az arcáról és mélyre fúrta magát a tekintetemben. – Nem vagy az anyám, hogy így óvj mindentől!
Kazuma megkerülve engem az éjjeliszekrényhez lépett, hogy elérje a telefonját, nekem pedig a nyelvemre kívánkoztak az igaz szavak, amiktől szerettem volna megszabadulni, de tudtam, hogy a szerelmem lelkének nem tenne jót. Ennek ellenére az eszem nyerte a csatát.
- Igaz, én nem vagyok az anyád, az anyád halott. – mondtam határozottan, mire rám kapta a pillantását. – Most én vagyok itt helyette, nekem ugyanolyan fontos az épséged, mint neki. Ezért vagyok veled, szeretlek és nem akarom, hogy bajod essen.
- Te meg miket beszélsz? – kérdezte zaklatottan. – Fogalmad sincs arról, hogy min megyek jelenleg keresztül érzelmileg. Jó lenne, ha megengednéd, hogy azt csináljam, amit szeretnék.
- Nagyon jól tudom, min mész keresztül. Én is elvesztettem a szüleim, nem rémlik? De nem hiányzik, hogy téged is melléjük temesselek. – éreztem, amint abban a pillanatban elcsuklik a hangom és a pillanatnyi néma csendben csak Kazuma kíváncsi pillantása maradt nekem. – Azt már nem viselném el semmi esetre sem.
Szomorúan kémleltem a földet és simítottam végig mindkét karomon, hogy melengessem a félelemtől kihűlt testemet, mire Kazuma csak megenyhülően kifújta a levegőt, elém lépett és egy finom csókot lehelt a homlokomra.
- Olyan butaságokat tudsz néha mondani. – ült le az ágyam szélére és megfogta a kézfejem, hogy maga elé vezessen, majd az ölébe húzott. – Igazad van. Az apám sosem törődött velem és valószínűleg a pokolban van, anyám sincsen már, szóval... te vigyázol rám helyette.
- Így van. – helyeseltem. – Vigyázni is fogok rád, ahogyan te is vigyáztál rám egészen eddig. Hiszen te vagy az én testőröm.
- A testőröd? – húzta fel kíváncsian az egyik szemöldökét, majd pimaszul elvigyorodott. – És mondd csak, egy testőr kikezdhet azzal, akit meg akar védeni?
Kínosan felnevettem, hiszen ez az egész szituáció az ő részéről kezdett átcsapni valamiféle piszkos kis szerepjátékba. Legalábbis az arcáról ezt olvastam le, de a veszély ellenére belementem a dologba.
- Most viccelsz? – kérdeztem vissza szórakozottan. – Kötelező kikezdenie vele.
- Ez esetben vállalom a testőrködést.
A szavai valósággal simogattak, minden egyes mondandója mézédes és romantikus volt, egyszerűen ellenállhatatlan vágyat éreztem.
Kazuma csendesen hajolt a számra, majd lehelt egy finom puszit az ajkaimra, ami aztán gyengéd csókolózásba torkollott. A fiú lágyan simogatta a combomat, amik takaratlanok voltak a hálóingem miatt és hideg érintésébe belebizsergett az egész testem, minden egyes sejtem táncra kelt bennem. Valami furcsát éreztem akkor magamban, amit már korábban tapasztaltam.
- Kazuma... - suttogtam vággyal teli hangon, mikor elváltunk egymástól, a fiú szemei pedig elkerekedtek döbbenetében.
Könnyed mozdulattal döntött engem a hátamra épp úgy, hogy a fejem már a párnáján pihent, azután megszabadult a testérő feszülő, fehér trikójától. Sietve kúszott a lábaim közé és kissé rám nehezedve ismét nekiesett az ajkaimnak, a szám belsejét pedig puha nyelvével ostromolta. A kezeim ismét öntudatukra ébredtek, belekapaszkodtak a fiú hátába, aki ettől felbátorodva kisebb nyomást mért a csípőmre a már ágaskodó férfiasságával. Mondanom sem kell, ekkor kissé megrémültem és tudtam, hogy innen már nincs választás, vagy visszaút. Én magam sem tudtam parancsolni a saját testemnek... akkor Kazuma hogyan tudott volna?
- Macchi... - motyogta alig hallhatóan. – Ha tudnád... ha tudnád, mennyire kívánlak...
Tudtam. Tudtam, hiszen én is ugyanannyira akartam, csak épp nagyon féltem és a gyomrom annyira görcsölt az idegességtől, hogy szívem szerint inkább nem hajszoltam volna bele magam. Mégis megtettem.
Kazuma a fülemhez hajolt, majd halkan suttogni kezdte, miközben kezeit ökölbe szorította, hogy féken tartsa a vágyait:
- Kérlek... kérlek, mondd, hogy te is akarod. – kérlelt halkan, de ez sokkal inkább volt parancs. – Mondd, hogy akarod, mert én innen már nem tudom visszafogni magam.
Játékosan beharaptam az alsó ajkam, majd szelíden bólintottam felé, mire megeresztett egy gyenge mosolyt.
- L-lekapcsolhatom a világítást? – kérdeztem zavarodottan, mire most ő bólintott.
Lassan nyúltam a mellettünk lévő éjjeliszekrény tetején elhelyezett lámpa kapcsolója felé, de mielőtt elértem volna azt, Kazuma elkapta a kezemet és visszavezette azt a párnára, a fejem fölé.
- Csak vicceltem. – húzta a száját perverz vigyorra, majd összekulcsolta az ujjait az enyémekkel. – A sötétben nem látnék belőled semmit.
Ekkor kicsit beparáztam, de mielőtt bármit is mondhattam volna, Kazuma a sajátjával tapasztotta be a számat, másik kezével pedig lefelé indult el felfedezőútra. Hosszú, zongoraujjai elérték a fehérneműm szegletét, ahol finoman kezdtek játszani a bőrömön, majd a fiú óvatosan benyúlt a bugyim alá, ezzel felfeszítve az anyagot és belém hatolt velük. A számat elhagyta egy gyenge nyögés, amit Kazuma csókja fojtott belém.
Miután már eléggé felizgatott ahhoz, hogy ne fájjon annyira, ha dolog megtörténik, teljesen levetkőzött és lehúzta rólam is az engem takaró fehérneműt és a hálóinget. A fiókba nyúlt, gumit vett elő és kibontotta a picurka csomagot, majd ügyesen felhelyezte azt a merevedésére.
- Karolj át! – parancsolta, mire örömest kaptam a nyakába, mikor megéreztem a szétfeszítő érzést odalent.
A dolog kissé nehezen ment, hiába időzött el Kazuma annyit rajtam, attól még kellemetlen érzés volt, de szerencsére óvatos és odafigyelő srác kezei közé voltam bízva. Igyekezett, nehogy megsérüljek, vagy nagyon fájdalmas emléket szerezzek.
Mikor aztán Kazuma kemény férfiassága tövig belém hatolt végre, egy hangosabb „Au" elhagyta a számat, mire a fiú ijedten megállt, hogy megszokjam a méreteit és kíváncsian pislogott rám.
- Minden oké? – kérdezte aggódóan. – Nagyon fájt?
Erre csak megráztam a fejem, mire elvigyorodott és ismét az ajkaimat kezdte falni.
Lassan kezdte el mozgatni a csípőjét először, én pedig igyekeztem minél nagyobb terpeszt csinálni, hogy csillapítsam a feszítő érzést, ami a dolog elején ért. Idegen volt nekem ez az egész, mind az érzések, a hangok, amiket Kazuma adott ki felettem és, amik az én számat is elhagyták, mind a rettenetes gyomorgörcs és idegesség, ami úrrá lett rajtam a mérhetetlen gyönyörön és élvezeten túl. A testem úgy reagált le bizonyos dolgokat, mintha tudta volna, mit kell tennie, a hátam ívben megfeszült, a sajgó pontjaim több érintést kívántak és, ahogyan a csendes éjszakában egymáséi lettünk most először, hamarosan az élvezetünk közös gyönyörré olvadt össze.

Sziasztok! 🌸
Nem... nem, ezért a részért én nem vállalok olyan nagy felelősséget 😂😂😂 Igazából igyekeztem minél barátságosabbra írni a korhatáros jelenetet, remélem, mindenkinek tetszett és ezzel a résszel nem rondítottam bele az olvasóim elvárásaiba. 😍😘

UI: Jövőhéten nyaralni vagyok és wifi az nem lesz, de ha minden igaz, össze tudom hozni a publikálást a héten. Ha mégis elmaradna, nagyon sajnálom és bocsi. 🙏