Démon a szobámban [Story of the Silver Demon] ✅

Episode 17: Végleges döntés

Szegény füzéreim és illatgyertyáim nem érték meg a másnap reggel 7 órát sem, Kazuma mindet kidobálta időben, az éppen jövő szemetes pedig már vitte is a telepre. Szemeim szikrát szórtak a dühtől, mondhatom.
Másnap reggel, készülődésnél elvette a fogkefémet, amiért tíz percet kergettem a lakásban és benézett a szoknyám alá! Hát hova gondol ez a lökött? A tegnapi letörtségéhez képest most igencsak elemében volt...
A suliban ismét összegyűltünk a srácokkal, ezúttal a folyosókat róttuk mindannyian, és egymást elnyomva beszélgettünk, mígnem Kazuma meg nem említette fennhangon az tegnapesti puszit, amit adtam neki.
- Nahát, haladunk a vége felé! - nevetett Tamazaki-kun engem fürkészve és mosolyogva, Momo-chan pedig a nyakamba ugrott.
- Miért, mi lesz ennek a vége? - kérdezte tőle Miyagi-kun.
- Hát, ha gyerek nem is, de... tudod. - felelte kissé halkabban, de mindenki értett mindent, nekem meg lejátszódott a fejemben a kép és... ISTEN ŐRIZZ!
- Azért ne szaladjunk úgy előre! - csitítgatta őket Kazuma. - Az esküvő előtt semmiképpen sem lesz ilyen. Látnotok kellett volna, mennyire félt, mikor kértem azt a puszit. - nevetett hangosan, mire kiváltam a vonuló tömegből.
- Pukkadj meg! - kiáltottam neki, majd elszaladtam az elágazó folyosón balra.
A lépcsőfordulóig meg sem álltam, és az emeletre vezető lépcsősor legalsó fokára ültem, a térdemre hajtva a fejem. A környéken csend volt, egy lélek sem járt arra, így végre egyedül maradhattam a gondolataimmal. Nem az zavart, hogy Kazuma elárulta azt a puszit, hiszen... az csak egy puszi. Én csupán egy ürügyet kerestem arra, hogy távol legyek tőle. Hiába emberi az alakja és hiába nem bántott engem legutóbb, ez a srác az életemet veszélyezteti és kilátástalan a helyzetem, amíg mellette vagyok.
- Most mi a csudát csináljak? - suttogtam magamban.
Nem akartam egy idegesítő, shoujo anime féle főhősnő lenni, aki egyfolytában hisztizik, de nem tudtam mitévő legyek.
Hirtelen léptek zaja ütötte meg a fülemet a lépcsőről, én pedig felpillantottam. Három évfolyamtársam sétált le az emeletről röhögcsélve, mindannyian lányok voltak és, ha jól tudom, Kazuma nagy rajongói.
- Kitayama-san... - motyogta Suzuki Yumiko, aki a három lány közül afféle vezérként emelkedett ki. - Mit csinálsz te itt egyedül?
- Én? - kérdeztem szeppenten. - Csak üldögélek, kicsit felhúztam magam az imént.
- Kazuman? - kérdezte egyszerűen, a fiút a keresztnevén megnevezve, majd lejjebb baktattak a lépcsőn és megálltak velem szemben. - Hallottuk a pletykákat, Kitayama. - folytatta. - Azt csiripelik a madarak, hogy összeköltöztél Kazumaval.
- Az emberek sok olyat hordanak össze, ami nem fedi a valóságot. - álltam fel a helyemről. - Ezek csak pletykák.
- De igazak. - mondta keresztbe font karokkal. - Kazuma lett a leghelyesebb srác az iskolában, minden lány odavan érte, de ez több nálam, mint puszta vonzalom. Az a srác egy angyaléhoz hasonló arccal rendelkezik, bálványozzuk. Nem akarjuk, hogy olyan középszerű csajokkal lógjon, vagy lakjon, mint te.
- Szívesen neked adom, legalább megszabadulok tőle. - feleltem sziklaszilárdan.
- Hogy merészeled megengedni ezt a beszédet, mikor róla... - már emelte volna fel a kezét, de hátulról Kazuma még idejében megragadta Yumiko csuklóját.
- Ha meg merészeled tenni, nem állok jót magamért! - mondta karcos, parancsoló hangon, szemei pedig szikrát szórtak.
Kazuma mellém lépett, majd átkarolt a derekamnál fogva, mire kényelmetlenül kezdtem érezni magam, de egyelőre nem ellenkeztem.
- Miét pont őt? - kérdezte Yumiko hisztérikusan. - Annyi lány van a suliban, miért pont ő kell neked? Én miért nem vagyok jó például?
- Pf... Te túl könnyű lennél. A hozzád hasonló lányokban semmi kihívás nincs. - mondta unottan, ugyanakkor fenyegetően is. - Ezért nem is érdekelsz egy kicsit sem. Most pedig tipli van, mielőtt olyat teszek, amit magam is megbánok.
Yumiko dühösen nézett rajtunk végig, majd intett két barátnőjének és elhagyták a lépcsőházat, ahol kettesben maradtam Kazumaval. Megvárta, amíg a lányok léptei elhalkulnak, majd felém fordult.
- Minden rendben? - kérdezte aggódóan.
- Miért tetted ezt?
- Parancsolsz?
- Ha bántottak is volna, nem mindegy az neked? Döntsd már el végre, kérlek, hogy mit akarsz tőlem! Egy nappal ez előtt még az életemre törtél, megpróbáltál megenni a saját házamban, a suliban meg hol Kojimatól, hol meg az ilyen libáktól mentesz meg.
- Mit akarsz ezzel? Megígértem, hogy nem veszem le rólad a szemem a suliban, nem? Ahhoz te túl értékes vagy, hogy bárki is kárt tegyen benned.
- Én ezt akkor sem vagyok hajlandó elfogadni. Ha meg akarsz ölni, támadj rám, ess nekem, falj fel, ahogyan mondtad, de akkor ne legyél ilyen kétszínű, kérlek! Teljesen összezavarsz... én így... én így nem tudom eldönteni, hogy jó vagy-e, vagy gonosz. - nyögtem ki végül. - Amíg folyton megmentesz, nem fogom félteni tőled igazán az életem, de... azt sem akarom természetesen, hogy megölj. Én csak...
Kazuma halványan elmosolyodott, majd megsimogatta gyengéden a fejem búbját, ami egészen kellemes és most kivételesen melengető érzés volt. Felnéztem rá, ő pedig csillogó szemekkel és angyali mosollyal jutalmazott.
- Ne agyalj ilyeneken! - mondta. - Megmondtam, hogy nem most akarlak megenni, azt sem közöltem, hogyan és milyen módon fogom ezt elintézni, nem? Nem vagyok gyilkos, Macchi. És igazad van, tényleg kétszínű vagyok, nem lenne szabad rád úgy tekintenem, vagy hagynom, hogy megkedveljelek téged, hiszen annál nehezebb lesz a végén ezt lezárni. De nem nézhetem azt sem, ha Kojima bánt, vagy, ha az ilyen stikkesek, mint Yumiko, erőszakot alkalmaznak ellened, mert féltékenyek.
- Meg tudom magam védeni. - feleltem elhaló hangon, mire felnevetett.
- Nekem nem úgy tűnt. Inkább csak álltad volna, hogy egy kétszínű, gonosz, ámbár angyali srác miatt felképelnek.
Kazuma elhúzta tőlem a kezét és a mosoly is lefagyott az arcáról azon nyomban. Furcsállva kezdtem fürkészni a fiút, akinek az ábrázata olyan volt, mintha valamiféle robot lenne, aki nem érez semmit.
- Valóban igazad van. - mondta hamarosan. - Amíg veled vagyok és megvédelek, nem fogom tudni elkerülni, hogy egy nap ne tekintsek rád úgy, mintha jelentenél számomra valamit. Márpedig én nem akarok a vacsorám felé érzelmeket táplálni.
Meglehetősen nehéz volt olvasni a sorok között, de kezdett rossz érzésem lenni ezzel kapcsolatban.
- Akkor zárjuk le ezt. - biccentett. - Ma este!
Na, basszus... ezt én nem így terveztem. Abban reménykedtem, hogy másképpen fogunk dönteni a végén...

Sziasztok! 🌸
Hogy telik a hétvégétek? Hogy minden szép és jó legyen, meghoztam a kövi részt, amiben Kazuma gyorsan meggondolta magát, hohy beinduljanak a cselekmények 😂😂 Hogy Machiko hogyan fog ebből kivergődni, azt még nem tudjuk, de ha nem akar sárkánykaja lenni, jobban teszi, ha sietve kiagyal valamit😄

Ezen a héten elérte a könyvem a rekordhelyezést: #10 a Fantasy listán. 😲😲😲
Nagyon köszönöm mindenkinek a támogatást, ezt nélkületek nem tudtam volna elérni. 😘