Démon a szobámban [Story of the Silver Demon] ✅

Episode 12: Amikor lehull a lepel

Bár nem sikerült mindent kipakolni Kazuma cuccaiból, mégis hajlandó volt a dobozok mellett éjszakázni. Voltak ugyanis olyan kartonok, amiben a nagyon privát dolgait tárolta és megkért arra, hogy ne lessem meg ezeket.
Ahogy ígérte, másnap meg is szerezte a két nagykorú aláírást, így a szerződésünk érvénybe lépett, nem dobhattam ki a házból, bármit is csinál. Kicsit féltem ettől, de reméltem, hogy minden rendben lesz majd abban a három hónapban és utána is. A bácsikámnak meg is írtam, hogy szereztem egy albérlőt, csak hogy legyen róla tudomása.
Az éjszaka hamar elérte a várost és már mindketten a vacsorához és a lefekvéshez készülődtünk. Kazuma 7 órától háromnegyed 9-ig a fürdőben volt, azt hittem sosem végez a mosakodással.
- Mehetsz már. – lépett ki az ajtón, mikor én épp a nappaliban voltam. – Nem kellett volna annyit dörömbölnöd az ajtón. Kijöttem volna.
Morcosan néztem rá.
- Nem azzal van a baj, hogy sokáig fürdesz, hanem azzal, hogy ILYEN sokáig. – vágtam a fejéhez, ő pedig úgy nézett rám, mintha valami bolond lennék. – Megyek és én is letusolok gyorsan. Megmutatom mennyi idő alatt kéne megtenned ugyanezt.
- Rendben. – bólintott. – Siess csak, nehogy megvárass! Terveim vannak veled erre az estére. – mosolygott sejtelmesen, mire a gyomrom bukfencet vetett és kiszaladt a fejemből minden pozitív gondolat a vérrel együtt.
- N-nagyon vicces. – húztam össze a szemöldököm, majd bementem a fürdőbe letusolni.
Alig húsz perc alatt végeztem a mosakodással, majd felvettem a hálóruhámat, azaz egy babarózsaszín, lenge pólót és egy kényelmes, világoskék, buggyos rövidnadrágot, majd megmostam a fogamat és kimentem a fürdőből.
- Kazuma! – kiabáltam a fiúnak. – Merre vagy?
Nem jött válasz a kérdésemre, gondoltam, biztosan a szobájában pihen. Nem is zavartattam magam, elmentem a konyhába, hogy megtöltsem a pocakomat valamivel lefekvés előtt. Amint a konyhapult mögött álltam és kentem a mogyoróvajas szendvicsemet, neszt hallottam a hátam mögül. Hiába volt a halk zaj fenyegető, nem fordultam meg, mert a konyhaszekrény üveglapjában megláttam Kazuma tükörképét, amint mögém settenkedett. Gondoltam, csak rám akart ijeszteni, de arra nem számított, hogy észreveszem, így nem terveztem leleplezni ezt. Azonban valami furcsa volt...
Az üvegen vízpárát láttam csillogni, a levegő körülöttem nedves és hideg volt. Kazuma a vállam felé hajolt, amitől megdöbbentem és el is pirultam egyszerre a zavarodottságtól, hirtelen reagálni sem tudtam a közeledésére, pedig végig tudtam, hogy a hátam mögött van. Jobbjával finoman megérintette a derekamat, érintése vérfagyasztó volt és fájdalmasan hideg, majd arra lettem figyelmes, hogy nagyra tátja a száját és ráharapni készül a nyakamra. Ekkor megfordultam.
- Te meg mi a fenét művelsz? – kérdeztem tőle, de Kazuma csak egy lépést tett hátra ijedtében és mentegetően feltette a kezeit, hogy láthassam őket, de a döbbenet mellett egyfajta furcsa szórakozottság is volt az arcán.
- Én? – kérdezte vissza nevetve, ezzel megvillantva ijesztően fehér és szokatlanul éles fogait. – Az égvilágon semmit. Csak rád akartam ijeszteni.
- Egy frászt! – kiabáltam. – Belém akartál harapni. Mégis mit képzelsz?
- N-ne haragudj. – mondta megbánóan. – Azt hittem mókás lesz.
- Hát ez minden csak nem mókás. A hideg kiráz tőled ilyenkor. – mondtam kicsit visszavéve a hangomból. – Amúgy... minden oké?
- Persze, miért? – kérdezte felrántva egyik szemöldökét.
- Mert sápadtnak tűnsz... vagy én nem is tudom. Eléggé fura az arcod.
- Ah... csak egy kicsit elfáradtam. – magyarázta. – Jobb, ha megyek és lefekszem.
Kazuma csendben elkullogott a szobája felé, én pedig megbánóan néztem utána, mivel azt hittem, azért ilyen rosszkedvű, mert leordítottam a korpát is a fejéről. Elhatároztam, hogy vacsora után bekopogom hozzá és bocsánatot kérek.
Sietve elfogyasztottam a mogyoróvajas szendvicset, majd be is zörgettem Kazuma szobájába.
- Hahó! Kazuma! Bejöhetek? – kérdeztem hangosan, de semmi válasz nem jött. – Már biztosan alszik. – morfondíroztam halkan.
Ennek ellenére benyitottam, mivel nem kaptam nemleges választ.
A szobában nagyon sötét volt, alig láttam valamit. Csak az ablakon beszűrődő telihold fénye adhatott valami támpontot, ez esetben az ágyat, amely felé vettem az irányt, remélve, hogy Kazuma abban fekve alszik. Mikor odaértem, csak akkor fedeztem fel, hogy a fekhely üres és hideg volt. Az egész szobában párás volt a levegő, de ugyanakkor nagyon hűvös is, az ablakra lecsapódott a meleg leheletem. Nem tudtam, hogyan lehetséges ez az egész.
- Kazuma, itt vagy? – kérdeztem körbepillantva a szobában, mikor is megakadt a tekintetem egy csillogó, aranysárga szempáron, ami a szoba egyik sötét sarkából lesett rám.
- Nem kellett volna idejönnöd. – suttogta Kazuma halkan, mire megborzongtam a rémülettől.
- Kazuma, minden rendben? – kérdeztem tőle halkan, ő pedig megindult felém.
Lassan lépdelt, egyenesen a holdfénybe, de én mintha ösztönből cselekedtem volna, hátrálni kezdtem egy kicsit az ágy felé. A fiú kiért elém és megmutatta magát a fehér fényben. Nem túlzom egy kicsit sem azzal, ha azt mondom, rá sem ismertem.
Szemeiben apró lángok gyúltak, tiszta, fehér színe körülötte pedig feketébe fordult. Feje tetején két, apró, kezdetleges agancs növekedett, melyet ezüstös haja alig takart. Karmai hosszúra nőttek, akár az éles kardok, melyekkel ezer életet ki lehetett volna ontani egyetlen suhintással. Fülei hegyesen megnyúltak, mint a démonoknak vagy koboldoknak, szájában pedig éles fogak sorakoztak.
- Mi a fene történt veled? – kérdeztem rémülten. – Minden oké? Nem úgy festesz, mint akivel minden rendben van.
- Hidd el, teljesen rendben vagyok. – felelte mosolyogva. – Csak...
- Cs... Csak? – hebegtem remegő ajkakkal, mire az előttem álló srác hirtelen nekem rontott.
Mire egyet pislogtam, már az ágyában találtam magam, felettem pedig ő támaszkodott és a két csuklómnál szorítva, erősen tartott engem a párnái között. A szám eltátva merültem el a szemében, melyekben akkor prédaként láttam viszont magam, és egy ismeretlen szörnnyet véltem felfedezni a fiúban, aki már nem is Kazuma volt.
- Csak... - folytatta. – nagyon megéheztem.
Lehelete hideg volt, érintése pedig kínzóan erős. Teljesen elhagyott minden reményem, mikor láttam őt magam felett, ahogyan kitátja hatalmas száját a benne sorakozó, borotvaéles fogaival, és ezúttal engem készült felfalni.    

Sziasztok! 🌸
Meghoztam az új epizódot. 😄 Tudom, hogy pont a tetőpont közepén hagytam abba, de direkt volt 😂😂
Hamarosan hozom a folytatást 😉
Ha tetszett, ne felejts el csillagokat szórni magad után ⭐😚
またねえ😍😚