Démon a szobámban [Story of the Silver Demon] ✅

Episode 09: Az első éjszaka

Begörnyedtem a ruhásszekrénybe, hogy előhalásszam a mélyéről a réghasznált vendégágyneműt, majd miután megtaláltam, elkezdtem azt felhúzni a takaróra és a párnákra.
- Felesleges miattam fáradnod. – hallottam meg Kazuma mézédes hangját a fürdőajtó irányából és egyből odakaptam a tekintetem, mely megakadt az ajtófélfát támasztó fiún, aki egy lenge, vékony, szürke nadrágot viselt csupán. – Spórolhatnánk az energiával, amit belefektetsz az ágyazásba, ha beengednél magad mellé.
- Még mit nem. – hordtam le. – Így is elég nagy felfordulást kavarsz. Nem készültem fel arra, hogy ma vendégem lesz, szóval hatalmas a kupleráj. Tiszta ciki... - nyafogtam, mire Kazuma megforgatta a szemeit egy angyali vigyor kíséretében. – Amúgy is, mennyi vizet pocsékoltál, amíg a fürdőben áztattad magad? Másfél órát voltál odabent.
- Sajnálom. – kuncogta. – Legközelebb javítok az időmön. Nem pazaroltam volna annyi vizet, ha egyszerre megyünk tusolni. Te nem akarsz lassan pancsolni egy jót? – kérdezte a szemöldökeit húzogatva, mire én hozzá vágtam a kispárnát és az ahhoz tartozó, falevélmintás huzatot.
- A kezed járjon, ne a szád! – öltöttem nyelvet rá. – Mit ennél vacsorára?
- Húú, miből választhatok?
- Mit szólnál a curryhez? – kérdeztem.
- Az is jó, bár a halat jobban szeretem.
- Hát... Azzal most sajnos nem szolgálhatok. Ha tudtam volna, hogy szereted és, hogy itt maradsz ma este, akkor hozok, de most épp nincs itthon.
- Ugyan, ne fáradj. Nem akarok hálátlannak tűnni, tökéletes a curry.
- Rendben van. – válaszoltam, majd miután sikerült begombolnom az utolsó gombot is a paplanon, gyorsan negyedbe hajtottam és Kazuma kezébe nyomtam, aki még mindig a kispárnahuzattal szenvedett. – Mindjárt kerítek neked egy pólót is éjszakára.
Azzal magára hagytam Kazumat a szobámban, én magam pedig a konyhába indultam vacsorát készíteni, de még előtte gyorsan kerítettem egy egyszerű, fehér pólót, hogy vendégem tudjon mibe aludni az este. Szerencsére voltak itt-ott elszórva férfi ruhadarabok, amiket a bácsikámnak vásároltam, de valahányszor csak hazajött, sosem pakolta be őket a bőröndjébe, így minden felső és nadrág, amit valaha ajándékba kapott tőlem, itthon maradt. Most szerencsére nagy hasznát vettem ezeknek.
- Macchi! – kiabált Kazuma a nappaliból. – Merre vagy?
- Itt vagyok a konyhában. – feleltem neki vissza, majd még egyszer utoljára megkavartam a húst, megtöröltem magam és a kezembe vettem a talált, fehér férfipólót, amit az egyik szék háttámlájára terítettem. – Találtam neked felsőt. – mondtam, miközben kiléptem a konyhából.
Amit akkor láttam, épp ésszel fel sem tudtam fogni. Kazuma ott állt Dorotti akváriuma előtt, kezében pedig tehetetlenül ficánkolt szegény kis aranyhalam, amint ezüsthajú osztálytársam a szája fölé tartja őt, mintha csak lenyelni tervezné. Megtorpantam, torkomban akkora nyomás keletkezett, amint ráordítani készültem, hogy majd szétrepedt. A döbbenettől azonban hiába akadt meg a tekintetem a fiún, szemeim pislogásért könyörögtek, így mielőtt rászólhattam volna, egy pillanatig sötétséget láttam, majd mikor újra kinyitottam a szemeim, Kazuma ártatlan fejjel állt az apró gömbakvárium előtt és rám mosolygott... Hallucinálok?
- Minden rendben van? – kérdezte Kazuma aggódó hangon.
Képtelen voltam válaszolni. Sietve megdörzsöltem a szemeim, de mindhiába, Kazuma továbbra is ártatlanul mosolyogva állt velem szemben, arcán pedig csupán tudatlanságot és meglepődöttséget láttam tükröződni. Mindeközben Dorotti úgy lubickolt tovább a vízében, mintha mi sem történt volna.
- Macchi! – lépett hozzám közelebb Kazuma. – Minden oké?
- P-persze... én csak... - makogtam még mindig kissé ijedten, Kazuma pedig az állam alá nyúlt és megemelte a fejem, hogy tekintetem az övébe vezethesse.
Azok a szemek elvarázsoltak. Nyugalmat és békét árasztottak magukból, mégis volt bennük valami különös, valami titokzatos. Nem tudtam vele tartani sokáig a szemkontaktust.
- A vacsora... - mondtam halkan. – Kész a vacsora.
- Oh... Rendben. – mosolyodott el, majd végigsimította a karomat és eltűnt az étkezőben.
Kellett egy kis idő, mire magamhoz térek az elvarázsoltságból, de hamarosan követtem őt.
Vacsora után szépen megágyaztam neki a hatalmas kanapén, amit nagy örömmel vett birtokba.
- Elmegyek zuhanyozni. – mondtam az ágyon fekvő fiúnak, aki a paplanjával vacakolt.
- Rendben van. Kell kíséret?
- Nagylány vagyok már. – hurrogtam le. – Nem akarom, hogy be gyere a fürdőbe, amíg odabent vagyok, értve?
- Persze, persze. Nézhetem a tévét addig?
- Csak tessék. – legyintettem, Kazuma pedig be is kapcsolta a televíziót, amiben épp az esti hírek mentek. – Keress magadnak valami rajzfilmet. – gúnyolódtam játékosan, majd magamra zártam a fürdőajtót a biztonság kedvéért.
Sietve lezuhanyoztam, majd felvettem a pizsamámat, megszárítottam a hajamat és úgy léptem ki ismét a nappaliba hozzá. Még mindig az ágyon feküdt félig betakarózva, karjával alátámasztotta a fejét és úgy nézte az időjárás jelentést.
- Holnapra esőt mondanak. – közölte unottan Kazuma, majd ásított egyet.
- Ez esetben vinnünk kell magunkkal esernyőt. – feleltem, mire a fiú lenémította a tévét.
- Nem akarsz beszélgetni velem egy kicsit, mielőtt alszunk?
Nagyon csábító volt az ajánlata, de úgy éreztem, nem lenne helyes leülni mellé. Már így is fura volt, hogy a kanapémon alszik, lehet, kissé elhamarkodtam azt a döntést, hogy költözzünk össze.
- Eléggé fáradt vagyok. – mondtam.
- Ez érthető. – bólintott elnézően, majd összehúzta magát, mikor meghallotta a telefonja rezgését.
- Ki az? – kérdeztem.
- O-ó. – jajgatott. – Ez Toshi. Mondta, hogy ne maradjak nálatok sokáig.
- Te nem hívtad fel, hogy ma nálam alszol?
- Nyugi, nyugi! – csitítgatott. – Mindjárt elrendezem vele. Menj csak nyugodtan aludni. Holnap reggel látjuk egymást.
Felsóhajtottam, Kazuma pedig a konyhába sétált a telefonnal, de még onnan is hallottam Tamazaki-kun kiabálását. Ez már az ő bajuk volt.
Bementem a szobámba, becsuktam az ajtómat és bedőltem az ágyamba, azzal pedig nem foglalkoztam, ami a konyhában folyt a két fiú között, telefonon keresztül. Hamar el is nyomott az álom.    

Yo, Minna! 🌸
Meghoztam a következő epizódot. 😊 Remélem, tetszett mindenkinek. Hm... hát Kazuma eddig is titokzatos alak volt 😁😁 Furcsa haj, furcsa szem👀, furcsa magasság stb... De, ideje, hogy lassan összecuccoljanak Machiko-val :) És ha ez megtörténik.... huhú 😍 Lesznek itt izgalmak.
Remélem tetszeni fog 😙😙😙
Köszi, hogy elolvastad, ha tetszett a rész, nyomj rá egy csillagot! ⭐
Legközelebb találkozunk.👄