Minden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...
Ma van a szezon utolsó mérkőzése, amit most is a páholyból fogok nézni. Legszívesebben el se mennék, de Lina miatt megteszem, és szurkolok neki. Reggel elmentem futni, majd hazaérve rendbe tettem a házat. Kimostam, feltakarítottam. Köztudott, hogy utálok takarítani, de néha muszáj, így megcsinálom. Mire mindennel végeztem már délután 3 óra volt. Felkaptam magamra pár ruhát, majd 5 fele elindultam. ( ezt vettem fel)
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
A stadion előtt már várt rám drága barátnőm. Szokásához híven a nyakamba ugrott.
- Sziaa drága barátosném. Miujság veled? Én megvagyok, sőt full izgatott vagyok, te nem? Bocsi, ez bunkó volt, mert te most nem játszol. De nem sokára együtt lépünk már pályára- kezdett el hadarni, így néha csak tippeltem, hogy vajon mit is mondhatott.
- Szia neked is. Nyugi, minden okés. Jó leszel, ne izgulj- nyugtatgattam.
Minden meccs előbb be van zsongva, és ilyenkor nagyon hadar is mellé.
- Fuh, könnyű azt mondani. Most itthon játszunk, nagy rajtam a nyomás, hisz nem akarom pont a rajongóink előtt elrontani. Tudod milyen balfasz tudok lenni ilyenkor- magyarázta.
- Oké, most nyugodj el. Nagy levegő. Ki-be. Minden rendben lesz. Nagyszerű leszel, és megnyered nekünk a meccset. Rúgsz sok gólt, és akkor rettenetesen büszke leszek rád- öleltem meg, majd folytattam- most pedig fogod a cuccaidat, és szépen betolod a nagy hátsódat az öltözőbe, majd a legjobb formádat fogod nyújtani, és meg fogjátok nyerni. Én pedig a páholyból fogom végigszurkolni a meccset- adtam elő kis monológom, mire megszeppenve nézett rám.
- Jajj, mi lenne velem nélküled- ölelt magához szipogva.
- Nah, nyomás- adtam meg neki a kezdő löketet.
- Oké- indult el, de az ajtóból visszaszólt:
- Még, hogy nagy a hátsóm. Ezt pont te mondod?- nevetett fel, és már nyoma sem volt az előbb még szipogó barátnőmnek.
- Nah, nyomás befelé- nevettem el én is magam, mire becsukódott az ajtó, és barátnőm már el is tűnt.
- Nocsak nocsak, kit látnak szemeim- hangokat hallottam magam mögül, mire szép lassan megfordultam.
- Lám lám, a baj csőstül jön. Te meg mit keresel itt?- nevettem el magam kínosan. - Meghívtak a meccsetekre. Neked nem kéne már benn öltöznöd?- kérdezte szemöldökét felhúzva. - Nem raktak ma be játszani- válaszoltam lehangoltan. - De miért? Hisz jó vagy- érvelt. - Nem elég jó nekik- indultam el a páholy felé, majd leültem a szokásos helyemre. - Miért nem igazolsz át máshová, ha itt nem játszhatsz?- kérdezte, miközben leült mellém. - Sokszor gondoltam már rá, de melyik csapatnak kellenék? - Bármelyik csapat összetenné érted a két kezét, hogy náluk játssz- lökte meg nevetve vállam. - Jé, ki van itt- lépett be az ajtón Böde Dani, mögötte csapattársaival. - Sziasztok- álltam fel és ölelgettem meg őket. - Hát te megint nem játszol?- ölelt meg utoljára Dominik. - Hát látod- rántottam meg a vállam. - Na kezdődik- fordítottam tekintetemet a pályára, miközben helyet foglaltak a fiúk is.
