Minden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...
''Ami volt, szép volt, ami lesz, legyen. Fáj elmenni, de csodálatos vágyakozni az ismeretlen után is. ''~ Jean- Pierre Montcassen ~
Olyan hamar eltelt az idő, hogy már csak azt vettük észre, hogy indulnom kell. Sokan kiakartak kísérni a reptérre, de inkább tartottunk egy búcsúestét, ahol mindenkitől egyesével elbúcsúzhattam. Az utazásig minél több programot próbáltunk szervezni a lányokkal, sőt akadt olyan is, hogy a fiúk is jöttek velünk. Egy focikupán is szerepeltünk Lina jóvoltából, amit meg is nyertünk.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Irtózatosan nagy élmény volt, hogy így utoljára együtt játszottunk. Nagyon fog hiányozni.
Végül eljött a búcsúeste. Tele volt az egész ház emberekkel. A válogatottak, a fradis fiúk. Mindenki, akit szeretek, és akik nagyon fognak nekem hiányozni. Fájdalmas volt a búcsú, hisz annyi rengeteg szép pillanatot éltünk együtt át. Mindannyian hiányozni fognak, akármennyire buggyantak is. Mindenki itt volt, eljött, kivéve egy személyt. Egy embert, akit a legjobban vártam. De ő nem jött. Roland. Nem jött el. Alig beszéltünk pár szót azóta, hogy megtudta az átigazolásom. Bántotta őt, hogy nem maradok, engem pedig bánt, hogy nem támogat. Így nem beszéltünk. A lányoktól tudom csak, hogy mi van vele. Bulizgat a fiúkkal, éli az életét.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Indulásom reggelén Lina és Szalai vitt ki a reptérre. Könnyes búcsút vettem legjobb barátnőmtől, és kevésbé könnyeset Szalaitól.
- Vigyázz magadra, jó?- ölelt meg utoljára Lina könnyezve.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Te pedig mindig hívj, jó?- ölelt szorosan.
- Te pedig- néztem ijesztően Ádámra- figyelj és vigyázz erre a lükére, jó?- utaltam Linára.
- Mint a kedvenc egyszarvús pizsamámra- ölelt át nevetve, majd utolsókat integettem, és magam után húzva bőröndömet elindultam becsekkolni.
Leadtam csomagjaimat, majd egy végsőt intve könnyekkel szemeimben elindultam talán egy új élet felé. Most minden meg fog változni. Minden más lesz. Annyira más.
~ Varga Roland szemszöge ~
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kemény edzésünk van ma. Folyamatosan sprintelgetünk. Már vagy 1 óra csak futottunk, mikor Pintér Ádi kérdezett egy érdekes dolgot Domitól, ami az én figyelmemet is felkeltette.
- Hé Doma, Lina miért nincs edzésen? - kérdezte két szusszanás között.
- Szalaival kivitték Andit a reptérre- adta a választ.
Mi? Mi az, hogy kivitték? Hová megy?
- Kivitték? Mert hová megy? - kérdeztem tőle érdeklődésemet leplezve.
Próbáltam normál hangon mondani, ne nagyon tűnjön fel idegességem a téma miatt.
- Most megy ki Barcelonába. Tudod, átigazol- nézett rám szemrehányóan Dominik.
- Az most van? Azt hittem, csak később megy majd ki.
- Nem, jövő héten már edzése lesz, így most kell mennie. Még lakást néz meg ilyenek. De ezt te is tudhattad volna, ha nem lettél volna ekkora gyökér- hagyott itt minket idegesen Domi.
Igaza van, beszélnem kellett volna vele.
- Még is mi a szent szivárványt pukizó pink szarvú egyszarvúra vársz még? Meg akarod várni, míg Hitler feltámad? Menj már te hülye. Még eléred- csapott hátba Böde.
- Majd kimentünk az edzőnél- állt mellénk Batik.
- Kösz srácok- és már rohantam is.
A padról felkaptam a telefonom és a kocsikulcsom, majd úgy ahogy voltam edzőcuccban meg csukában rohantam a kijárat felé. Kocsimba bepattanva tapostam a gázpedálra. Az úton a megengedett sebességnél sokkal gyorsabban száguldottam, majd berontottam a reptérre és az információs pulthoz futottam.
- Elnézést, mikor száll fel a Spanyolországba tartó járat?
- 2 perc múlva, arra- mutatott jobbra egy kedves hölgy, majd megköszöntem és futottam is tovább.
- Elnézést, elnézést- tuszkoltam át magam az embertömegeken rohanás közben, de hiába.
Elkéstem. Messziről láttam, ahogy Andi becsekkol, és eltűnik a kapu mögött. Hagytam elmenni, és el sem köszöntem tőle. Elengedtem őt, talán az egyetlen lányt, akit valaha a lejobban szerettem. Mert szeretem őt. Tényleg szeretem. De elbasztam. És most elment.
- Roli? – szólított meg valaki oldalról.
Tekintetemet le sem vettem az ablakról, ahol végig néztem, ahogy felszáll a gép.
- Mit keresel te itt?- kérdezte Lina döbbenten.
- Hagytam őt elmenni- suttogtam döbbentem.
Leroskadtam a földre, hátamat nekivetettem a falnak és csak néztem ki fejemből. Ezt nagyon elszúrtam. Már késő. Elment. Itt hagyott.
