Minden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...
,,Válassz olyan munkát, amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.- Konfucius"
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Annyiszor elképzeltem már, hogy milyen lehetne a befejezés. Annyi féle lehetőség volt, hogy még sem tudtam a megfelelőt kiválasztani.
Emlékeztek a kezdetekre? Amikor még csak egy Fradis lány voltam, aki néha lépett csak pályára. Aztán jött a Válogatott, majd szépen sorjában a többi.
Annyi minden történt velünk, elsodort minket egymástól az élet, még is visszatértünk. Sok olyan pillanatot mondhatnék, ami a legfontosabb nekem, kezdve a kislányom születésétől, az esküvőig, de még is egy másikat említenék nektek meg. Amikor rátaláltam az igaz barátaimra. Linára, aki ott volt velem a kezdetektől. Dominikra, akivel egy időre külön utakon jártunk, de még is újra találkoztunk és még szorosabb barátságunk lett. Aztán ott vannak a többiek. A fiúk, akiket a válogatottban megismertem. Szalai, Batik, Nagy Ádi, Dzsudzsák, és még sokan mások is. Ott voltak velünk a legszükségesebb időkben is. Támogattak minket, bármi is történt. Király Gabi, akire második édesapámként tekintettem mindig is. Messi, Antonella és a többiek Barcelonában. Nem igazán ismertek, még is hamar befogadtak és barátként tekintettek rám.
És persze Roland. Akit a kezdetekben ki tudtam volna nyírni. De aztán még is valahogy mindent megváltoztatott. Annyi év eltelt, még is mindig szerettem őt, ha nem akartam is. Majd megszületett kislányunk KisBarack, az az Aimee, a szemem fénye.
Annyi barát, aki a családunkká váltak. Annyira különbözünk egymástól, még is így jó a csapatunk. Hiába játszanak sokan messze tőlünk, nem számít. Mindig visszatérünk egymáshoz. Aztán jöhet egy jó buli vagy valami hasonló.
Tudjátok, mi a vicces dolog? Az, hogy itt ülök a szobánkban hajnali 3-kor, ölemben a laptopommal és írom a történetünk befejezését. Egy újság kért fel, hogy írjam le a történetünket. Roland itt szuszog mellett, mit sem sejtve semmiről.
Nehéz volt nekiállnom ennek. A befejezésnek, hisz nehéz tökéletesre megírni. Mert azt akarom, hogy ez tökéletes legyen, ha már döcögősen indult a kezdet. Annyi mindent tudnék mesélni, de attól nem lenne már tökéletes a vég.
Inkább elmesélem nektek, hogy mi történt velünk az utolsó rész óta, jó? Eléggé sok idő telt el, és már talán nem is emlékszem pontosan minden részletre, de igyekszem majd.
Nos, a többiek.
Kezdem a Nagy párossal. Dominik és Daniella.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
