"Ha azt kívánod, bárcsak másvalaki lehetnél, elpocsékolod azt azt embert, aki vagy!"
1 héttel később haza is mehettünk a kórházból. Servando jött értünk a kocsimmal.
- Mindent elraktál?- kérdeztem tőle, mikor kislányomat raktam az autóba és kötöttem be őt.
- Igen, ne aggódj minden itt van. Mehetünk- ült be az autóba.
Én is beültem hátra, majd el is indulhattunk. Servando tegnap érkezett hozzánk. 2 hétig lesz Budapesten, aztán sajnos vissza kell mennie. Addig talán el tudjuk dönteni, hogy mi lesz ezután velünk.
- Batik nem rég írt, hogy ma este tartanak egy szülinapi izét- újságoltam Servinek.
- Az jó, akkor kéne neki néznünk valamit nem?- nézett a visszapillantóban rám.
- Uhum, hazavisszük Barackot, Lina úgy is szívesen vigyáz rá, aztán elmehetünk a plázába- ötleteltem.
- Okés- egyezett hamar bele.
Nemsokára meg is érkeztünk a házamhoz. Míg Servi a csomagokat vitte be, én a kis hölgyet szedtem ki és indultam vele befelé. Hatalmasra nyílt szemekkel nézelődött körbe. Az ajtó előtt megálltam egy pillanatra.
- Üdvözöllek itthon kislányom- nyomtam puszit kis fejére, majd bementünk.
Kioperáltam a hordozójából, majd karjaimba véve szabadítottam meg a fölösleges ruhadaraboktól, hisz bent már nincs hideg. Úgy érzem Lina fázott és begyújtott, így jó meleg fogadott minket.
- Hát megjött- sietett felénk Lina mosolyogva- szia kis hercegnő- vette el tőlem vigyorgó lányomat, majd indult meg a nappali felé.
- Neked is szia- dünnyögtem, majd én is levettem a kabátomat és elindultam utánuk.
A nappaliba beérve a legcukibb látvány fogadott. Lina kezében kislányom már vígan aludt, amit le is fényképeztem és feltettem Instagramra.
- Na és, hogy vagy?- ültem le melléjük.
- Jól vagyok. Alig vártam már, hogy haza érjünk- mondtam mosolyogva.
YOU ARE READING
Varga or Varga ( Varga Roland Fanfiction )
FanfictionMinden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...