"Mi van, ha rájövünk, nem működik a dolog közöttünk? Mégis kitartunk egymás mellett és elfogadjuk, hogy veszekszünk, hogy egyre kevesebbet szeretkezünk, de nem tudunk egymás nélkül meglenni és így éljük le az életünket, néha szomorúan a kialakult helyzet miatt, néha boldogan, mert még mindig ott vagyunk egymásnak. "
Annyi mindent tudnék most nektek elmesélni, de nyilván nem az érdekel titeket, hogy mit csináltunk a költözés utáni. Inkább elmesélem, hogy a kislányommal mi történt 3 év alatt. Felkészültetek? Akkor el is kezdeném a kis mesémet.
Még csak pár hetes volt, mikor kimentünk Amerikába. A hetek olyan hamar teltek el kint, hogy csak azt vettük észre, hogy már jövünk is haza Szalai bulijára, amire természetesen az én kis csöppségem is velem tartott. Mindenki csodálattal nézte Kis Barackot, persze nem az lett volna a célom, hogy eltereljem az ünnepeltről a figyelmet meg ilyenek, csak hát ki nem nézegette volna szívesebben Aimeet, mint Szalait? Hát persze, hogy mindenki. A mindenkire gondolva úgy értem, hogy az összes barátunk jelent volt Szalai buliján, az összes külföldi játékos haverunkkal együtt.
Az eltelt hetek alatt párszor találkoztam Némóval és Zsókával, hisz ők is Amerikában laknak Németh csapata miatt.
Persze, minden nap beszéltem a többiekkel is, hisz Lina és Dominik is hívott Skype- on, míg a többiekkel Messengeren írogattunk egymásnak. Instagramon nyomon követhették kislányom fejlődését, hisz örömmel osztottam meg velük minden pillanatot.
Szóval Aimee úgy nőtt, mint a gomba. Zöld szeme besötétedett, szinte már barna lett, sötét haja pedig kezdett kivilágosodni, de még mindig barna árnyalatú volt. Egyre többet mosolygott, kacarászott. Imádta, hogy ha a Tv-ben focit néztünk. Igaz, még nem látta tisztán a dolgokat benne, de szerette hallgatni. Tisztára a szüleire ütött.
Szerencsére nem a nyűgös gyerekek közé tartozott, keveset sírt, inkább mindig mosolygott. Sokat aludt volt, hogy egész nap felváltva csak evett és aludt. Szerencsénkre. Imádtam minden pillanatban őt nézni. A gödröcskét az arcán, amit tőlem örökölt, a gyönyörű szemeit.
Aztán ahogy nőtt, elkezdett mászni, gügyögni, majd járni is. Éltem legszebb pillanata az volt, mikor kimondta, hogy anya. Jó, ez csak a második szava volt. Kitaláljátok mit mondott először? Na, valamilyen tipp? Oké, elmondom. Épp Budapesten voltunk és épp Fradi meccset néztünk a tv-ben, mikor először megszólalt. Azt hittem csak rosszul hallom, de újra elismételte. Azt mondta, hogy Joli. Először nem értettem, hogy mi lehetett az, de akkor megjelent a képernyőn ő, leesett, hogy az ő nevét ismételgeti.
YOU ARE READING
Varga or Varga ( Varga Roland Fanfiction )
FanfictionMinden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...