Minden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...
"Amikor anya leszel, többé soha nem maradsz egyedül gondolataiddal. Összefonódsz gyermekeddel és mindazokkal, akik csak befolyást gyakorolhatnak az életetekre. " – Sophia Loren
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Sziasztok- sétáltam le a nappaliba, ahol Lina és Batik tévézett.
- Igen. Ja, és azt hiszem mehetünk szülni- mutattam boldogan hasamra.
- Persze, nem vágsz megint át- mondta Lina rám sem nézve.
- Ha az előbb nem pisiltem Niagarát az ágyban, akkor az a magzatvíz volt, szóval jön Kis Barack.
- Persze. Ezt már párszor eljátszottad, nem vesszük be- mondta Lina nem törődöm hangsúllyal.
- Hát jó, akkor megyek busszal. Szerintem most kell jönnie úgy is egynek- néztem telefonomra, majd a kabátomat magamra kapva vettem táskámat a kezembe és indultam kifelé.
Lecammogtam a lépcsőn, és kisétáltam az utcára. Már kiálltam volna a felém közeledő buszhoz, mikor egyszerre rontottak ki a többiek az ajtón.
- Te tényleg nem kamuztál. Jaj, szülni fogunk- kiáltotta ijedten Lina és kapta ki kezemből a táskám.
- Tudtommal csak én fogok szülni, de ha ennyire szeretnéd megosztozhatunk majd- ajánlottam fel, de fel kellett kiáltanom a fájdalomtól.
- Szálljatok be- hozta az autót Bence.
Lina szállt be először hátulra, majd segített bemászni. Elfeküdtem az ölébe, hogy kényelmes legyen. De sajnos sehogy sem volt már kényelmes. Majdnem 5 percenként azt hittem, hogy bekakilok a fájásoktól, de szerencsére nem volt szarügy.
- Minden rendben lesz- törölgette izgatottan homlokomat Lina, miközben a kórház felé száguldottunk.
- Még- üvöltöttem rá, mert épp jött egy hatalmas fájás.
- Mindjárt ott vagyunk- szólt hátra Batik.
- Jó lesz, mert a gyerek már a vesémet rugdossa- kiáltottam fájdalmasan- ezt az apjától örökölte. Esküszöm, ha vége ennek, kinyírom azt az idiótát.
- Itt vagyunk- állt meg végre Bence, és rohant kisegíteni az autóból.
Nagy nehezen kipecáztak hátulról, majd Bence az ölébe kapva indult meg befelé.
- Jöttünk szülni- állt meg velem a recepciónál, mire hoztak egy tolószéket és azzal toltak tovább. - Miért akar mindenki velem szülni- dünnyögtem.
Egy kórterembe vittek, ahol egy kényelmesnek nem mondható ágyra raktak, majd mondták, hogy várjak. Kösz, mintha az olyan könnyű lenne. Majd megbeszélem a gyerekkel, hogy még ne jöjjön ki, mert az orvosok nem érnek rá.
