- Te miket pakoltál be?- kérdeztem barátnőmet, aki az ágyamon fekve figyelte, ahogy pakolászok.
- Minden félét. Sport cucctól egészen a bikiniig- mondta fel sem nézve a telefonjából.
- Már nem azért, de mi lehet olyan fontos, hogy fel sem nézel egész délután a telefonodból?
- Semmi- dobta el készülékét, mire hirtelen gyorsasággal felkaptam azt, mielőtt ki tudta volna kapni a kezemből.
- Lássuk csak, ki miatt hanyagolsz- nyitottam fel a zárát, majd elámultam a látványtól.
Nah vajon ki volt a háttérképe? Ezek szerint mégis csak történt valami közöttük aznap éjjel.
- Lám lám, kit látnak szemeim. Csak nem Mr. Szalai Én vagyok a legszexibb Ádám az?- kezdtem el cukkolni, mire Lina arca pipacs vörössé változott.
- Jó, add ide- kapta ki kezemből telóját.
- Mi is történt aznap este? Kissé hiányosak az információim rólatok- vakargattam meg állam elgondolkodva.
- Hát ez hosszú történet- motyogta lehajtott fejjel.
Soha nem láttam még őt ilyennek. Mindig bátornak és nagy szájúnak ismertem, de amióta Szalait ismeri, teljesen megváltozott.
- Én ráérek. Még sok dolgot be kell pakolnom- rántottam vállat, miközben a földre huppanva hajtogattam a gatyáimat.
- Úgy kezdődött...- kezdett el mesélni.
~ Visszaemlékezés ~
~ Tóth Angelina szemszöge ~
- Lina, nyisd ki- dörömbölt a hangok alapján Szalai az ajtón.
Akár mennyire is csípem őt, most nagyon haragszom rá.
- Húzz el- kiabáltam vissza.
Nem akartam most senkivel sem beszélni. Kell egy kis idő, mire megemésztem a dolgokat. Amióta megismertem őt, furcsán érzek iránta. Annyira kedves velem, mindenről tudunk beszélni. Nagyon megkedveltem őt.
- Beszéljük meg- próbálkozott tovább.
- Nem hallod? Húzz a fenébe. Vagy várj, az még szebb hely is lenne neked ahhoz képest, mint ahová való vagy- oltottam be egy pillanat alatt.
YOU ARE READING
Varga or Varga ( Varga Roland Fanfiction )
FanfictionMinden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...