Minden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...
" Ha rossz irányba futunk, nincs értelme fokozni az iramot."
~ Varga Andelin szemszöge ~
0-2. Ennyire győztek ma a magyar fiúk. Hatalmas tombolással ültük, vagyis inkább álltuk végig a 90 percet. Nagyon élveztük, a fiúk pedig rettentő ügyesek voltak. Szalai és Stieber Zoli rúgott gólt a meccsen. Lina nagyon büszke lehet a barátjára. Sajnos nem láthattam játszani Rolit és Dominikot sem, de abban biztos vagyok, hogy a következő meccsen meg tudják mutatni, hogy mennyire jó játékosok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A meccs után sajnos nem volt idő nagyon ünnepelni, hisz menni kellett csomagolni, mert reggel utazunk tovább Marseille-be. A következő meccsünk 17.-én pénteken lesz, míg a fiúknak másnap szombaton. Visszaérve a szállodába összecsomagoltunk, majd pihenésként lementünk medencézni. A fiúk közül is sokan velünk tartottak. A szokásos csapat: Szalai, Dzsudzsák, Nagyi, Dominik, Varga, Némó, Böde, Daniella, Ági, Lina és persze én. Éjfél körül járhatott, mikor Király sétált felénk a medencéhez.
- Nem gondoljátok, hogy le kéne feküdnetek? Reggel 7-kor indulunk- apáskodott felettünk, amit egyáltalán nem vettünk zokon.
- De, én már kezdek álmos lenni- kapta fel törülközőjét Ági és kisegítette Ádit is a vízből.
- Nekem is mennem kéne- mondta két ásítás közben Daniella, majd Domival kézen fogva elmentek.
- Nem vagy álmos, hercegnő?- úszott oda Szalai Linához, aki szerintem már félig aludt is- ezek szerint de- segített kimászni barátnőmnek, majd ölébe kapva lovagiasan felvitte, reményeim szerint a szobánkba.
De aztán kitudja, lehet elrabolja és majd eladja barátnőm szerveit az eBay-en. Jó, ez kissé túlzás lenne. Ki venne szerveket a neten?
- Én is dzsalok, jóéjt- búcsúztam el a maradék fiútól, majd magam köré csavarva törülközőm elindultam a szobánk felé..
- Felkísérlek- sietett utánam Roland.
- Oké- mosolyogtam rá fáradtan.
Pár másodpercig szótlanul ballagtunk egymás mellett, mikor felé fordultam.
- Nem vagy szomorú, amiért nem játszhattál ma?- kérdeztem őszintén tőle.
- Egy kicsit, de tudom, hogy lesz alkalmam még - mosolygott rám.
Láttam a szemében, hogy őszintén így gondolja. Én nem tudnék ilyen optimista lenni.
- Köszönöm- álltam meg vele szemben az ajtónk előtt.
- Mit?- nézett rám értetlenül.
- Amit tettél értem. Ha tegnap nem mondtad volna nekem azokat, nem tudtam volna így játszani- vallottam be neki őszintén.
- Ó, én csak a lányok miatt tettem. Ciki lett volna miattad kikapniuk- mondta komoly arccal, de a végén elnevette magát.
