''Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan, mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.''
Ma van a napja, hogy meglátogatom az új orvosomat. Lelkes lakótársam örömmel kísért el.
- Szóval akkor szeretnénk tudni, hogy ki lesz a jövő nemzedéke?- kérdezte a nőgyógyász mosolyogva.
Egy ősz hajú, kedves mosolyú idősödő nő várt rám, amikor beléptem hozzá a rendelő ajtaján.
Elgondolkoztam. Tényleg tudni szeretném a kicsi nemét?
- Várjon, inkább mégse mondja el. Persze, nézze meg, de ne mondja el nekem, csak írja le egy papírra. Még nem szeretném tudni- mondtam hirtelen.
- Rendben- mosolygott rám- azért egy ultrahang képet adok a piciről- nyújtott át egy képet percek múlva, miután eléggé megsasolta a képernyőt.
- Köszönöm- néztem a képet.
Istenem, de picike.
- 2 hét múlva találkozunk- búcsúztam el, és sétáltam ki a váróba.
Ahol már izgatottan várt rám drágalátos barátnőm.
- Na? – állt fel izgatottan.
- Nem tudtam megtenni. Itt van- emeltem fel a borítékot, melyben benn lapult a válasz- még nem akarom tudni. De itt van egy kép róla- adtam kezébe a felvételt.
- Jaj, istenem, de édes- kezdett el visítani- megtarthatom? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Persze- mosolyogtam rá.
Nekem még lesz alkalmam gyönyörködni benne.
- De senkinek egy szót se róla- mondtam szigorúan.
Még nem árultam el a lányokon meg szüleimen kívül senkinek.
- Senkinek- rakta be táskájának egy titkos fiókjába- jaj ez olyan izgi- kezdett el mellettem pattogni.
- Mikorra is kell mennünk a gipszes dokihoz? – szálltunk be autómba, hisz csak én tudok jelenleg vezetni.
- Nyugodtan pihenj csak otthon. Ádi azt mondta, hogy elvisz. Azt állította, hogy vigyáznia kell rám, nehogy levágják a lábamat véletlenül.
YOU ARE READING
Varga or Varga ( Varga Roland Fanfiction )
FanfictionMinden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...