Varga or Varga ( Varga Roland Fanfiction )

35. Elmenjünk?

" Magad mögött kell hagynod a múltat mielőtt továbbindulsz. "

~ Varga Roland szemszöge ~

Ott állt előttem, de nem tudtam mit mondjak neki. Egyszerűen nem ment. Csak álltam és néztem őt. Gyönyörű volt. De többé már nem volt az enyém. 1 hete annak, hogy megtudtam. Gyermeke született Carrasco- tól. Szereti őt. Tovább lépett. Én is. Jó, kit áltatok. Dehogy léptem teljesen tovább.

Egy barom voltam, mikor elengedtem őt másodszorra is. Már akkor meg kellett volna neki mondanom, hogy szeretem, de túl gyáva voltam és elkéstem. Most pedig már túl késő. 1 héttel ezelőtt úgy indultam el otthonról, hogy beszélek a meccs előtt vele és megmondom neki, hogy szeretem. Aztán megtudtam, hogy kislánya született, de nem tőlem. 

Tudjátok, bármit megadtam volna azért, hogy mellettem legyen. Hogy mellette keljek fel reggelente. Őt ölelhessem minden pillanatban.

Kedveltem mindig is Petrát, de legbelül még mindig Andelint szerettem. Azt hiszem, ez kezdett belülről felemészteni. Nem bírtam tovább. Beszélnem kellett vele. De mikor volt rá lehetőségem, nem tudtam megtenni. Hogy miért? Azt ne kérdezzétek, nem tudom. Ott állt tőlem egy fél lépésnyire, még sem tettem semmit. Újra elengedtem őt. De most már végleg. 

Nem volt jogom már bármit is tenni. Ő többé már nem hozzám tartozik. Már nem. Az örök optimisták erre azt mondanák, hogy a jövőben egyszer majd újra egymásra fogunk találni. De ebben nem tudok hinni. Ők már egy család. Mindig bennem élt egy pici kis remény, de már örökre elszállt.

De ekkor még nem tudtam az igazat. Miért nem mondta el nekem? Tudnom kellett volna róla.

~ Varga Andelin szemszöge ~

Olyan gyorsan telnek a hetek. Olyan, mintha még csak tegnap lett volna, hogy kiderült, babát várok. Hosszas beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy kiköltözünk Servando-hoz. Ennek persze a szüleim és a többiek sem annyira örültek, de az én döntésem, így nem volt más lehetőségük, bele kellett törődniük.