Minden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...
Jobbulást Varga Rolandnak és Lovrencsics Gergőnek, reméljük hamar felépülnek! Hajrá FRADI!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
*~*
Miután kiengedtek a kórházból, mindannyian hozzám mentünk. Jó, nem mindenki. Roland elment valahova, senki sem tudta hová, de na mindegy is. Szóval otthon bekuporodtunk a nappaliba, majd egy üveg bort kinyitva kezdtünk beszélgetni.
- Jó, én ezt nem bírom tovább. Mit tudtok ti ketten mindig annyit szenvedni. Idehozzuk neked, sőt tálcán nyújtjuk, erre nem megbeszélitek, csak még bonyolítjátok a dolgokat- kiáltott fel értetlenkedve Szalai.
- Ez bonyolult dolog- mondtam őszintén.
- Mi a szent tehén bonyolult ezen? Szeret téged, te is őt, ennyi.
- Nem, csak szeretett. Most, ha nem vettétek volna észre barátnője van, szóval nincs miről beszélnünk- zártam le a témát.
Senki nem szólt egy szót sem. Most vagy emésztgetik a dolgokat, vagy csak elakadt a szavuk. Én sem így képzeltem el az első találkozásomat Rolanddal, de ez van, most már nem tudok mit csinálni. A bor elfogyasztása után besétáltam a konyhába és még valamilyen alkoholtartalmú ital keresgélésébe kezdtem, amikor hirtelen Balázs (mármint Dzsudzsák) jelent meg az ajtóban.
- Nos, akkor menjünk bulizni- húzott vissza a többiekhez.
- Andinek pihennie kell- mondta szigorúan Dominik.
- Majd holnap pihenek, ma felejteni akarok- jelentettem ki, majd Linával és Daniellával az oldalamon elfoglaltuk birodalmamat, vagyis a szobámat.
- Baj lenne, ha pár itteni barátnőm is velünk tartana?- fordultam feléjük kérdőn.
Most jutott csak eszembe, hogy teljesen elfelejtettem Anto-ékat.
- Messi feleségéék?- kérdezte Dana.
- Uhum.
- Engem nem zavar- mondta, majd Linára néztünk.
- Miért zavarna? Pasit kell neked keresnünk, nem árt pár segítő kéz- kacsintott rám.
