Minden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...
Ez így nagyon nincs rendben... 26 évesen meghalni...
Emlékszem arra a meccsre, amikor bemutatkoztál a felnőttek között. A Kaposvárral játszottunk itthon, reménytelen játékkal. Aztán beálltál. Először csak legyintettünk mi, kevésbé tájékozottak. Mit akarnak egy ilyen fiatal gyerekkel? De Te megmutattad. Bejöttél, és a te két góloddal fordítottunk. 3-2 lett. Ígéret voltál, nagy tehetség, akinek élvezet volt nézni a játékát. Azt gondoltuk, ez a srác egy jó tíz évig meghatározó lesz majd nálunk. Hogy egy új lila legenda született. Sajnos nem így lett. Egy kupát nyertünk közösen, majd útjaink szétváltak. A karriered nem úgy alakult, ahogy kellett volna, nem tudtál igazán kibontakozni, igazán nagyot alkotni. A sérülések nem engedték, a tested nem engedte.
Nyíregyházán ugyan még megpróbáltad, de nem ment. Majd jött a következő nagy meccs, életed nagy meccse. A leukémia. Hallottuk a szót, és beleborzongtunk. Leukémia. 23 évesen abba kellett hagynod a focit, hogy megvívj egy sokkal fontosabb meccset. Életed meccsét. És megvívtad. És győztél. A pályára már nem térhettél vissza, de a tévében sokat láthattunk szakértőként. Örültünk a győzelmednek. Drukkoltunk a jövődnek, a terveidnek.
Aztán tegnap jött a hír. Bencének vér kell. Akkor még nem gondoltuk, hogy ekkora a baj. Csak azt, hogy a démon visszatért, és Neked újra meg kell küzdened vele. Az Újpest-család egy emberként fogott össze. Véradást szerveztünk, Neked. Aztán jött a hír. A betegség győzött. Te elmentél.Lázár Bence. Élt 26 évet.
Nyugodj békében!
„Az égi futballpályán már melegítettek a csapatok. A nagyok játszottak az ifivel – ahogy ők mondták. Az egyik csapatban a magyar foci nagy legendái melegítettek. Puskás Öcsi épp egy tréfát mesélt, Szusza Feri tizenhatról lődözte kapásból a gólokat, Bene a kapu elé érkezést gyakorolta. Albert Flóri a kezdőkörben állt már, derékre tett kézzel, a kezdést várva. Gyere már Zolika – kiáltott oda a kispadon ülő Vargának, aki szórakozottan, arcán széles mosollyal dekázott egy teniszlabdával. Az edző, Sebes Guszti bácsi nyugodt arccal figyelte a legendáit.
A másik oldalon, az ifi csapatban is melegítettek már a fiúk. Kovács Gabi, a RAFC legendája beadott még egy szögletet (apja a lelátóról büszke mosollyal figyelte őt), Dárdai Balázs és Bánka Kristóf egymással versenyezve erőteljesen melegítettek. A kapuban most Rakaczki Bence kezdett, Fülöp Marci melegítette őt. Ez az kicsi, jó lesz ez! – kiáltotta neki egy szép vetődés után. Gyerünk gyerekek! – hangzott a biztatás a csapatkapitánytól, Fehér Mikitől. Ő is már a kezdőkörben állt, arcán angyali mosollyal figyelte társait, miután az előbb kezet fogott a Császárral.
Ekkor egy sípszó hallatszott. A játékosok felkapták a fejüket és megálltak egy pillanatra. Ismerték ezt a sípszót, ezt a semmibe belehasító fémes hangot. Most nem a meccs kezdetét jelezte. Most valaminek a végét jelentette. A játékoskijáróban megjelent egy alak, egy fiatal férfi sziluettje rajzolódott ki lassan az épületből kivezető folyosó félhomályából. Ahogy közelebb jött, egyre többen ismerték fel. Bence az. Lázár Bence. Sokszor látták a klubházban levő tévéken, amikor figyelték az utódok, a lentiek meccseit. Kedvelték a játékát, még az igen kritikus nagy öregek is – látták benne az egyéniséget, a stílust. Őszintén sajnálták, amikor abba kellett hagynia.
Bence lassan átsétált a futópályán, majd kissé tanácstalanul megállt a pálya szélén. Kezében egy Újpest-mez volt, de a játékhoz még nem volt átöltözve. Rakaczki Bence, a kapus lassan kikocogott hozzá. Ő tudta miről van szó – Ő is átélte ugyanazt, amit Ő. Átölelte, majd annyit mondott: gyere, játsszunk egyet. Bence felvette mezét, és bekocogott a gyepre. Újra focizhat – gondolta. Végtelen boldogság öntötte el. A szenvedések véget értek. Valami új kezdődött. A játékvezető a sípjába fújt. Kezdetét vette a mérkőzés."- I. L
Olvastam fel egy cikket, amit az internetről nyomtattam ki. Lázár Bence megemlékezésén vagyunk a Szusza Ferenc stadionban. Rengetegen gyűltünk össze. A stadiont ellepte a sok rajongó, volt csapattársak, ellenfelek, barátok egyaránt. Szörnyű volt megtudni, hogy egy fiatal tehetséges fiú elment közülünk. Mindenki nagyon szerette őt.
Viszlát Bence, reméljük szép életed lesz fenn- köszöntünk el tőle utoljára. Ő megvívott egy nagy csatát, amit sokan egyből feladtak volna. Rendkívüli focista volt. Nyugodj Békében!!
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
