Minden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...
,, Fogjátok egymás kezét - nézzetek egymás szemébe. Minden évvel egyre többet tudtok meg egymásról - és egyre tisztábban szeretitek majd egymást. - Pam Brown ''
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Életem legcsodálatosabb napja. Nos, kimondtuk az igent, és kezdődhetett a lagzi. Egy hatalmas bárterem féleségben rendeztük meg. Teli kör alakú asztalokkal, csodálatos dekorációval, virágokkal. Annyira szép minden.
Miután beértünk a bálterembe Rolival mindenki gratulált. Sorba jöttek oda a családtagok, majd a barátaink. Megjelent édesapám is, és bocsánatot kért. Annyira sajnálta, hogy nem ő kísért oltárhoz, de Király Gabi olyan, mintha a második apám lenne így én nem sajnáltam igazán. Haragudtam apára ezért, de már nem tehetek semmit. Nem akarok most erre gondolni, nem fogom elrontani az esküvőmet emiatt.
- Jól vagy?- suttogta a fülembe Roland, mikor pár pillanatra kettesben maradtunk.
- Igen, csak ránk ránk gondoltam. Hogy mi lesz ezután- bandzsítottam a dolgon.
Nem akarom, hogy emiatt ő is mérgelődjön. Elég, ha én gondolok erre néha.
- Mi lenne? Hajnalig bulizunk, majd elmegyünk nászútra, ahol mindent átbeszélünk- mosolygott rám biztatóan.
- Ugye örökre együtt maradunk majd?- suttogtam ajkára.
- Nem is kérdés. Örökkön- örökké együtt. Nem hagylak el titeket soha- csókolt meg.
Annyira jó volt ezt tőle hallani. Szívet melengető.
- Egy kis figyelmet kérnék- szólalt meg a násznagyunk, vagyis Dibusz Dénes, azaz Dini.
Igen, őt kértem fel, hogy legyen a násznagy. Annyira közeli barátságba kerültem vele, hogy így éreztem jónak.
- Szóval elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, hogy megkérjük a Varga házaspárt, hogy járják el első közös táncukat, mint házaspár- fordult felénk, mire megszólalt az erre kijelölt zene.
- Na most mutasd meg azt a híres tánctudásodat- kacsintottam férjemre.
Igen, a férjem. Mert mostantól az. És ez ellen nem tehet semmit.
- Vargáné- húzott a táncparkett közepére, és hajolt közel hozzám.
- Nagyon szeretlek- suttogtam.
- Én is szeretlek édesem- csókolt meg nem megszakítva táncunkat.
