Minden a Groupama Stadion parkolójában kezdődött, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Majd minden megváltozott. Minden körülötted kezdett el forogni. Olyan dolgok történtek velem, amikre sohasem számítottam. Hiába voltál messze tőlem, hiába nem...
"A távollét olyan a szerelemnek, mint a szél a tűznek: a kicsit eloltja, a nagyot még nagyobbra lobbantja."
~ Szalai Ádám szemszöge ~
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az esküvő úgy sikerült, ahogy elterveztük. Roli végre észhez tért és meglépte azt a lépést, amit rég meg kellett volna már. Ahogy az oltárnál állt és várta Andit, látszott rajtra, hogy mindjárt rosszul lesz. Soha nem láttam még így izgulni őt. Annyira rá figyeltem, hogy szinte el is felejtettem minden mást. Vagyis egy valakit. Linát. Aztán egyszer csak megjelent. Olyan gyönyörű volt. Soha nem láttam még ilyen szépnek. Mármint mindig szép, de most olyan más volt. Ragyogott.
Tudjátok, amikor szétmentünk, valami megváltozott bennem. "Csapongó" életet kezdtem élni. Hiába voltam már 30 felett, még is minden este bulizni jártam, sokat ittam, megromlott a karrierem. Roland volt az, aki észhez térített. Miatta nem csúsztam szét teljesen. Ha ő nem hoz vissza a jelenbe, talán már nem futballoznék.
Próbáltam Linára fogni mindent. Hogy ő tehet róla. De nem. Hibáztam akkor. Hogy elengedtem őt. Nem becsültem meg azt, amim volt. Mert volt egy csodálatos barátnőm, aki szeretett. Volt egy szép életem, jó karrierem, és én eldobtam volna magamtól. Ma már belátom, mindent nagyon elszúrtam.
De, tudjátok mit bánok a legjobban? Hogy Angelinát elengedtem. Hagytam, hogy találjon egy sokkal jobb embert nálam. Amikor megláttam, hogy Blazic oldalán álldogált az esküvő előtt, tudtam, hogy már túl késő rendbe hozni.
Adok nektek egy jó tanácsot. Ha valamit vagy valakit mindennél jobban szerettek, foggal- körömmel harcoljatok érte és ne engedjétek el soha. Értitek, soha. Én hibáztam. De mekkorát. Elengedtem őt.
Lesz még remény? Nem tudom. De tudjátok mit? Előbb dobom el a karrieremet mint, hogy feladjam a reményt. Mert érte megéri küzdenem. Lehet, hogy simán lenyom a Fradista gyerek, de legalább megpróbálom. Ki tudja. Bármi megtörténhet.
Mert vissza akarom kapni őt. Mindennél jobban. Próbáltam őt elfelejteni, de nem ment. Hogy miért? Mert még mindig szeretem őt. Mindennél jobban. És ott élt bennem egy aprócska remény, hogy hátha.
~ Tóth Angelina szemszöge ~
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
