Saviour [Befejezett]

18.rész

Szeptember 28.

Négy nappal később a nappaliban lévő asztalon üzenetet találtam, Ash nagyszüleinek dolga akadt, marhavásárra mentek. Őt magát a konyhában találtam egy kék hosszúujjúban. Mögélopakodtam és átöleltem a derekánál miközben a hátának motyogtam egy *JóreggeltsziaAshleyjóazillatod* félét. Szalmakazal kinézetű hajkoronával megcéloztam a legközelebbi széket. Az eddigi tapasztalataim alapján, ha férfi van a konyhában, a tűzhelynél, az nem feltétlenül jó, de most kifejezetten finom illatok terjengtek. A szalonnás tojás szaftos illata mellé bekeveredett a kávé aromája.

-Ahogy te szereted. Három cukor, tejszín, hab.
-Köszönöm.
-Szeretlek.

Meglehet három mondat volt össz-vissz a konverzációnk, de ebben nagyon sok érzelmet adtunk át a másiknak. Szemem ide-oda vándorolt a konyhában, egyik helyről a másikra, mindent megnéztem. Megnéztem a szekrényt, a székeket, az ablakot, ablaksarkot, az ablaksarki döglött legyet, ami nálunk is volt egyébként, az újságpapírkupacot, az ablakon keresztül a marhákat, az idáig soha nem látott kutyát, tényleg mindent. Amíg meg nem akadt a szemem egy képen. Nem volt igazán mai minőségű a kép de éppen elegendő volt ahhoz, hogy kishíján megfulladjak a reggeli kávémban.

-Jól vagy baba?
-Jól. Félrenyeltem.
-Mitől?
-A...képedtől?

-Régen volt már az. Nagyon rég.
-Már akkor is...
-Szexi.
-...voltál. Ehmm... Ne. Neeee. Ne vágj ugyanolyan fejet. Úristen Ash hagy abba.
-Jó, abbahagyom, ha adsz egy csókot.
-...     Nem változtál túl sokat, talán csak befeketedtél és megnőttél na meg talán hülyébb lettél.

Szeme villant, az életem lepörgött, az alkarjaival megtámaszkodott a falon, közéjük zárva engem. Veszélyesen közel volt hozzám, az orrunk majdnem összeért, de nem hagyta, hogy hozzáérjek bármi módon, közben ott bújkált egy igazán suttyó mosoly a szeme sarkában.

-Ezért büntetés jár, de mielőtt rosszra gondolnál, nem foglak megerőszakolni.

Közelebb hajolt a nyakamhoz és adott rá egy lehelletnyi csókot. Becsuktam a szemem, mert bevallom, többre vágytam, erre úgy megszívta az amúgy is érzékeny kulccsontom, hogy majdnem tökönrúgtam a barmát. Elégedetten húzódott el, miközben rosszallóan néztem rá nyakamat dörzsölve.

-Ez meg fog látszani.

Egy igennel lezártnak tekintette az egészet és ha tehette, egész nap ugratott, amit délig jó szemmel néztem, viszont délután már idegesített. Tettem rá Kisebb utalásokat, hogy ugyan hagyd már abba, nemigazán vette. Így maradt a kevésbé kedvelt módszerem, a durci. Előkerestem egyetlen hordozható bluetoothos hangszórómat és olyan zenét kerestem amire tudtam rázni a hátsómat. Ha ő úgy, akkor én is úgy.  Először majd leesett az álla, majd végignyalta a száját, láttam amint közeledik, de mielőtt hozzám ért volna, mindig odébb táncoltam. Láttam a szenvedést a szemében amikor rájött, miért táncoltam mindig el tőle. Fáradtan lerogyott a kanapéra, holott egyáltalán nem volt az, sőt! De nem szívtam sokáig a vérét. Megálltam előtte, ő felkelt és helyetcseréltünk, Ash visszamászott a kanapéra, barnás sörényét az ölembe fektette. Ekkor már nem álltam meg és mondtam neki, cseréljük helyet, mert már elültem a hátsómat; kérésemnek eleget téve, másodperc alatt történt Ez meg, olyan pozícióba juttatva engem, amit imádtam. Hülyén érztem magam amiért ezt tettem vele, pedig tudom, hogy ő neki ez kevésbé esik rosszul mint nekem. Megint sírhatnékom támadt. Remek. De most komolyan, miért kell nekem minden áldott visszavágásom után sírni? Ashley semmivel sem szolgált rá a bunkóságomra, igazából csak én vagyok érthetetlen és összevissza. Hiába próbáltam visszatartani a könnyeimet, azok némán záporoztak Ash vállára. Ő szorosan ölelt magához és minden tőle telhető módon próbálta lecsendesíteni a bennem dübörgő érzelmeimet, amiről már talán van egy kis fogalma. El akartam menni onnan, de minduntalan valahányszor kísérletet tettem erre, ő mindig szorosabban ölelt magához...ha haraptam, ha rúgtam, ha ütöttem. Végül feladtam a szabadulás lehetőségét és szívszaggatóan sírtam. Azért is mert összevissza haraptam, rúgtam és ütöttem. Bűntudatom volt, azért mert szerettem őt és megharaptam azért mert ott akart lenni amikor magamalatt voltam. Azért mert teljes szívéből szeretett és segíteni akart és én el akartam utasítani a segítséget. Amikor sírásom elcsendesült, betakart egy pihepuha takaróba és betett egy ismeretlen filmet. Több órával később arra keltem hogy sülthús illata terjeng az egész nappaliban.

-El sem mentél sehova amíg aludtam, annak ellenére hogy bántottalak, miközben segíteni akartál?
-Igen. Eddig mindig te öleltél magadhoz és én mindig ottmaradtam, gondoltam maradsz ha én csinálom ugyanezt.
-Szeretlek.
-Nagyiék feldobva jöttek haza, de amikor megláttak minket meg sem mukkantak. Aztán sikerült valahogy elmondani azt amit akartam.
-Tudod mire jöttem rá?
-Na?
-Hogyha visszamegyek az iskolába, akkor már úgy is tudni fogják hogy kapcsolatban vagyunk.
-Naés? Szard már le a véleményüket.
-Tom rád fog szálni.
-Szerinted engem érdekelni fog? Nem. Kurvára nem fog érdekelni.

Szemében eleven tűz csillogott, nagyjából olyan, mint amikor nekilátott gitározni. Apropó gitározás, arról a képről elvileg nem tud,vagy tudomására jutott amíg aludtam és csinált még egy rakatot. Jelen pillanatban telibe szartam és közelebb bújtam hozzá, olyannyira amennyire csak tudtam. Ok nélkül akartam a közelségét, najó, annyira ok nélkül mégsem. Érezni szerettem volna minden porcikáját, tudni akartam, Ő ott lesz mellettem. Rámnézett és a fejét a vállamra hajtotta. Minden tökéletes voltam remélem ez így is fog maradni, egészen addig amíg meg nem halunk. Addig kismillió veszekedésen, trollkodáson, koncerten, turnén leszünk túl. Lehet a veszekedős időszak olyan lesz, hogy elküldeném a jó édes a...picsába, de ha öregen nézzük vissza az emlékeinket, valószínűleg nevetni fogunk rajta. Most viszont? Jelenleg teljesen boldog vagyok egy újabb sírógörcs után. Amik Tom után jelentkeztek és már kezdenek idegesíteni. Remélem ahogy öregedik Ashleyvel a kapcsolatom, úgy fognak ezek elmúlni, habár már most is kevesebbet csinálok ilyesfélét... Csak ott voltunk MI a kanapén, a világ megszűnt létezni. Ajj.. Már megint nyálas. Szóval a libabőr rázott ujjai érintése nyomán és mégjobban bújtam hozzá, de aztán kicsit feljebb tornáztam magam, megkerestem a kulccsontját.

-Ha nem hagyod abba, Nem fogom tudni melyikük bánja meg majd. Hmm... Mindenesetre olyan vagy mint egy jó marhasült.  Étvágygerjesztő.

Rá kellett jönnöm arra, hogy én nagyon szeretem azt amikor helyetcserél és tüzesen, ámde mégis lágyan és szenvedélyesen éreztette velem azt, hogy vonzódik hozzám. Én vágytam erre, de a mai napig nem tudtam felfogni, hogy szerencsés vagyok. Igaz, jó néhány próbát ki kellett állnom mire eljutottam idáig, le merem fogadni, hogy Ash is rengeteg energiát ölt bele abba, mire elérte azt amit akart. A vacsoráig hancúroztunk egy kicsit, de éjfél felé mi is nyugovóra tértünk.

-Szeretsz?
-Mondtam már, ha változik, szólni fogok.
-Remélem soha nem fogsz szólni.
-Imádlak.
-Énis. ...kezdetben csak mint rajongó a bandatagot, de aztán...Ez változott. Örülök neki.
-Fogd már be...Aludj. Kérlek.
-Ash?
-Mondd.
-Befogod? Aludni akarok.
-Te mondod?
-Igen.

Megfordultam és átöleltem, ezzel beléfojtva az összes, aznap még kimondani kívánt összes szót. Később már csak a szorosabb ölelését éreztem és hallottam ahogy szuszog.