Saviour [Befejezett]

27/2.rész

Jakkel folytatott beszélgetésem után, gőzölgő kávéval a kezemben ültem le az ágyra, törökülésben, Ash mellé, aki nagyban bújta a laptopot. Repjegyek után is. A felé nyújtott gőzölgő koffeint örömmel elfogadta és húsz perc után lecsukta a laptop tetejét.

-A repjegyeket elintéztem. De egy pénzéhes ribanccal a sarkamban ez sem egyszerű. Holnap jön suliba.
-Fel fogom akasztani. Nem fogok jót állni magamért. Meglátom és megverem.
-Dehogy fogod. Majd megfoglak...különben is. Kell neked az az egyetemi végzettség.
-Szarok bele ha kibasznak egy verekedés miatt, én akkor is megtépem. Csak kerüljön a kezem közé.
-Tudod mit? Ha már minden áron "beszélgetni" akarsz vele, azt a legközelebbi koncerten, vagy közönségtalálkozón, podcaston tudod elintézni. Szeretném ha elvégeznéd az egyetemet minimum. Utána bárhová mehetsz, vagy velem bárhová. De én szeretnék tetováló szalont vezetni részállásban. Vagy ha egyszer lesz, akkor nyitok egyet és te dolgozol... Legalább is szeretném ha majd ott dolgoznál.
-Egy tetoválószalonban? Honnan tudod?
-A hello kittys tetoválás? Emlékszel?
-Te túrtad fel a szobát érte. Emlékszem. Még mielőtt áthoztuk volna anyám kutyáját.
Ha mára végeztél akkor mit fogsz csinálni?
-Ma szabad vagyok. A járatokat úgy is mindennap nézem, a gitározás ráér minden második napra, a részemet meg pár nap alatt megtanulom. Miért kérdezed? Valami baj van?
-Nem. Csak... Hiányzik az ölelésed.
-Ezen könnyen segíthetek.-- elmosolyodott, majd a laptopot félretéve átölelt a meleg karjaival. Lassan eldőltunk az ágyon és a kezét felcsúsztatta a melltartóm kapcsáig. Egy sunyi vigyor terült szét az arcán, de a szúrós tekintettem miatt most lemondott erről.

-Ashley...
-Igen?
-Amikor fiatalabb voltam nem így képzeltem el a jövőm, vagy azt, ahogy veled találkozok.
...
Egy koncerten, a tömegben, a koncert után az aláírás osztogatásnál. Vagy seggrészeg valamelyikőtökbe botlok az utcán. De nem. Mit adott isten? Családi drámát, traumát és egy egyetemet. És téged.
...
Amikor kisebb voltam, anyámnak annyit meséltem rólad, hogy falra tudott volna mászni. Annyit meséltem Rólad, pedig nem is láttalak akkor még élőben soha. Mindent elmondtam amit rólad tudtam az apró mocskos titkaidat is. Amik nélkül te, nem te lennél.
...
Amikor kisebb voltam, hülye is voltam. Sok olyan gondolat kergette egymást amire visszatekintve már csak jót mosolygok, mert megtörtént.

-És mi volt az? Testi kapcsolat, csókon kívül.
-Igen. Tudod te jól, hogy mire gondolok. Viszont a szerencse nem mindig lesz a mi oldalunkon. Egyszer úgy is elfognak válni az útj...
-Shhh. Ne mondj ilyeneket. Ez butaság Sophi, te okos vagy és szép és és meg kell mondanom hogy esetenként annyira vonzó, hogy helyben....bárhol...

Noha Ash nem fejezte be a mondtatot, tudtam, hogy mire gondol. Szorosan átölelt meleg karjaival és noha nem voltam ideges vagy bármilyen idegállapotban, jól esett csak úgy a karjaiban lenni. Percekig sustorgott a fülembe, időközben a laptopot is lecsukta, majd a hátára feküdt. Ám, azonban levette a pólóját, szabaddá téve felsőtestét és az egyik kedvenc tetkómat is. Automatikusan rávetődtem, ezzel egy kis levegőt szorították ki Ashleyből, viszont kárpótlásért olyan helyeken jártak az ujjai, amitől libabőrös lettem. Tudta, hogy nem azért szeretem mert híres és gazdag, az nem érdekelt. Azért szeretem, mert olyan dolgokat tett velem vagy értem amit mások talán nem. Ő kitartott mellettem és...

-Ashley... Mit szeretsz bennem?
-Huh. Ez jó kérdés, mert nem tudom. Szép vagy, okos,ügyes tehetséges... Nem tudom. Magadért. Amilyen vagy.
-És mi van ha öreg leszek?
-Veled fogok megöregedni, mert nekem akkor is csak Sophi leszel, aki képen merte törölni az exét a folyosón a többiek előtt, aki mert túllépni és aki mert szóbaállni az idegen sráccal.
-Mert ismertelek. Nem voltál idegen. Az más kérdés hogy gyakorlatilag felém tornyosultál.
-Persze, mert egy "híresség" nem idegen, élőben sose találkoztál vele, de tudod minden szaros titkát mert a sajtó kikotyogta...
-És? Akkor részeg voltál, mit kellene elvárnom egy olyan embertől? Még akkor is ha rólad van szó... Ezek a negatívjaid, amik eltörpülnek a pozitív tulajdonságaid mellett. Szerinted engem mennyire érdekel az, ha közbe tudom, mégsem vagy olyan? Hmm...? Máshogy fogalmazom akkor. Ashley...

Megtámasztottam az alkarom a mellkasán és úgy néztem a szemébe percegik. Utána újra megszólaltam.

-Ashley... Én nem a hírnevedért és a pénzedért szeretlek. Tudod miért? Mert amikor egyedül akartam lenni és mégis a társaságod akartam, ott voltál, akkor is amikor megharaptalak. Szóval itt voltál amikor némán a nevedet üvöltöttem. Segítettél túltenni magam a múlton és ami hozzá tartozott. Ember! Segítettél, közben nem is ismertél.

Közelebb hajoltam hozzá, majd megcsókoltam.

-Magadért. Nem számít hogy mit tettél. Tudom hogy nem olyan vagy. Érted?
-Azthiszem. Sophia...?
-Igen?
-Szeretlek.
-Tudom.   

Némán hevertünk az ágyon percekig, csak az óra kattogása és a szomszéd szobából áthallatszódó Kiss tette idillivé a környezetet. Aztán ebből egy telefon csörgése rángatott ki engem és Ashleyt is. Először nem vette fel, majd mikor másodjára hívták, felvette. Arcán megannyi dolog suhant át, végül megállt a
--valami történt de nem mondom el-nél. Némán közeledtem felé, őazonban mindig eltávolodott. Nagyjából húsz percig játszottuk ezt, aztán meguntam.

-Ashy...baj van? -kérdeztem aggódóan, mert nem szerettem volna, ha kiabálna. Ő némán átölelt és nagyon szorosan, aztán éreztem, ahogyan a válla rázkódott a sírástól. Inkább jobbnak láttam meg sem nyikkanni, csak annyira bontakoztam ki az ölelésből, hogy vissza tudjam ölelni és a hátát simogatni. Semmit nem kérdeztem tőle, úgy gondoltam, hogy majd elmondja, nem fogom én azt erőltetni. Ash a nyakamba temette barnásfekete üstökét, karjaival magához szorított és sírt.  Az ajtónál Andy feje kukucskált be, de amikor látta mi a helyzet, csendben kioldalgott.

-Pár perc és jövök. Addig...ne tegyél kárt önmagadban kérlek.

Szomorúan bólintott, majd kimentem a nappaliba, ahol a srácok már egybegyűltek. Mind kérdőn néztek rám, mire kénytelen voltam vállat vonni, mert én magam sem tudtam pontosan hogy mi történt. Andy elővett egy doboz alkoholos csokit, Jinxx egy üveg Jack Danielst, CC és Jake szótlanul figyeltek. Majd a kis csomagot megfogva visszamentem a szobába ahol Ash az ágyon feküdt és a plafont bámulta könnyes szemekkel.

-Szívem...ezt a srácok küldték neked. Nem tudom, hogy honnan sejtették meg (miközben én tudtam nagyon jól)...

Nem reagált rá semmit. Továbbra is a plafont bámulta, majd fordult egyet és tovább sírt. Előhalásztam egy nagy plédet, lefeküdtem az ágyra és betakartam magunk. Ő azonnal magához szorított karjaival, barnásfekete üstökét a nyakamba fúrta. Nem kérdeztem tőle semmit, csak a hátát simogattam némán, órákon keresztül amíg meg nem nyugodott, majd el nem aludt a sok sírástól. Ekkor nem sokkal múlt dél, talán egy két órával és ha szerencsém van, minimum öt órát aludni fog. Csendben elvettem a telefonját. A konyhában hívtam fel a mamáját, aki azt hitte, Ashley hívja vissza.

-Nem. Ash most aludt el... Tudok valamiben segíteni?
-Egyvalamiben. Ha ott vagy mellette és lelkileg támogatod...mert...megh...
-....Részvétem. Nem is akartam zargatni. Azt sem értem, hogy miért hívtam fel magát... De ott leszek és támogatom Ashyt.
-Köszönöm.

Hangja sírásba fulladt, úgy tette le a kagylót. Én hiányt éreztem...pedig nem is tartoztam igazán Ash családjába és talán igazából sose igazán, se anyja, apja és most már csak a nagyanyja maradt neki. Éreztem, ahogy egy könycsepp gördült le az arcomon, éreztem, ahogy egy meleg kéz fogja meg a vállam. Andy kék szemével találkoztam, szó nélkül meredtem a szemébe, éreztem, ahogy én is megtörtem.