Saviour [Befejezett]

29.rész

Június 17

Másnap az iskolába csak azért is egy 20soros bakancsot vettem fel, habár lehet ez az oka annak, hogy három méternél közelebb nem mertek közelebb jönni hozzám. Így a napom nyugisan telt és Ashé is, nem mintha rászorult volna a támogatásra, de a szótlanságával eléggé ijesztő lehetett mások számára. Az idő keservesen lassan telt el és maga a tény, hogy mire végeztünk, annyi energiánk alig volt, hogy lepakoljuk a cuccunk és felbontsunk egy Monstert, ami a házi feladathoz kellett. Szóval kínkeservesen megcsináltuk és addigra túl késő volt, hogy bárhová is menjünk ketten, jobb ötlet hiányában az ágyon henyéltünk egymáson. Ashley feje a hasamon foglalt helyet míg a többi testrésze féligmeddig rajtam is.

-Mit tervezel csinálni a nyáriszünetben Ashy?
-...Valószínűleg...elmegyek a temetőbe, veled, és megmutatom hol vannak a szüleim és a nagyapám is mostmár.
-....Azután?
-Nemtudom.

Újra csend borult a szobára, csak a szomszéd szobából szűrődött át halkan a Goodbye Agony, ami kiegészítette az esőcseppek kopogását az ablakon. Ezek a percek azért voltak jók, mert nem tudom. Talán csak nem hallataszódott veszekedés és zajongás... Csend volt, ami megannyi választ és kérdést szült, majd meg is válaszolta azokat. Az órák némán teltek, alkalmadtán a wc hangját hallottuk vagy a mikróét, vagy a csapét. A kutyák körmének a kopogását a padlón, vagy bármi mást. Szimplán csak nyugalom volt amit kihasználtunk.

-Sophia...?
-Hm?
-Köszönöm.
-Szívesen.
-Megyünk valahová?
-Mégis hová szeretnél? Szakad az eső...ha van valami ötleted menjünk de nem szeretnék bőrig ázni és beteg lenni-- mondtam neki-- menjünk benne vagyok.

Így esett meg, hogy elmentünk fagyoskodni a közeli parkba egy padra, ketten egy esernyő alatt. Noha semmi különöset nem csináltunk mégis jól esett ott ülni a padon és a fejemet rádöntve a vállára bámulni a semmibe, amíg ő nagyokat sóhajtott. Utáltam ilyen pillanatokban megszólalni, mert rendszerint tönkrevágok ilyenkor mindent. Azonban ez nagyon nyomta a lelkemet.

-Szeretném ha nem csinálnád ezt sokáig...
-Mit? Azt hogy gyászolok?!
-Nem. Dehogy. Ne csináld azt, hogy szinte alig eszel valamit. Rossz látni a zörgő bordáid...
-...
-Bocsánat. Nem akartam ezt elmondani ilyenkor, de ez ki kívánkozott.
-Igazad van és őszintén mondtad, erre mi okom lenne haragudni? Ne legyél már butus...
--mosolygott őszintén, amit öröm volt látni. Mosolya megmaradt ám hirtelen váltott komoly hangnemre--
Mennyi jött le rólam?
-Nem tudom, de... Azt hiszem éppen eléggé, hogy egy kicsit áttérj a magyar konyhára.
-Hmmm?
-Majd megtudod.

Tüsszentettem egy akkorát, hogy kilógtam az esernyő alól és adtam okot Ashnek arra, hogy őszintén nevessen. Miután kellően áthűltünk, hazamentünk, az egész lakást telitaknyoltam, egy forró hársfateát kortyolgatva leültem a nappaliba a televízió elé. Amikor a bögre felénél tartottam Jake jelent meg az ajtófélfában vigyorogva. Én viszont ismét hapciztam, majd kifújtam az orrom és arra hivatkozva, hogy nincs kedvem lefertőzni az egész családot...felmentem a szobába Ashez. Vagy legalábbis hittem, hogy hozzá megyek fel, mert senki nem volt a szobában. Flasht megszegyenítő sebességgel vágtattam a fürdőbe és nyitottam rá az éppen fürdő Chrisre. Hálát adtam amiért háttal volt, de igy is eléggé zabarba jöttem a helyzettől.
  Bekapcsoltam a TOP egyik számát és elkezdtem énekelni, annak ellenére hogy nincs túl jó hangom,  meg hátha előkerül Ash. Amikor Tyler kivágta a So I'm taking my time on my ride-ot, akkor fejeztem be az egészet, folytattam az Imagine Dragons Believer című számjával. Igazából mindenfélét, mert legbelül én szenvedtem. Képes voltam bármelyik pillanatban összetörni, de nem tehettem, mert Ashnek most kellett a támogatás. Erősnek kellett lennem miatta. Erőt kellett merítenem magam miatt. Ha nem is a közelségeből, akkor a zenéből.