Saviour [Befejezett]

41.rész

Október 5-28.

Ahogy lassan beköszöntött az október, kicsit hűvösebbre fordult az idő, beborult és esősre fordult, de nem vette el a kedvünket attól, hogy boldogok legyünk. Amikor már jócskán a hó vége felé voltunk, azt mondta az osztályfőnök, Derek, hogy maholnap egy félév múlva nagyjából itt sem leszünk, tehát nem ártana művtörit tanulni, amin idáig lazsáltunk. Szóval elkezdtünk tételezni szépen lassan, ami azt jelentette, hogy le kellett mondanom a gitározásról a tanulás javára. Ez Ashleyre kevésbé vonatkozott, mert neki a stúdióban is volt dolga, de a tételezős órákra bejött, akár hatodik óra volt az, akár nem. A tételezős órákra visszatérve, Samantha nemigazán akarta leírni a tételeket és nem igazán akartak neki segíteni az osztálytársaim, mert rájöttek, átverte őket. Voltak olyanok, akik elpártoltak tőle és akadtak olyanok is, akik szóba álltak velünk. Hiába ígérte, hogy megváltozik, átláttunk már rajta, nem segíthetünk neki. Ezekben a napokban kicsit bővült az olyan osztálytársaim száma akikkel kicsit többet beszéltem, nemcsak lányokkal, hanem fiúkkal is. Amit Ash egész jól viselt, mert egyértelműen tudatára adtam mindenkinek: Ő az enyém.

-Mi lesz a tételeiddel?
-Kiírom. Mimás?
-Hülye. Fárad vagy mert szinte egész nap ott vagy a stúdióban, nem fogsz te hulla fáradtan még hajnalok hajnalán a laptop előtt görnyedezve tételt írni lapra. Haza fogsz jönni, jól bezabálsz, megfürdesz, telefonozol és alszol. A tételezős órán meg eleve tételt írunk, csak azért lett megosztva, hogy gyorsabban haladjunk. Ha akarod, kiírhatom a tételeket és megoszthatom veled. Nem kell ezzel vesződnöd, viszont én nem fogok egy ideig az Ibanezemen játszani... Pedig elhiheted, hogy szívesebben tenném azt, de ismerem magam. Most elkezdek tanulni, hogy ne kelljen majd magolnom.

Némán elgondolkodott, majd igazat adva nekem bólintott egyet azzal az "igazad van" arccal. Nem mintha folyton igazat mondanék, de azt hiszem, hogy most eltaláltam mit is tett volna... Idáig két tétel van leírva a füzetbe, az nagyjából nyolc oldal és ha leírom Ashnek is, azzal lesz 16 oldal. Viszont, ha lefénymásolom, akkor nekem egyszer kell csak leírnom és neki is meglesz.

-Tudom már. Én kiírom és kinyomtatom.
-Istennő vagy.
-Te mondod?
-Hát ha egyszer igaz...
-Kerítek valami irattartó mappát amibe beleteszem a lemásolt papírokat, hogy neked ne kelljen ezzel se kínlódni. Nézd a jó oldalát, legalább te tudsz a bandával haladni. Fénymásolni meg nem nagy dolog...
-Szeretlek.
-Tudom.
-De tényleg. Nem tudod, hogy mennyire...
-Csak sejtem.

Mosolyodtam el, majd nyomtam egy csókot Ash ajkaira és kinyomtattam az első tételeket. Mindeközben háromszor is tüsszentettem, na mondom, ha így folytatom, ebből betegség lesz. Így is lett, ugyanis másnap reggel olyan száraz volt a torkom mint egy sivatag, a szemem könnyezett és levegőt sem kaptam. Ezeket Ash csak akkor vette észre amikor kezdett ébredezni.

-Eléggé szarul nézel ki, beteg vagy?
-Eltaláltad. De ott kell lennem az órán, mert tételezünk és nem akarok lemaradni. Engedj mennem iskolába --mondtam miközben a rám tehénkedő (egyébként csupaszeretet) Ash nem engedett felkelni-- hallod, engedj már...
-Meg a faszomat engedlek betegen iskolába. Itthon maradsz én meg majd leírom a tételt és hazahozom, aztán megyek csak dolgozni.

Hiába kérleltem, a férfi hajthatatlan volt, nem engedett suliba. Pedig annyira szarul nem is voltam.

-Te most házfogságra ítélsz Ashy?
-Bizony, és Inna fog rád vigyázni. Ismerlek már annyira, hogy tudjam,te betegen is képes vagy suliba menni.
-Ne már... Ne legyél ilyen. Engedj már iskolába, kérlek.
-A nem az nem. Igazolást is írhatok neked, hogy amíg még nem gyógyulsz....ha ennek ellenére bejössz, Derek haza fog küldeni. Szóval így is így is itthon maradsz.
-Annyira kegyetlen vagy.
-Nem. Csak szeretlek és nem akarom, hogy mégjobban lebetegedj, de esküszöm, makacsabb vagy mint én.
-Még mindig magyar vagyok és büszke.
-A fene enné meg azt a magyar véred, maradj már itthon a seggeden legalább akkor amikor beteg Vagy; hogy csókolnám azt a jó édes ajkaidat.
-Nem lehet, beteg vagyok és te is lebetegedsz...Vagy késel...

Adott egy gyors csókot, majd felkapta a cuccait és elviharzott. Már most untam magam, így egy reggeli után, amit Innával együtt fogyasztottunk el. Rá szántam magam negyed kilenc környékén arra, hogy rendet rakjak a szekrényemben és az övében is. Nem meglepő módon alig volt ott rend, jószerint csak egy kupac ruha, amikor volt ott jónéhány polc. Első lépésnek a szoba közepére dobáltam, majd kiválogattam azokat amiket mosni kellett vagy vasalni. Ennek következtében, a szekrény tartalmának nyolcvan százaléka vasalásra ítéltetett, míg a másik ment a mosásba. Nyertem magamnak egy-másfél órát, amiből kivasaltam a pólóit, ingjeit, nadrágjait, trikóit. Ezeket különválogattam, betettem a szekrénybe, miután azt is kitakarítottam. Ott találtam három csomagnak megfelelő pengetőt, póthúrt, csavarokat, hangolókulcsokat, ápoló folyadékot, műszálas törlőt, miegyebeket. A gitárhoz vonatkoztatható dolgokat külön polcra tettem, míg az egyéb cuccokat szintén másikra. Amikor ezzel végeztem, kiteregettem a ruhákat és a nappali kanapéján pihentem meg és szunnyadtam el a kimerültségtől. Amikor felébredtem, öt óra magasságában, Ash ágyról keltem fel, aki éppen átöltözött.

-Iszonyatosan nagy rendetlenség volt a szekrényedben. A pengetők és a húrok ott vannak az ápoló mellett a polcon --ásítottam egy hatalmasat-- bocsesz.
-Mondd, hol vannak a pólók?
-A szekrényben. Ha szétnézel mindent meg fogsz találni és szeretném, ha nem kellene rendet random legközelebb. Amúgy mesélj, mi történt a munkában?
-Június elején egy három hónapos turnéra indulunk
-Biztos, hogy nem fog ütközni a mi utunkkal? Vagy Magyarországra csak később megyünk?
-Nem tudom.
-Pedig tudni kéne. Minnél hamarabb vesszük meg a jegyet, annál olcsóbban ússzuk meg és még így se olcsó.
-Belefér, ha viszont nem egy hónapra megyünk hanem csak egy hétre.
-De egy hét alatt nem lehet bemutani...még akkor is ha kicsi és nincs ott annyi látnivaló mint itt amerikában...
-Ott van...Budapest
-Az csak a főváros, én annál többet akarok megmutatni. Arra meg nem elég egy hét, de akkor majd a fontosabbakat mutatom meg. Mondjuk azt a kis poros városkát ahol felnőttem.
-Biztos vagyok benne, hogy ott is van látnivaló, ha nem is olyan sok, de biztos van, ha ott éppen nem, akkor a környékén.

Dobott egy bíztató mosolyt felém, végül jobbnak látta ha egyszál boxerban sétálgat a szobában, mindaddig amíg le nem hűlt.

-Oh de jól nézel ki... Hogyan tudott a magasságos jóIsten ilyen embert teremteni?
-Te most rólam beszélsz?
-Meg azok a tetoválások, úristen a hasán az a tetkó...
-Az már régi, igaz, vannak annál régebbiek is.
-Fuuu...a mellkas sem semmi és a hátsófele... Oh anyám...
-Minden bizonnyal rólam beszélsz.
-De a nem létező kockahas a legjobb.
-Hé!
-De így is, van benne valami...ellenállhatatlan.
-Tudom

Mosolyodott el ismét a harminckétfogassal és szenvedélyesen megcsókolt.