Saviour [Befejezett]

28.rész

Június 15-16

A szobánkban csendben figyeltem a betakart Ashleyt. Most valahogy ez a nagy ember aki erős volt, most kicsinek, védtelenek és sebezhetőnek tűnt. Hihetetlen, hogy mi emberek milyenek vagyunk. Leültem a fotelba és elmerültem a gondolatainkat. Ha most azonnal nem is megyünk Bergerbe, akkor nyáron a temetőben fogunk nyitni, ami nem fog túl jó fényt vetni a nyaralásra, pláne akkor nem, ha még a lemezmunkálatok is becsúsznak. Sóhajtottam egy mélyet, mert nem tudtam mit tenni, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felkeltettem Asht.

-Sophi...
-Egy szót se... Felhívtam nagyanyád. És most sipirc fürdeni, van egy ötletem.
-Miért kell előtte fürdenem? Nem lesz úgy jó ahogy vagyok?
-Nem.
-Sophi...
-Menj fürdeni.
-...én nem aludtam amíg kint voltál.
-Ash...édes szerelmem...mit csináltál?
-Nem akarod látni. Összevágtam magam...
-Eggyel több ok arra hogy veled menjek fürdeni.

Miután megfürödtünk, Ash leült a wc-re, amíg én előhalásztam az elsősegélyes dobozt és kiszedtem azt ami kellett. Fertőtlenítőt nem sajnálva bekentem a bal alkarját és szorosan betekertem fáslival. Ezt követően két tenyerem közé fogtam az arcát, megcsókoltam, majd voltam olyan szemét, hogy a saját idézetét mondtam vissza neki.

-Ashy..."Sosem fogod realizálni, hogy mennyire vagy erős, amíg az nem lesz az egyetlen választásod". Lehet, hogy nem illik ide, de szeretném ha nem tennéd többet ezt magaddal. Megigéred?
-Csak ha te se csinálod többet.
-Ígérem.

Kézenfogva mentünk fel a szobába ahol két tányéron gőzölgött a sok melegszendvics, azonban ő rá se pillantott, a máskor oly kedves kajájára. Egyszerűen bebújt az ágyba és meredten nézte, ahogyan a másik tányérra a felét átpakoltam. A maradékkal egyensújozva leültem mellé, a jobbjába nyomva egy sajtos darabot. Pár perc múlva visszatette. Szomorúan néztem rá, mert tudtam, egy darabig nemigen fog ételhez nyúlni, ha igen, akkor is csak felszólításra. Végül én is lefekudtem aludni, miután nagy nehezen abbahagytam az agyalást, vagy csak hittem, hogy abbahagytam. Mert amíg ő rajtam aludt, én folyamatosan gondolkodtam, egész éjjel. Valahányszor lehunytam a szemem, mindannyiszor rémképeket láttam, míg Ash valamennyire nyugodtan aludt. Sebaj, három liter fekete kávé eleg lesz arra, hogy ne úgy nézzek ki mint a mosott szar.
Másnap reggel a többiek ott ültek az asztalnál és a reggelijüket fogyasztották, készülődtek, úgy ahogy CC és Andy is az egyetemre, Ashleyvel és velem együtt. Mindannyian beszálltunk Andy kocsijába, ezzel nem túl nagy örömöt okozva neki. Én zenét hallgattam Ashleyvel, a Lost It Allt meg a Goodbye Agonyt direkt kihagyva a saját számaik közül.

-Ashyyyy....

Egy számomra ismeretlen, de Ash számára igen is ismerős hang nyávogott. Egyszerre mondtuk egymásnak a szót...

-Dani.
-Ashyyy....

Semmi kedve nem volt vele találkozni, nekem viszont annál jobban viszketett a tenyerem. Rákacsintottam Ashre, aki titkon követett engem.

-DANIII! Régen beszélgettünk. Mondd, legalább jó volt az amikor veled hancúrozott?
-Nem tudom miről beszélsz...Nem is ismerlek.
-Mhhhh...persze.. Ne tagadd, tudom.

Kínjában mindenfelé nézett és ha ez nem lett volna elég, még el is vörösödött. Bumm! Talált, süllyedt. Most, hogy végre szemtől szemben álltam vele, igazat kellett adnom neki. Fényévekkel jobb volt nálam. Külsőleg, azonban ez eltörpült a tette mellett. Legszívesebben megvertem volna, de nem hiányzott egy igazgatói megrovás az meg végképp nem, hogy kicsapjanak. Amúgy sem alacsonyodok le a szintjére.

-Ha mégegyszer meglátlak a közelében, nem fogok jót állni magamért!

Üvöltöttem a képébe és elégedett vigyorral hallgattam a hápogását, valamint azt hogy megindult valamerre. Ash hálistennek résen volt és figyelmeztetett, hogy jön a vörös démon. Hagytam hogy az elsőt ő üsse belém, mert ha ezután én eltöröm valamijét akkor mondhatom azt: Én védekeztem. Egy nem túl erős,de jól irányzott talpas acélbetesbakancs rúgással válaszoltam. Persze, felküldtek a dirihez, őt is, engem is, Ash meg jött mellettem.
Két óra hosszát ültünk ott, mert a jegyzőkönyvet fel kellett venni, mert nekem bedagadt bal szemem, neki meg a méhe fájt, de legkevésbé sem érdekelt. A vezetőség kénytelen volt végighallgatni a közös történetünket, amiben Ashley is belekeveredett. Hiába, hogy ő is benne volt, nem kapott semmit, én megrovást és egy hét büntit, dani meg.... Nem érdekelt.

-Komolyan gyomron rúgtad az acélbetét részével?
-Nem. Csak a talpával, szerintem az is elég. Esküszöm, megkönyebbültem amikor a gyomros után görnyedezett a földön.

Jinxx fejcsóválva hozta a zacskós jeget és nyomta a szememnek. Rosszallóan nézett rám.

-Szerintem akkor sem kellett volna méhen rúgni. Ki tudja mit okoztál azzal neki? Szó sincs arról, hogy védem, csak a realitást nézem. Kórházba is kerülhet, mert bármi lehet ebből. Belső vérzés, terméketlenség... Kitudja?
-Jinxx...
-Purdy!
- Akkor is ha az exedről van szó és félreléptél...Nem mentség. Se számodra, se Sophia számára. Ez rossz döntés volt, nem tudjátok meg nem történtté tenni.
-A podcaston se lett volna máshogy vagy akár egy interjún vagy egy koncerten!- Ashley felállt és idegesen kezdett el fel a alá járkálni a nappaliban, míg Jinxx haláli nyugalommal leült mellém és tartotta a kezével a jeget.--
-Akkor Csak mégnagyobb hír letették volna a médiában.
-Ferguson! Jobb az ha az iskolában rendezték le, mert igy nem kerültek be a médiába.

Andy lépett előre és szólalt meg kimért hangon. Szemét végigjártatta az egész társaságon majd sóhajtott és leült a fotelba. Percekig ültünk némán a nappaliban mindannyian. Ash a telefonján pötyögött és némán gördült le egy könnycsepp az arcán. Szó nélkül öleltem át, a jeges zacskó a földön landolt.
...
Sóhajtott egy nagyot, felvette a földről a jeget és most ő folytatta a jegelést. Senki sem szólt egy szót sem, mégis tudtuk, hogy mi történt. Nyilván a nagyanyjával beszélt és a temetés időpontjáról volt szó. Egy hamarabbi járatot nem fog tudni már foglalni, de a temetésen sem lehet ott, mert ha hétköznapra esik akkor iskola van, az igazolható 3 napot jóval túlléptük mindketten, Szóval tuti nem tud ott lenni, ami egyfajta tiszteletlenség a halott irányába. Ha szombaton lesz az egész dolog, akkor felpattanunk a motorra és meg sem állunk Bergerig.
A következő adag jeget elutasítottam Jinxxtől, Andy szokásához híven törte a fejét valamin, CC felvette a mopszját az ölébe és azt simogatta elbambulva, Jake meg a telefonján bogarászott valamit. Kimondatlan szavak akadtak meg a torkomon, gondolatok függtek a levegőben, amelyek ólmos nehézséggel töltötték meg a máskor boldogságtól vibráló levegőt. Végül Andy törte meg a csendet.

-Bármikor legyen....én ott leszek.
-Andy, ezt rosszul mondtad. MI ott leszünk --mondta Jinxx és férfiasan megölelte Asht, majd sorban utána a többiek is.

Most esett le az a mondat amit valamelyikőjük egyszer mondott, hogy "MI egy család vagyunk". Egy nagy család, összetartunk. Ha valakivel történik valami, akkor velünk is történik.