Saviour [Befejezett]

11.rész

Békés napsütötte tanyasi vidék, tyúkok kotkodálása, kakasok rivalizálása a szemét dombon, szarvasmarhák kérődzése, lovak nyerítése, a hajnali harmat illata, valamint a trágyáé, ami orrfacsaró bűzt áraszt magából. Ha nem az istállóban szerelnék fel egy lovat, kint a tájat és Asht leshetném titokban. Azonban ő kint röhög a karám deszkájára támaszkodva mindkét kezével.

-Ne nevess! Felfújja magát.
-Paskold meg a hasát akkor talán rendesen fel tudod nyergelni.

Repülőgépzúgás, majd olyan érzés, mintha valami meleg venne körül, és ez nem a lónak a szuszogásától vagy a nap erőteljes meleg áradatától van....

-Sophia, kelj fel, mindjárt leszállunk. Az egész utat átaludtad... Valamin duzzogtál de közben nevettél.
-Mert te is nevettél az álmomban, hogy nem tudtam felnyergelni egy lovat.
-Vagy úgy...- az eddigi legperverzebb mosolyával mért fel- mi a helyzet a lóhere alakú szemfoltoddal?
-A szemfoltom nem egy lófasz...te marha.  Nehogy magadra is vedd. Csak vicceltem.
-Ez...nem volt vicces.
-Mit szívtál, hogy ennyire beálltál?
-Semmit, épp ez a baj. Nézd, Sophi, tényleg semmit sem szívtam a cigin és a nyakadon kívül, csak már régen voltam Bergerben nagyiéknál, ennyi az egész. Nézd! Ott van Nick! Nem kell vele tördnődnöd, egy faszkalap. Most miért álltál meg?

Egy régi pick-up jellegű autó mellet Ash szakasztott mása állt. Ugyanolyan alkat, szinte minden, talán csak a szeme volt kék. Hibátlan "Hollywoodi fogpaszta reklámba illő", vakító fehér mosolyával várt minket. Öltözéke cowboycsizma, farmernadrág, ing és egy cowboy kalap.

-Hallod Sophi, miért álltál le?
-Téged klónoztak Ashy?

A Nick nevű "Ashley-hasonmás" még mindig vigyorgott, azután is, miután kapott egy mackós ölelést.

-Kit hoztál magaddal?
-A barátnőmet. Sophia-t.
-Helló.
-H-helló...
-Üdv. Bergerben, ahol ha nem süt a nap akkor hideg van, vagy esik. Nagyi szólt, hogy jöttök, nekem kellet jönnöm... Fury már alig várja, hogy betörd.
-Induljunk már Nick! Fáradtak vagyunk, te meg csak beszélsz.
-Vagy csak kanos vagy. Megint.
-Rick!

Ash dühösen nézett unokatesójára akinek egy kicsit sem szegte kedvét, hogy éppen az imént baszták le. Feltettük a bőröndöket a kocsi cseppet sem tiszta platójára...majd beültünk a kocsi hátsó ülésére. Az ahogyan Rick vezetett kicsit sem volt biztonságos.

-....nyugi...épségben hazaérünk. Egy idő után te is megszokod a vezetési stílusát lökött unokatesómnak.
-Még jó hogy nem hallotta...
-Ashley...idősebb vagyok nálad.
-Mitszámít egy év, ha úgy vezetsz mint egy részeg?
-De egyben vagyok nem?
-Inkább fogd be a pofádat és vezess.

Rick duzzodva meredt az egyre porosodó útra, ami inkább hasonlított egy tégla törmelékkel kiszórt földútra. A távolban látni véltem egy farm fehérre meszelt falait, vörös tetőit és az elmaradhatatlan, világos deszkájú karámokat, amikben sötétnek látszó pontok nyargaltak ide-oda.     Igen. Az határozottan az a farm ahol Ash felnőtt. Később tisztán hallatszódott a lovak nyerítése, tyúkok rivalizálása a szemétdombon, valamint érezni véltem a lótrágyát is.  

-Otthon édes otthon.
-Ja, otthon.

A kocsifelhajtón voltunk még amikor kivágodott a szúnyoghálós ajtó és egy hatvanas éveiben járó asszony lépett ki rajta. Ash kiszállt az autóból, szorosan karjai közé zárta...valószínűleg a nagyanyanyját, akinek a rosszallását idáig lehetett hallani. Rick kirakodta a bőröndöket és ő is megölelte a nagyit, aki engem nézett nagyon.  

-Gyere drágám. Biztos te vagy Sophia, a nevem Anne Purdy, de szólíthatsz nyugodtan An-nek.
-Jó...jónapot kívánok....Anne...
-FIATALSÁG! NYOLCKOR VACSORA!