Saviour [Befejezett]

37. rész

Augusztus 19-20.

Egy hónappal később már boldogan "ugráltam" Ash mellett és szinte bárhol, hogy majdnem elestem, de szerencsére időben elkapott. A stúdióba munkálatok rengeteg időt elvettek a hétköznapokból, így jóval kevesebb időt tudtunk együtt tölteni, így egy kicsit féltem is, mert tudtam, ha elkezdődik az utolsó éve neki, akkor fognak folyni a munkálatok, sok lesz a lemaradása, ami kevesebb jegyet, több igazolatlant jelenthet ha nem szól. Ez egy pici streszt rakott rám ami miatt néha ingerlékenyebb lettem, aminek a levét általában Ash itta meg. Viszont úgy látszik, ismert már eléggé ahhoz, hogy ne vegye komolyan és elengedje a füle mellett. Mindeközben szorgalmasan gyakoroltam gitározni otthon is és a stúdióban , mert kitaláltam, hogy  megtanulok gitározni, így szinte alig lehetett elmozdítani az erősítő és Ash basszgitárjai mellől. Kinek nagy, kinek kisebb örömére, de ez idő alatt, meg az alatt is amíg gipszben voltam, én gyakoroltam. Most, hogy végre gipsz és merevítő mentes vagyok, sokkal könnyebb volt magamhoz venni az imádott hangszert. Általában egy szám egy-két hét alatt rögzült be, de korántsem tökéletesre, ami miatt mégtöbbet gyakoroltam. Igaz, az ujjaim már fájtak egy kicsit, mert időközben Ash méltóztatott felvilágosítani, hogy fém húrokat használ. Szóval miután összeszedtem annyi sebtapaszt, hogy kevésbé nyomja a túr az ujjamat, folytattam a munkám. Amit álalában két óra gitározás volt és nagyjából ugyanennyi szünet, ha Ash dolgozott én meg otthon maradtam vagy Innával vagy Andy barátnőjével.

-Takarítsunk vagy főzzünk inkább?
-Szívesen segítek neked a takarításban Sophi, ha majd segítesz főzni nekem.
-Bármikor amikor nem vagyok fáradt Inna.
-Remek. Tiéd a földszint. Mindenenhová képesek felvinni a sárt, a kutyaszart, a bakancs talpába ragadt csikket, meg amit össze lehet szedni.
-Egyetértek.

Juliett szólalt meg, aki eddig csenben ült a nappali kanapéján. Most azonban egy felmosóval állt ott a kezében. Felkötötte a haját és ismét megszólalt.

-Mielőtt azt hinnéd, hogy egy lusta dög vagyok tévedsz. Mire vártok, rajta, még kaját is kell csinálni. Szóval, rajta.
-Woah, nyugi. Csak leteszem a gitárt.

Szóval hárman, három óra alatt két szinten kitakarítottunk, a konyhában vacsorát csináltunk, miután ebédeltünk. Aztán nem volt már mit nagyon tenni, így Inna elment megsétáltatni Jake boston terrierjét, Ernie-t, Juliett Andyvel társalgott így én sem voltam rest beleüvölteni a telóba, hogy CSÓK ASHY, miután meghallottam a többieket is a vonal túlsó végén. Többet nemigen akartam zavarni de Juliettet, se Andyt, így én bementem a szobába és folytattam amit elkezdtem. Jó két óra múlva előhalásztam egy rajztáblát és mindenféle grafitot ami még megmaradt, majd elkezdtem firkálni. Négy óra múlva teljesen készen, grafittól szürkélő jobb csuklóval magam előtt láttam egy újabb műalkotást. BVB logót vörös rózsákkal. Még egy dologgal több aminek örülhet ha hazajön, gondoltam, majd megmostam a kezem és a szoba ablakából néztem, mikor jönnek. Több mint valószínű, hogy elaludtam, mert az is homályosan maradt meg, hogy a férfi aki viszontszeret, betakart, lefejtett az ablakpárkányról és végül félig ülő helyzetben aludtam el a mellkasára borulva, amíg ő a hátamat simogatta.
Másnap úgy keltem, fel, ahogy elaludtam, Ash viszont már rég ébren volt.

-Szépjóreggelt virágszálam. Hogyan aludtál?
-Nem tudom, de biztos hamarabb aludtam el, mint ahogy terveztem...
-Igen. Ott aludtál az ablakpárkányra borulva, mit csináltál?

Mondta majd egy nagyot nyújtózva kinyújtotta elgémberedett végtagjait, ergo éreztem izmainak mozgását. Lemásztam róla, felöltöztem, a tükör előtt kisminkeltem magam, ami egy alapozásból és tusvonalból állt.

-Úristen! Egy tíz nap múlva szeptember, aztán meg december és pikk-pakk végzel 8 hét múlva. 
-Három hónap van a szalagtűzésig, de májusban lesz ballagás. Még van fél évem, nyugi.

Mondta mosolyogva és ő is mindezt a fürdőben, ahol belőtte a szalmakazal haját némi zselével ami elleneztem, mert akkor nem puha a haja, amit egyébként imádok fésülgetni az ujjaimmal.
-Tegnap este Andy azt mondta, hogy egész nap szinte gitároztál és csak takarítottatok. Hé, mi az az új mű ott?
-Ja az, csak gitározás után négy órával el is készült. Egy szimpl....
-Ez valami eszméletlen jó.

Szorosan magához ölelt, de úgy, hogy kis híján bennrekedt a levegőm.

-Jólvan, jólvan már, értem mire megy ki a játék Ashy...
-Csakugyan?

Kérdezte azzal a bizonyos hanggal amit akkor szokott elővenni, amikor azt tervezi, hogyan tangózhatnánk az ágyon. Már pusztán a hangjában és a tekintetében el tudtam veszni, ha meg hagyom magam, akkor minimum két napig a menyországban érzem magam... Nonverbális jelekkel tudattam vele szándékom, ami abban nyilvánult meg, hogy alsó ajkam beharapva, férfiasan vékony ajkait pásztáztam. Innentől pillanatképek maradtak meg; ahogyan levette a ruháink az ágyban, a hangulat felfokozásáig.
Volt egy pillanat, ahol azt hittem, én fogok elmenni hamarabb és nem ő, láttam a szemében egy villanást, az után (éreztem is, ahogyan...) meg már csak őt, ahogy rázuhan a gyorsan emelkedő mellkasomra. Fülig érő önelégült vigyorral simogattam a tarkójánál a haját, felé fordított fejjel, majd adtam a homlokára egy csókot.

-Veled akarok maradni Sophia, ameddig lehet. Szeretném ha a leendő gyermekeim anyja lennél... Én imádlak.

Ashley ezekkel a szavakkal a lelkemig hatolt, ugyanis, bennem hasonló gondolatok fogalmazódtak meg.

-Ha akarnék és tudnék felkelni, úgy néznék ki, mint akit az áram baszott meg.
-Jó ezt tudni, hogy a 220hoz hasonlítasz.

Lassan kimászott az ágyból, lement a konyhába reggeliért, közben hallottam amikor a srácoknak volt egy-két szava hozzá amíg felöltöztem. De leginkább csak a szavai viszhangzottak a fejemben, olyan képeket vetítve a szemem elé, ami gondolatban is sok volt. Inkább ezért hagytam, hogy örüljön az arcomra egy kis pír, amit Ashnek sikerült összekötnie talán, mert a mosoly lehervadt az arcáról, amikor szembesítettem a ténnyel miszerint nem vagyok...ja, terhes. Ez igazából hazugság részben, mert már volt olyan alkalom, amikor ezen gondolkoztam, de maga az alkalom, (hogy gyereket vállaljak)  korántsem érkezett el, hogy ezt elmondjam neki, vagy bárkinek is.