Saviour [Befejezett]

59.rész

Valóban, másnap este már együtt is aludtunk. De addig is, egy csomó minden történt, példának okáért Ash az ingjét lebegtette a kórház előtt. Messziről látszott a hófehér kötése, amit le is szedett mihelyt hazaértünk. Azután nekilátott a pulcsi befejezésének és a nadrágba is belekezdett, azonban, félúton kitalálta, hogy ő bizony,  a kutyával fog játszani az udvarban. Mondom, gratulálok, sok eszed, van friss sebbel máris játszani akarsz. Annál rosszat úgy sem lehet, hogy az alig összehegedett seb felszakadjon. Fejemet csóválva mentem ki utána az udvarba, ahol fél szemmel figyeltem, nehogy komolyabb baja legyen. Hála istennek csak a botot hajigálta Maze-nek, közben a kicsi továbbra is bizonygatta, hogy ő bizony focista lesz. Így az egész kép; ahogyan a férfi játszik a kutyával, a nap lemenő fényében, miközben a hasamon van a kezem, egyszerűen gyönyörű volt. És igazuk azoknek akik azt mondták, hogy nagyon szerencsém van, hogy egyáltalán az osztálytársam volt. Ők csak álmodtak, én is, de a valóra válása...az véletlen volt. Hogy mennyire? Eléggé, hogy most is elgondolkodjak rajta.

-Ashley!
-Mondjad.
-Innáékkal mi van? Beszéltél velük?
-A napokban hívott Jake. Innának is szépen kerekedik a hasa.
-Hányadik hónapban van? Nem mondta?
-De. Egy hónappal előtted. És egyfolytában eszik.
-Mert mintha én nem ennék.
-De nem annyit mint Inna. Mindegy is... Kérsz valamit?
-Rajtad kívül mogyoróvajat uborkával és valami kurvára csípőset... Azt nagyon megkívántam. Kínai tésztát...és csípős-savanyút és téged.
-Ezen tudok segíteni.
-Rajta, mert éhes vagyok.
-Oké, megrendeltem a kaját, elvileg egy negyvenötperc múlva itt is lesz.
-De addig éhenhalok...
-Akkor edd meg azt ami a hűtőben van.
-Ezzel sokat segít, amikor kínai tésztát akarok --jelentettem már ki egy kicsit hisztisen és hogy nyomatékosítsam, a kanapéra is levágtam magam-- most. Én kínai tésztát akarok.
-Értem de azt tudod, hogy idő még elkészül --Mondta kedvesen és átölelt a hasamnál-- akármennyire is legyél vagy legyetek éhesek.
-Kibaszott hangulatinadozásaim vannak és én érzem magam rosszul meg mert ok nélkül veszekszek veled. Én annyira sajnálom.
-Nem kell. Úgy sem maradsz örökké ilyen... Egyszer úgy is kibújik a kis pocaklakó...
-Bele sem merek gondolni...
-Hidd el, megéri...mert amikor életében először rádnéz és elmosolyodik, vagy megfogja az ujjadat a kis ujjacskáival. Vagy önmagában az az érzés amikor annyi hónap után végre a karjaidban tarthatod. Hidd el, meg fogja érni.
-Honnan tudsz te ennyi mindent?
-Emlékeztetlek, hogy teli vagyok unokatesókkal... Ők meg nem mulasztják el ilyen alkalmakkor tájékoztatni a rokonságot. És... A kaja is megerkezett. Tessék, a tészta is a tiéd, meg a csípős csirke. De azt hiszem jól tettem hogy mindkettőből nagy adagot kértem.
-Óh igen,imádlak. Isten vagy.
-Tudok róla.
-Én is.... Ebből meg miért nem tudnak nagyobb adagot csinálni?
-De...mi a fasz? Már az egészet megetted?
-Mondtam --emeltem egy újabb adagot a számhoz-- hogy éhes vagyok. Kéred még azt ott?
-Nemigazán, már kezd sok lenni...
-Az jó... Mármint izé...érted nem?
-De, dehogynem. Edd meg nyugodtan ha végeztél...
-Ne is mondd mégegyszer...

Újabb húsz perc múlva megkérdezte, hogy jól laktam-e mire akaratom ellenére akkorát böffentettem, mint még ő soha. Azt is onnan tudom, hogy mondta, habár nem állt szándékomban akkorát produkálni. Emiatt kicsit szarul is éreztem magam, de ez hamar elmúlt, mert megnéztünk egy filmet aminek a kellős közepén elmentem fürdeni. Most már az is nehezebb volt egy fokkal...
Amikor végeztem, Ash ott állt az ajtóban.

-Sokáig fürödtél...
-Emlékeztetlek. Nincs lapos hasam, ellenkezőleg, kerekedő. Szóval ne csodálkozz ha nem öt perc alatt végzek...és sose leszek olyan mint amilyen voltam.
-Ez bizony igaz, mindig változunk.
-De Én meg a hasamra gondoltam, hát mennyi háj lesz rajtam ha már megszültem?
-Azt nem tudom, de több dolog lesz rajtad amit megfoghatok. És igen, úgy is imádni való leszel, nem fog érdekelni, hogy lesz egy kis hájad ami nem fog eltűnni? Igen. Én úgy szeretlek ahogy vagy, de ezt már vagy három éve mondom neked...
-Szerintem én megyek aludni. Annyira fáradt vagyok, pedig tényleg nem csináltam olyat ami megerőltetett volna.
-Kell is neked a pihenés, hiszen anya leszel...
-Te meg az apja és jobb apát nem kívánhatott volna magának. ... Ash, te sírsz?
-Nem, dehogy, csak a szemem keresztül izzadok.
-Aha, persze. Láttalak már sírni, habár --öleltem át-- az nem ilyenkor volt és másmiatt... Gyere aludjunk.

Mondtam kicsit fáradtan, egy túlméretezett pólóban útban a háló felé. Ash egy halvány mosollyal követett és az oldalára fordulva a fejét nyakamba fúrva aludt el. Másnap hajnali hatkor úgy keltem fel izomból mint még soha. Aztán rájöttem, hogy nem lesz suli, iskolába sem járok, így egy sóhajjal visszakefüdtem és tovább aludtam, fél kilencig. Másnap reggel az első utam a mosdóba vezetett és rendesen versenyt kellett magammal futnom, aztán leültem az asztalhoz. Ash kipihenten járkált ide-oda a konyhában, palacsintákat halmozva egymás tetejére, de nem az amerikai palacsintát, hanem a magyar változatot. Utána két bögrében gőzölgő kávét hozott, az enyémbe még habot is tett, a palacsintához hozott kakaóport és lekvárt. Tehát az asztalon egy tányérban ott sorakozott egy csomó palacsinta, mellette kakaópor, lekvár, két bögrényi kofffeindús nedű, az asztal sarkánál újságok, köztük egy két Rocksound, néhány számla és levél. A nappali egyik sarkában Maze ropogtatta a reggeli kajáját.

-Nem kellett volna ennyit csinálnod.
-Dehogynem. Úgy is egész nap eszel nem? Voltam boltban miután visszaaludtál és hozzám egy csomó epret és rengeteg gyümölcsöt és uborkát, mielőtt közbevágnál, igen, mogyoróvajat is hoztam.
-Pedig nem is kértem ezeket Ash. Úgy viselkedsz, mintha már ezer éve házasok lennénk --mondtam elpirulva-- pedig csak pár hónapja szabadultunk a suliból.
-Hát...majd az az alkalom is el fog jönni egyszer.

Mondta elvörösödve és leült az aztalhoz majd vastagon megkente nutellával a palacsintáját, aztán elkezdte falatozni.

-Mi szólnál ahhoz ha hallgatánk egy-két magyar számot?
-Rockot?
-Mimást? Ez ugye csak vicc volt?

Kérdeztem tőle mosolyogva és elindítottam egy tankcsapda számot.

Mekkora bálvány, előtte az állvány, fogja a mikrofonját,
Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég.
Jó ez a lány, semmiben nincs hiány, gyere a karjaiddal fonj át!
Meleg a nyála, jó vagyok nála, pedig nagyon korcs keverék.

Nyitva az ajtó, bennem a hajtómű a fordulatszámot elérte.
Mondom a helyet, de most a múltkori helyett máshova menj el érte!
Aztán a cuccot hozd el, de rendesen oszd el, a szemetet ne én szívjam!
Befogom a számat, csak mond a számot, ha kell, máskor is hívjál.

Ne félj, a torta meg lesz fűszerezve,
Csak legyen hozzá elég, fű szerezve!
Hiába is mondanék neked mást.

Mekkora bálvány, előtte az álvány, fogja a mikrofonját.
Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég.
Nagyon léha, valami lé ha néha lecsúszik a torkán,
És úgy ragad magával, mint a legpusztítóbb orkán.

A torta meg lesz fűszerezve,
Csak legyen hozzá elég, fű szerezd be!
Hiába is mondanék neked mást.

Nem állt szándékomban túlénekelnem Lukácsot ezért inkább csak dudorásztam mellé és figytem Ash reakcióját. Inkább jobbnak láttam a többi részt csendben enni; 12 darabot ettem meg. Ő meg lassan nyammogva halgatta a zenét.

-Na?
-Nem rossz. Csak négyen vannak, egy basszeros egy gitáros és egy dobos.
-Tévedsz. A tankcsapda egy Debreceni banda, de csak hárman vannak. A basszeros énekel. És a rock műfajban egész nagy hírnevük van. Mmmmmh...
-Baj van?
-Nem, dehogy nagyon finom lett a palacsinta...csak...
-Csak?
-Lassan már kezd fájni ahogy rugdos és nem tudom mi lesz később... Szerintem egész nap a kanapén fogok feküdni vagy nem tudom... AAAAAAAAH! Félek.
-Mitől?
-Így az egésztől. De legjobban a szüléstől. Persze tudom mivel fog járni...de...akkor is...
-Az lesz a legfájdalmasabb, de utána már sokkal kevesebbet fogsz szenvedni.
-Ezzel igazán megnyugtattál...
-Csak azt akartam mondani, hogy utána már sokkal kevésbé kell paráznod. Meg aztán már csak a levegőt fogja rugdosni a drága... Igaz?
-Félek, Ashley... Nagyon...
-Jajj te... --megcsóválta a fejét és felkelt az asztaltól, majd egy hirtelen mozdulattal felkapott engem menyasszonyi pózba, majd a kanapéra tett le, úgy hogy a hasamnál át tudjon ölelni-- minden rendben lesz, nekem elhiheted. Csak próbálj meg ellazulni. Nagyszerű ember vagy, az egyszer biztos --a kezével végigsimított az arcomon-- hiszen ki tudna minket meg rendszabájozni ha nem te Sophia?

Egy halk sóhajjal válaszoltam neki és a szemeim lehunyva el is aludtam. Azt még hallottam hogy szeretlek és éreztem, ahogyan egy gyönge csókot nyomott a homlokamra. És igen, egy bögre kávéval a szervezetemben képes voltam elaludni fényes nappal.